RockStation

A kanizsai fejsze: Lumberjack Commando - The Bad Memories Lodge (2013)

2013. május 26. - KoaX

lumberjack commando EP.jpgA világon a legkirályabb dolgok közt ott van a zenélés. Ebben szerintem sokan egyetértenek velem. Viszont van egy nagyon nagy baj manapság. Olcsók a hangszerek (nem, nem ez a baj), és rengeteg hangszerTULAJDONOS van. Na kérem szépen, ez itt a probléma oka. Semmi bajom azzal, hogy veszel egy gitárt, mert csajozni akarsz, de akkor már legalább valamit prüntyögj a gitáron, és ne akarj világsztár lenni. Természetesen van rengeteg példa a jó irányba is, mint a Lumberjack Commando-s zenészek, akik alád pakolják úgy a stoner témákat, hogy csuhajjja. Mi van velük most?

A Nagykanizsai srácok még nem léteznek túl régóta, mindössze egy- másfél éve, de már most megmutatják nekünk a The Bad Memories Lodge című anyagon, hogy mit is tudnak.

Az EP összesen négy számot tartalmaz, ami meg is győzött meg nem is. Tény, hogy elfogult vagyok a stoner zenékkel kapcsolatban. Marhára tudok örülni mikor azt hallom, hogy „Itt egy stoner zenekar, írj már róluk please” Relatíve kicsi a magyar stoner közösség szerintem, és sose árt, ha mindig növeljük egy kicsit a népességet.

lumberjack commando.jpg
Első hallgatásra nekem egy az egyben a Shapat Terror jutott eszembe. Mondhatni ugyan az a döngölős feelingű stoner ez, nem pedig az elszállósabb Kyuss vagy Stoned Jesus. A két gitáros Péter Tamás és Jánosi Péter előtt le a kalappal, mert tényleg durván jó riffeket találnak ki, és marha meggyőző, ahogy ezeket összegyúrták, dagasztották, és a végén megszületettek ezek a dalok. 

A négy szám közül a Jesse The James az abszolút kedvenc. Olyan témák vannak benne, amitől padlót fogtam. Mindezek mellett Pávlicz Norbi olyat dobol, hogy az, valami hihetetlen. Ott az a bizonyos dög a játékában. Persze ez semmit nem érne egy keményen alátámasztott basszus nélkül, amit Parti Péter nyomat. Sajna viszont van negatív pontja is a bandának. Illetve nem negatív, de még Kun Ádámnak gyúrnia kellene az éneken. Nagyon sok zenekarral van ez így. Nem hiába van az, hogy száz zenekarból egy viszi tényleg valamire. Ha erre a részre oda figyelnek, és fejlesztgetik, akkor simán lehetnek hazai underground istenek.

Az albumborító viszont nagyon tetszett. Egyszerű, ötletes és közben még is hiteles. Ez egy kemény muzsika, ami lecsap rád, mint a fejsze, ha nem vigyázol. A négy szám minősége meg egyszerűen nagyon pöpec! Bárcsak így szólna minden EP, amik érkeznek a szerkesztőségbe.

A srácokat csípjétek nyakon  a Facebookon is! Béke, Stonerkedés, és R.I.P. Ray Manzarek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr185315743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum