Nikki, Dr. X és Mary nővér meg a többiek: 25 éves a Queensryche Operation:Mindcrime című lemeze

2013. május 03. - sunthatneversets
Queensryche-Operation_Mindcrime.jpgKevés klasszikus értelemben vett metal lemezért tudtam úgy rajongani 15-20 éve, mint a seattle-i Queensryche Operation:Mindcrime című lemeze. Akkor még a dallamos heavy zenékért voltam megőrülve és ez a lemez maga a mennyország ebben az értelemben: van húzása és Geoff Tate ezerszínű dallamos éneke különösen zseniális.
A Queensryche a progresszív metalzene újkori történetének egyik alappillére. A zenekart 1981-ben a Cross+Fire csapatokból hozta össze Crhis DeGarmo, Michael Wilton, Eddie Jackson, Scott Rockenfield, és az aranytorkú Geoff Tate. 83-ban jelent meg a saját magukról elnevezett EP, majd egy évre rá a bemutatkozó lemez a Warning. 1988-ban megjelent az a lemez, amit sok rockzenei szaklap az évszázad metál albumának nevezett. Operation:Mindcrime a címe és konceptlemez.

Lehet, hogy csak engem kerültek el hosszú rockerségem alatt az ilyen lemezek, de a Pink Floyd The Wall-ján (ami nem is igazán heavy) kívül nem is tudom hallgattam-e ilyet. Egyébként aki figyelmesen hallgatja a két lemezt az Operation-ön egy-két Pink Floydos hangzáselemet észrevehet. 

Operation: Mindcrime

A lemez sztorija nem egy túlbonyolított történet: van egy örök vesztes, Nikki, akit  a titokzatos Dr. X manipulál, hogy nagyratörő politikai ambícióit, aljas, számító módon elérje és ehhez főhősünket használja, akinek konkrétan politikai és vallási vezetőket kell likvidálnia. Van aztán egy apácánk, Mary, aki azelőtt - ne szépítsük – kurva volt. Ő az, aki vigaszt és támaszt nyújt Nikki számára, amit Dr. Genya – akarom mondani X - nem néz jó szemmel, ezért meg akarja öletni Nikkivel Mary-t. Nikki ezt nem teszi meg, ám mégis holtan találja a lányt, ami aztán még tovább ront amúgy sem túl stabil lelki állapotán. A történet végén Nikkit bezárva találjuk, amint visszaemlékszik az eseményekre.

Korábbi lemezeik nyersebb hangzással bírtak. Ehhez képest itt Chris DeGarmo és Wilton olyan riffeket és dallamokat halmoznak össze, ami azonnal bemászik az ember fülébe. Geoff Tate több szerepet játszik és hangja ezekhez a szerepekhez tökéletesen igazodik, zseniális amit összeénekel az egész lemezen. Személyes kedvenceim a Revolution Calling, a Spreading The Disease, a The Mission, a The Needle Lies és a több mint 10 perces "főtétel" a Suite Sister Mary, amely egy igazi gyöngyszem. Pamela Moore nevét valószínűleg senki sem ismerné, ha nem ő énekli/játssza el Mary nővért. Aztán a végén van az igazi kedvenc az Eyes Of A Stanger ami visz mindent, mint a piros ász. A végén – csakúgy mint a lemez elején – az az ' I Remember Now” mondat még mindig visszhangzik a fejemben. 


90-ben az Empire-ral a csapat végleg befutott, noha az már más zenét rejtett, mint ez a lemez. Emlékszem az MTV orrba-szájba játszott őket.  A kilencvenes évek közepén próbáltak a kor elvárásainak megfelelni, majd több tagcserét követően 2006-ban folytatták a Mindcrime sztorit Operation:Mindcrime II címmel, amire 18 évet kellett várni. Ezt már csak háromszor voltam képes meghallgatni és hiába korrekt alkotás a közelébe nem ér az elsőnek. Nagyon kevés kiemelkedő pillanat van rajta sajnos.
Dedicated To Chaos címmel 2011-ben még kijött egy lemez, aztán valami szürreális burleszkfilmbe illő keverés kezdődött el: Geoff Tate-t kitették a bandából, de a Michael Wilton vezette csapat maradt a Queenryche névnél Todd La Torre-val a mikrofon mögött, míg a Geoff Tate féle brigád is ezen a néven működik tovább, Frequency Unknown címmel pár napja jött ki a lemezük. Szóval van két Queensryche erősen megkopott hírnévvel, de az Operation:Mindrime fénye örök.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr79388694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kennyking 2011.11.08. 21:14:12

Fasza kis lemez ez ! Én nagyon bírom a progresszív zenét, de a Crimson Glory meg a Dream Theatre nem nagyon jön be.... akkor inkább Pink Floyd ( a galaktikus numero 1), King Crimson ( bár nem annyira..) Emersonék ( az nagyon), vagy a magyar After Crying de a legüberfaszább ( leszámítva a Floydot) a Destruction !( Mondjuk a Mekong Delta, Coroner sem kutya !)

NZperX 2015.08.25. 10:30:54

Óriási kedvencemről van szó, így pár pontosítást szeretnék tenni:

A Warning és az Operation között megjelent a Rage for order lemez, ami az előző albumhoz képest már egy értett és eredeti zenekart mutatott. A Gonna Get Close to You, a London, vagy a lemezt záró I Will Remember előrevetítette az O:M rideg, komplex és szívbemarkoló világát. Remek lemez, messze a tucatmetal Warning színvonala fölött.

Az Empire után 94-ben megjelent a Promised Land, ami - bár nem mérhető az O:M és Empire lemezek tökéletes csúcsteljesítményéhez, de - egy méltatlanul alul értékelt produktum, pedig ha nem kultikus elődökhöz mérjük, akkor egy szuper, okos album.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum