RockStation

Meggyőztek, legyőztek, megfőztek bennünket – Sabaton, Eluveitie, Wisdom @ PECSA Music Hall, 2013. március 22.

2013. március 25. - viliricsi

SabatonIMG_2155j.jpg

Nem volt kétséges, mivel töltöm el a péntek estémet. A fociból már egy jó ideje ki vagyok ábrándulva, különben is zárt kapus volt a magyar-román mérkőzés. Szerencsére sem a Sabaton, sem a rajongótábora nem tett rossz fát a tűzre, ezért nem kellett közönség nélkül játszania a négy zenekarnak budapesti koncertjükön.

Az már közel sem ilyen szerencse, hogy – munkahelyi elfoglaltság miatt – elmaradt első találkozásom a Tales of Evening muzsikájával. A csarnok előtt fél nyolckor még javában több száz méteres emberkígyót látván azt kellett konstatálnom: mások is hasonlóképpen jártak.  Első utam természetesen nem a ruhatárhoz vezetett, hanem átmeneti kabátban a nézőtér mélyére. Sajnos a Wisdom programja már igencsak derekánál tartott. Ez az angol nyelven daloló magyar zenekar ilyen szempontból igazi mumusom; a 2010-es Helloween-on is sikeresen lekéstem őket. (Szerintem a sírfeliratom is az lesz: „az ember, aki mindenhonnan elkésett” – feltéve, ha a saját temetésemet nem csúszom le.)

Wisdom – Budapest 2-0
Általában a magyar-magyar meccsek a legkeményebbek, de ezúttal a közönség Nagy Gabiék tenyeréből evett, aki jó frontember módjára találta meg a megfelelő hangszínt a népekkel. A „Wis-dom, Wis-dom” skandálás a dalok között legalábbis erre engedett következtetni (1-0).

WisdomIMG_1756.jpg

„Honnan tudjátok, mi lesz a következő dal?” – kérdezte „meglepetten” az énekes, mire – talán nem nehéz kitalálni – a Wisdom következett, fasza kis közönség-énekeltetéssel a közepén. Ekkor valami olyasmi jött, mely után hiába kutattam emlékeimben, ott nem találtam hasonló történést. Azaz nem tapasztaltam, hogy a főzenekar egyik tagja a hazai „kis” bemelegítő társulat tagjai közé pattan gitárral nyakában, és beszáll a – jelen esetben – Live Forevermore nóta interpretálásába. Thobbe Englund Sabaton-gitáros márpedig így tett (légiós bevonásával: 2–0)! (A távolság miatt is) nehéz volt megállapítani, vajon kamuzott-e, mindenesetre szájáról le lehetett olvasni a dalszöveget. Megtanulhatta, hiszen a Wisdom nem csupán fővárosunkban játszott a Sabaton előtt, hanem állandó turné-partnere a nagynevű svédeknek.
 
Svájc – Magyarország: 1-0
A „bölcsek” (wisdom=bölcsesség) bulija után frusztráltan tapasztaltan, hogy a három ruhatár közül már csak egy tartott nyitva, s azelőtt is „kilométer” hosszú biomassza csordogált. De legalább az időt agyoncsapandó jutott idő traccsolásra ismerősökkel – és újdonsült ismerősökkel. Nem csak a tömeg emlékeztetett a „régi nagy időkre”, hanem a „mindenki haver” hozzáállás a tömeg létrehozói részéről. Egy srác megvallotta, hogy amíg a Sabaton zúzdája nem szippantotta be, „rühellte a történelmet”, de a dalszövegek hatására utána járt a régmúlt dolgainak. E példánál találóbban nehéz megfogalmazni kedvenc zenei műfajunk szerintünk való többi fölé magasodását. És ha a testvériességnek, a művelődésnek ez az ára – nem bánom, jöjjön a sokat szidott Sabaton!

EluveitieIMG_1787.jpg

De előbb még az Eluveitie jött, sajnos a legrosszabb pillanatban. Kiállni a ruhatári sorból nem volt már érdemes, viszont az elég lassan kígyózott ahhoz, hogy ismét sikerüljön lekésnem a program elejét. A svájci folk (thrash) metal társulással akkor kerültem kapcsolatba, amikor tiszteletbeli főszerkesztőnk, a zenekar elkötelezettje  éppen másodszori apukává vált, és nekem adta ki a Helvetios lemezüket egy kis kritizálásra. Bár sokat játszottak erről a „korongról” (közben beértem a terembe), de nem eleget: az egyetlen dalt, amely évekig maradandó élménnyel ajándékozott meg – A Rose for Eponat – kapásból kihagyták. Egyébként is az volt a benyomásom, a helvétek a következő sikerreceptet alkalmazták: zúzzál nagyokat, és a dalok közti szünetben legalább minden második szavad a fuckin’ legyen. Hogy miért jár mégis a pont? Mert küldetésüket betöltötték, kellő üzemi hőmérsékletre melegítették a magyar népet (1-0).

Svédország – Magyarország: 3-0
Sőt, jó néhányakat ki is fáraszthattak, mert a népi hangszeres – lábdobos – torzított gitáros – hörgős produktumot követően lazán előre lehetett kúszni a negyedik sorig, miközben „Cselőék” kisorsoltak egy bizonyos Tóth Balázst, aki visszakapta belépője árát. „Autentikus” zenei aláfestéssel ezek után vörös füstbe burkolózott a színpad, és felharsant lentről a „Sa-ba-ton, Sa-ba-ton” . Azután a Europe Final Countdownját játszották be a technikusok. A nótát kórusban éneklő több ezer ember jól asszociált: az AOR-klasszikus és az est fénypontja egyaránt svéd nemzetiségű. Túlzásnak tűnt, hogy ezután ismét kilométer hosszú intro következett, mire az északi hipersztárok végre a színpadra pördültek. Ez az ige szó szerint értelmezendő; Joakim Brodén az éneklés mellett olyan félszaltókkal tette emlékezetessé magát, hogy akár cirkuszi mutatványnak is elfogadtuk volna! Persze, a többiek sem lustálkodtak.

SabatonIMG_2178j.jpgMi is szorgalmasan üvöltöttük, hogy „Gott Mit Uns”, hogy azután bebizonyosodjék: a legutóbbi, Carolus Rex album címadója nem csak nekem a kedvencem. Joakim – ahogy szinte kötelező – dicsérte a magyar fővárost, és persze a pálinkát. Hogy-hogy nem, előkerült e nemes nedűből egy nagy üveggel. Ezt követően a népség dalok közti Sabaton skandálása „pá-lin-ka, pá-lin-kára” váltott, mire az énekesnek – mintegy engedve a népakaratnak – innia „kellett” egy kicsit.

Összességében túl soknak éreztem a körítést, a szónoklatokat, a geggeket, a hatáskeltést. Brodén diszkó-paródiája, melyet az odáig gondoson elrejtett szintetizátoron adott elő, szintén rétestészta volt. (És töltelék.) Az olyen ötletek viszont „faszák” voltak, hogy például nekünk kellett eldöntenünk egy-egy üvöltéssel, melyek dal következzék az adott műsorrészben. Az Attero Dominatustra voksoltunk. Az, hogy a Sabaton zenéjét „hm lakodalmas rockja” jelzővel illetik egyesek, annyiból megállja helyét, hogy a nagybetűs SZÓRAKOZTATÁShoz marha jól értenek. Hogy saját példámmal éljek: fárasztó napomra való tekintettel úgy döntöttem, az első pár szám után pihenni fogok egyet a büfében. Mégis a produkció oly mértékben rabul ejtett, hogy az utolsó hangig kitartottam a két órát is kitevő csatában (1-0, 2-0, 3-0). Pláne, hogy a ráadás három dala közül az egyik a Sabaton „Final Countdownjának” a Primo Victorianak bizonyult.

SabatonIMG_2135j.jpg

…és még bazi sok mindenről írhatnék, de nem teszem hely (így is mindig lecsesznek írásom hosszúságai miatt) és idő (azt akarom, hogy mihamarabb olvassátok a beszámolót) hiánya miatt. Egy személyes meglátással összegeznék: az „én időmben” a Stormwitch együttes bizonyult olyannak, akiket mi magyarok (itteni népszerűségük és gyakori felbukkanásuk okán) szinte honosítottunk. Ily módon a Sabaton számomra a 2013-as év „Stormwitchának” (Jézus, milyen szó ez?) bizonyult ezen az estén. Akármilyen ambivalens érzésekkel viseltettem eddig irántuk, ezt az összehasonlítást dicséretnek szánom.

SabatonIMG_2561j.jpgFOTÓK: TÖRÖK HAJNI

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr105163725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum