Másállapotban – pécsi pszichedéliák II. - Greenthief (Aus), Grand Mexican Warlock, Turbo @ Pécsi Est Café

2013. május 03. - Nemesúr

Épp csak magamhoz józanodtam és lehúztam a napi igát a 04.18-ai Korai Öröm után (cikket lásd itt:), mikor másnap egy hármas csapás ütött be a Pécsi Est Caféba: a trance-etno-transzcendens izé helyét kőkemény fuzzok és flangerek, érces énekhangok és földig csapott homlokok vették át. Boldogan konstatáltam, hogy jóval több kiművelt haver is csatlakozott a bálhoz, nem eggyel egymást karolva kopogtattuk fejünkkel a kordont – hiszen mindjárt 3 kiváló banda: az ausztrál, pesti barátjuknak hála erre is járó Greenthief, és a hazai psziche-daliák: a GMW és a Turbo zúgatták szét az agyunkat, méghozzá nagyszabású, még pár hétig tartó(!!!) közös európai turnéjuk indítóbulija címen!... Méghozzá így:

GREENTHIEF
Szégyen és gyalázat, a hét annyira bedarálta koravén korpuszomat, hogy késve estem le a koncertekre. Balázs már a bejáratnál rám ripakodott, hol a ménkőben voltam – a bánatot csak tetézte, hogy épp az ausztrál jóarcrocker alakulatról, a Greenthief pszichedelikus grunge-ként aposztrofált bulijáról maradtam le. De sebaj! Mintha messzi haverokkal beszélnék, a Brisbane-i legények rendkívül megértőek, kedvesek, közvetlenek, lazák voltak… És koncertélményt kárpótolandó, megdobtak a limitált turnékiadású, disznókkal borított CD-jükkel is, és lelkifurka nélkül itattak partyképes állapotra az est folyamán. Tom úgy megkedvelt, hogy tableten át anyukájának is bemutatott, hogy dikkmán’ muter a jófej kimondhatatlan nemzetből származó újságírót, igen, helló, csókolom mama, legyen büszke a fiára. Egyszerű, barátságos, allűrmentes stílusuk, mégis „szarom bele, lássuk a világot” hozzáállásuk eleve meggyőzött, és amit azóta a lemezen hallottam meg youtubeon (mintegy nagy heréjű átmenetként a Fu Manchu, Spiritual Beggars és a The Vines között), csak még kíváncsibbá tett… Így a tényleges koncert beszámolója - egyelőre - elnapolódik, de senkinek nem leszek adósa vele! 

Meg is eskettek, hogy a május 10.-ei, a budapesti Iskola klubba visszatérő koncertjüket velük ropom végig. Cserébe addig itattam őket pálinkával, míg már a szagától is rosszul lettek. Rajtam nem múlik, fiúk!

GRAND MEXICAN WARLOCK
Undosékból túl sokat most nem hallottam, épp az ausztrálok által elém tologatott búzasörök eliminálásával és egyéb roppant fontos kifejtenivalókkal voltam elfoglalva. Láthatóan összeszokott az egyébként is sztáralakulat, nagyon együtt mozogtak, együtt élvezték a showt, és hozzák azt a csak rájuk jellemző, kísérletezős, általam csak „hard psychedelic” –nek nevezett hangzást, ami védjegyük… mégis… Undos, bármily vidám is volt, most nem csillogtatta meg hatalmas hangterjedelmét, a meg-megcsillanó, újnak tűnő(! valami készül !) számokban hihetetlen mennyiségű ütemtördelés, szinte bepopba hajló, rockba oltott zaklatottság, sőt, néhol scream is megjelent, az a fajta trippelős fennköltség pedig most egyáltalán nem kapott el, szóval Szabó Laci amúgy nyilvánvaló dalkőmívesi zsenije ez egyszer nem talált rám, kissé mesterkéltnek, hidegnek éreztem a zenét. Remélem, visszatalálnak letisztultabb útjaikhoz mielőbb – persze a koncert ettől még jól sikerült. Aki csak be tudta fogadni ezt az eleve nehezen emészthető zenét, kivétel nélkül egy ütemre bólogatott, ahogy tudott, próbált rákapcsolódni, több-kevesebb sikerrel… s hordta szét a párját ritkítóan dizájnos pólókat (komolyan emberek, látott valaki ezeknél: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151165192693831&set=pb.291112883830.-2207520000.1367537091.&type=3&theater faszább bandapólót idehaza idén? én nem…)

TURBO
És végül a zenekar, ami vitte az estét. A zenekar, aminek egyetlen hibája a közhelyes (és egyáltalán nem keresőbarát) névválasztás volt. Mert ama napon életem egyik legtökéletesebb rockkoncertjét láttam, ahol minden egyes tag arányos darabban villogtatta meg rendkívüli tehetségét, táncolta körbe egymást, nyomta-pengette takkra pontosan az első hangot, az utolsót és mindent közötte, miközben úgy cirkált az agyunk, mint a sárkányrepülő. Az ország technikailag talán legkiforrottabb bandája a Turbo. Ötvözi a dallamos grungeot, a néha már-már késő Led Zeppelines, Deep Purple-ös progrockot emészthető pszichedéliával, gyönyörű, jól konstruált számokkal és olyan dallamokkal és átütő megszólalással, amivel egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy miért nem tőlük hangos még a nemzetközi sajtó. Tudnak ők kedves, ötletes, akusztikus számot is: http://www.youtube.com/watch?v=DKBDItDhvS4, ereszdelahajam rock’n’roll-pörgettyűt: http://www.youtube.com/watch?v=dUovXL25dI8, és brutális, igazán Turbós, elszállós diadalmeneteket is: http://www.youtube.com/watch?v=GnXkAW8P91I. És eme este minden szám úgy szólt, ahogy kell. Egész egyszerűen nem tudok mást írni. Aki nem volt Turbón még, az kurvagyorsan szedje a cókmókját, és nemérdekelmiken nevelkedett, MINDEN rockot, vagy csupán jó zenét szerető ismerősét azonnal tolja be a legközelebbi koncertjükre, és lássa meg, hová juthat a magyar (rock)zene, kellő odaadással, példásan profi szemlélettel párban. (A felvétel a körülményekhez képest jó minőségű, de keressétek csak a stúdiósat is, még jobban földhöz vágódtok tőle! Akinek a füleiben nem indul olvadás ilyen szólókra, az konkrétan rajtuk ül.) Jero, a ma különösen parádés szólókat nyomó, hippifejű basszer koncertről telefonált haza újdonsült apukaként, Tanka Balázs megköszönte a bókokat, és elmondta, hogy úgy érzik e koncerten kirobbant belőlük minden, utóbbi időben gyülemlő belső feszültség, amíg Dávid, a gitárfelelős meg halál nyugodtan mesélte, hogyan jut alig idejük - na nem a zenélésre, hanem mellett megélni valamiből, aludni, enni-inni, ilyen trivialitások. Az élmény viszont kárpótol minket is, őket is :) Dure, a billentyű-boss megnyugtatott, hogy kb. 1 év és jön a 3 lemez is, Jávor meg csak mosolygott mindenre és mindenkire, mint mindig. Örülünk a nagyvilába, de nagyon.

Ahogy az centrifugazajra váró kultúrsöpredék kezd beáramolni, úgy indulnak útnak 1 körül az alakulatok. Lediktálunk egymás torkán egy elkóricált félüvegnyi Agárdi szilvát, hülye fejeket vágunk a fényképeken, mindenki megölel mindenkit, mintha csak a crew tagja lennék. Hát kérem, ilyen egy valódi koncertélmény. Ilyen, mikor megmutatják, hogy a tudatmódosulás mértékegysége lehet a watt is gramm helyett.

20130420332.jpg

Nem csak a kamera vette már a képet full homályba.
(Jaryd, ama hírhedett Agárdi Prémium Szilva, Undos, a cikk írója, Tom, Steve, indulás előtt)

Ambrose / Nemes Márk

http://greenthief.com/
https://www.facebook.com/greenthiefband?ref=ts&fref=ts

https://www.facebook.com/turbozenekar?fref=ts
http://turboband.bandcamp.com/ , 

https://www.facebook.com/grandmexicanwarlock?fref=ts
http://grandmexicanwarlock.bandcamp.com/

Legyetek résen a turné további állomásain is! Legközelebb 05.10. pénteken, az Iskolában, Budapesten!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr945263199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum