Talán a hétköznapra eső időpont miatt, talán más okból (is), mindenesetre feltűnően korán, minimális csúszással indult a program a kisteremben – a Dürer Kert ötéves fennállása apropóján zajló mulatság aligha befolyásolt bármit is –, hogy aztán ugyanilyen gyorsan érjen véget. Még ahhoz képest is hamar, hogy hardcore estről beszélünk, ahol nem szokás túlragozni a dolgokat és a jóféle, magas fordulatszámon pörgő muzsikából adott esetben a kevesebb is elég lehet...
A Téveszme műsorának lendületére nem lehetett panasz, a szűk huszonöt percben egy (most még cím nélküli) új szerzeményre is futotta, a disznófejű Nagyúr helyett azonban a hangosítással kellett harcolniuk az egri srácoknak, amit elsősorban a magyar nyelvű dalszövegek érthetősége sínylett meg. A skót Departures a „nem rossz, de a befejezés után alig marad meg belőle valami, a főzenekar meg pláne zárójelbe teszi őket” jellegű csapatok prototípusa. A szövegeket mély átéléssel előadó frontember húzta volna felfelé a produkciót, az ellenpólust viszont a baseball sityakjával szinte kényszeresen bíbelődő bőgős jelentette. Róla e sajátos hóbortja miatt a viccbeli nyúl jutott eszembe, aki sapkában éppúgy a rövidebbet húzza, mint sapka nélkül...
Hogy a zenén kívül mi adja egy vérbeli hardcore klubbuli varázsát? A közvetlen, oldott hangulat, a valódi összetartozás érzése. Amikor a színpad és a mikrofon mindenkié, amikor van is mit mondanunk (üvöltenünk) egymásnak, miközben az egyedüli – sohasem kasztszerűen értendő! – különbséget az jelenti, ki játszik hangszeren... Egy olyan régóta létező és jelentős hatású banda koncertjére, amilyen a Floridából indult Shai Hulud, ezért az élményért megy az ember és garantáltan meg is kapja azt. A publikummal folyamatosan kommunikáló Matt Fox gitáros és társai tényleg rendkívülit teljesítettek, Justin Kraus szintén otthonosan mozgott az (ideiglenes) énekesi szerepkörben. Szóval a kisugárzást és a hozzáállást tekintve a „keménymagnak” éppúgy képes volt komoly töltetet adni a csapat, mint a hátrébb álló „békés szemlélődőknek”. Ugyanakkor sajnálom, hogy a zenészek vehemenciája ezúttal csak az elől elhelyezkedőkre ragadt át igazán.
Az irányzat meghatározó értékeinek a mában való továbbélését tapasztalhattuk meg az immár ötödik magyarországi Shai Hulud bulin. Aki kihagyta, magára vessen!
FOTÓK ÉS VIDEÓK: RÉTI ZSOLT
