Tatabánya nem a pezsgő éjszakai életéről híres, de a helyi szervezők mindent megtesznek, hogy rendszeresen koncertek legyenek és életet leheljenek a városba. És nem csak hazai zenekarok vendégeskednek Tatabányán, hanem külföldi előadókat is hívnak, ráadásul olyan különlegességet mint a norvég The Carburetors, akik tudomásom szerint most először léptek fel Magyarországon! Rajtunk kívül csak a szlovák és a cseh közönség olyan szerencsés, hogy láthatja őket ennek a miniturnénak a keretében, gyanítom jó adag barátság is volt abban, hogy elvállalták ezt a vidéki fellépést és nem Budapesten zenéltek valamelyik klubban. Korán érkeztem miközben a városra soha nem látott hóvihar zúdult aminek következtében sokan nem tudtak eljönni a bulira és a zenekar érkezése sem tűnt biztosnak. Berlinben nem tudott felszállni a gépük és kocsival jöttek idáig ebben az időben-már csak ezért is le a kalappal előttük, lemondhatták volna a fellépést és senki sem tehetett volna szemrehányást ezért. Végül szerencsésen ideértek a zenekarok és a beállás után elsőként a cseh Hejtman lépett színpadra.

Hejtman
Dirty rock'n'roll Prágából, vagyis nem bonyolítják túl a dolgokat, de szerintem a kelleténél jobban beleásták magukat a Motörhead munkásságába (pl. Rock´n´roll Overdose), néhányszor pedig szinte thrash metalba(!) hajlott a zene (War for war, Werewolf). A Youtube-os videók tanúsága szerint Csehországban népszerűek, fesztiválokon lépnek fel ahol a látványosságra is törekednek, valószínűleg elég sör elfogyasztása után az úri közönség táncol de ez nem pótolja az eredetiséget és kevés az üdvösséghez. Mi inkább a sörözés mellett döntöttünk, háttérzenének jó volt. De nem akarok igazságtalan lenni, mindenki tegyen egy próbát a zenekarral, a lemezük letölthető a weboldalukról és a két klipjüket is meg lehet nézni.

Barbed Wire
A szintén norvég (Trondheim) BW sem progmetalt (vagy black metalt) játszik, mindent elárulnak az olyan számcímek mint "Born to Rock" vagy Rock 'n Roll Rebel. Ugyan sokkal karakteresebbek zeneileg mint az előző csapat, de ők sem találták fel a spanyolviaszt és nem is tagadhatják le a legfőbb hatásukat az AC/DC-t. Ez leginkább a gitáros Atle Steigedal játékára igaz (még a gitárja is olyan mint amilyent Angus használ), és ha valakinek kétségei lettek volna a zenekar fő inspirációjáról az AC/DC feldolgozás (Highway To Hell) mindenkit meggyőzhetett melyik zenekar a legfőbb példakép. Azért nem olyan egyértelmű a párhuzam mint mondjuk az Airbourne esetében és a BW nem is tribute zenekar mint az AB/CD. Az egyetlen feldolgozást kivéve saját számokat játszottak és ezek a rövid 3 perc körüli r'n'r nóták kiválóak egy klubba ha szórakozásról van szó! Összességében miért volt szimpatikus a BW? Mert minden mozdulatukból és minden eljátszott hangból sütött a rockzene iránti elkötelezettségük és a szenvedély. Látszott rajtuk, hogy élvezik a fellépést és a hálátlan előzenekari pozíció sem vette el a kedvüket az örömteli zenéléstől, az élőben nyújtott teljesítményük pedig túlmutatott az örökös előzenekari sorsnál. Megérdemelték a tapsot.

The Carburetors
Ha valaki mégsem ismerné őket név alapján sokkal egyszerűbb ha azt írom, hogy Daddy Cool. Kizárt, hogy van olyan rockmulató ahol nem hangzik el rendszeresen a legismertebb számuk, pedig nem is a jobbak közül való. A The Carburetors 2001-ben alakult Osloban, a zenéjük pedig a saját szavaikkal élve: "Chuck Berry és a Motörhead keveréke". És ez a húzós boogie rock 'n' roll/metal keverék nagyon működik! A pörgős Burning Rubber és a léggitározásra késztető Allright Allright nyitotta a bulit és azonnal kiderült a srácok tudják hogyan mozgassák meg a közönséget! A zenészek mintha a The Wanderers című filmből léptek volna ki és Eddie Guz énekes mellett Kai Kidd gitáros szinte második frontemberként a legaktívabb a csapatban és a legfőbb szórakoztató: nem csak a színpadon gitározott, hanem lejött a nézőtérre és bejárta az egészet, közben egy pillanatra sem hagyta abba a gitározást és nem tévesztett pedig néha többen is lógtak rajta! King O'Men basszusgitáros végig a színpad előterében játszott, folyamatosan pózolva, szerepe szerint a "kőarc"  lehet a csapatban de azért sokszor mosolygott a tükrös napszemüvege mögül. Az egész buli a szórakoztatásról szólt, sorban játszották a legjobb számaikat és maximálisan kihasználták a klub adta lehetőségeket, még pirotechnika is volt, hogy fokozzák a hangulatot, aminek majdnem King O'Men látta a kárát: rosszkor majdnem rossz helyre hajolt, de szerencsére megúszta a szemfüles énekesnek köszönhetően, amiért hálás puszit nyomott Eddie homlokára. Mindenesetre King O'Men megszívlelheti a saját számcímüket: Don't Tuch The Flame... A visszafogottabb Stian Krogh gitáros mutatta meg igazán a szólóival, hogy nem csak a pózolás és a show megy nekik, hanem kiváló zenészek is. Természetesen elhangzott a Daddy Cool és a Barbed Wire tagjait is a színpadra hívták egy kis közös zenélésre, végül a Burnout és tűzijáték zárta a koncertet.

De itt még nem volt vége az estének, ugyanis a zenészek nem vonultak el és nem ültek be a buszba, hogy azonnal lelépjenek és nem csak a színpadon jártak a közönség kedvében. A koncert oldott, közvetlen hangulata folytatódott a buli után is, a teljes zenekar a közönséggel sörözgetett és kitartóan osztogatták az aláírásokat, fotózkodtak és mindenkihez volt néhány szavuk. Biztosan tetszett a fogadtatás és jól érezték magukat, Kai Kidd még a gitárját is elajándékozta egy szülinapos kissrácnak, aki ezzel megkapta élete legmenőbb szülinapi ajándékát!

Kivételes koncert volt de az időjárás miatt sokan nem tudtak eljönni, remélem jön még hozzánk a The Carburetors és azok is láthatják akik most kényszerűségből lemaradtak róla. Én pedig beszerzek egy tükrös napszemüveget.