Május 25-én először láthattuk itthon a Dance Gavin Dance-et  európai turnéja keretében. A számomra stílusát tekintve nem tisztán behatárolható együttes 2 előzenekarral érkezett az A38 hajó tetőteraszára. A tervezettnél ez eggyel kevesebb, ugyanis a Climates lemondta a turné 3 állomását köztük a magyarországit is. Így három énekközpontú zenekar koncertjét élvezhettük. Ezek közül csak a The Elijah járt már hazánkban, ők viszont kétszer is, egyszer a Hopes Die Last, egyszer pedig a Hawthrone Heights társaságában. Mivel egyik eseményen sem voltam, nekem ez is újdonság volt. A DGD-t tekintve csak az új énekesben kételkedtem. Aki követi a zenekar életét, tudja a  Jonny Craig-es történetet, és azt is el tudom képzelni, hogy egy-két rajongó az énekescsere miatt maradt otthon. Nekem így is kötelező programnak ígérkezett, de azért utána néztem az új énekes munkásságának, ami legkevésbé sem volt meggyőző. A szólólemezének hallgatása után el sem tudtam képzelni milyen lehet a Dance Gavin Dance-ben....borzalmas az a lemez. Viszont a helyzet Jonny Craig-gel is hasonló mostanában. Az első szólóalbuma nekem nagyon tetszett, de ő is egy populáris, unalmas irányt követ újabban, ahogy ezt az új DGD énekes Tilian Pearson is teszi.

The Elijah

Elkeserítően kevés néző gyűlt össze a brit The Elijah negyed 8-as kezdésére. A post-hardcore ötös kellemes csalódást okozott, a gitáros hangja tiszta volt, akár a stúdióban az énekes (ordibátor) hangja pedig elviselhetőbb volt, mint a felvételeken. A The Elijah zenéjében hemzsegnek a vonós témák, ami tökéletesen illik az általuk képviselt zenei műfajba, viszont élőben sokat veszít a zene értékéből az, hogy szintis hiányában ezek mind bejátszásokról szólalnak meg. A szanaszét effektelt gitárok is szépen megszólaltak élőben is. A hangosítás is meglepően jó volt, az egész nagyon tetszett nem is szaporítom a szót. (Hogy ne csak dicsérjem a csapatot, 6000 Ft volt a pólójuk…)

Closure In Moscow

Az ausztrál katyvasz Closure in Moscow már (nem sokkal, de) nagyobb létszámmal és fényekkel kezdhette a bulit. Ez a zene sok stílust magába foglal, gyors ritmusokkal, effekteket nem mellőzve, megfelelő zenei tudással és persze egy fantasztikus énekessel, aki néha még túlzásba is viszi a dolgot. A számaikat természetesen rongyosra hallgattam, így kellőképpen vártam, mi fog történni a színpadon. Szerencsére nem kellett csalódnom a zenekar hihetetlen energikusan és rutinosan lökte magából a számokat. Chris, a fáradhatatlan énekes teljes mértékben hozta a formáját, a saját számokon kívül még egy rögtönzésszerű „vezénylést” is láthattunk tőle. Mansur Zennelli gitáros is beszállt a vokálba hogy tényleg úgy szóljanak a dalok, ahogy a stúdióban. Az érdekes megjelenésű zenekaron látszott, hogy élveszte még ha ez a sokadik koncertjük is volt a turné során. A csapat már elkészült a legújabb Pink Lemonade című stúdiólemezével, amiből a címadó számot hallhattuk is. (A lemez már előrendelhető a Closure In Moscow webshopján keresztül.) Nem én voltam az egyetlen, akinek nagyon tetszett a Closure, a kicsi,de lelkes közönség annyiszor tapsolta vissza a zenekart, ráadás számot követelve, amíg Chris-nek be kellett mondania, hogy nincs több idejük, de legközelebb több számmal érkeznek. (Remélem betartják…)

Dance Gavin Dance

Már elég régóta vártam egy DGD koncertre, persze nem egy új énekessel, de ez nem tartott vissza. Sajnos teljesen elfogult vagyok a zenekart tekintve, főleg ennyi pozitív élmény után, úgyhogy hibákat itt sem fogok sorolni, az új tag kivételével. Leginkább a stúdióban Kurt Travis által felénekelt dalok szólaltak meg. Mivel nagy Happiness kedvelő vagyok, ezért örültem neki, és még jobban is hasonlít Tilian hangja Kurt-éhez, mint Jonny Craig hangjához. De még így sem tudtam figyelmen kívül hagyni, egész más hangszín. El tudom képzelni, hogy az új albumon (aminek a felvételeit már befejezték) jó lesz Tilian hangja, de egy olyan zenekarban, aminek 5 nagylemeze van fontos, hogy olyan énekes legyen, aki a régebbi dalokat is tudja hozni. És igazából tiszta, meg semmi baj nincs vele, csak egyáltalán nem hasonlít az elődjeihez. Még ha jobban is kedvelem a Kurt Travis-es korszakot, azért például egy And I Told Them I Invented Times New Roman elfért volna a számlistában, hiszen így is elég rövid volt a DGD műsorideje. Hangosítás maradt ugyanolyan jó, néha kevés volt a hang Jon Mess mikrofonján, de a basszus például nagyon szépen szólt, ami nem mellékes a Dance Gavin Dance zenéjében sem. Két számot is hallhattunk a közelgő új lemezről, amiből az egyik még egy The Robot With Human Hair volt, talán ez már a negyedik. Szerintem ezt a szériát sosem fejezik be. Nekem a másik új szerzemény jobban tetszett, ami a Jesus H. Macy címet viseli. A kitartó tapsolás ellenére sajnos csak egy ráadás számot kaptunk. Az egész koncertben a legjobb a zenészek és a közönség közti közvetlenség volt. A kis létszám ellenére nálam simán esélyes az év koncertjére ez az esemény,(ha tehetném minden hétvégén elmennék egy ilyenre.) Hatalmas köszönet a Phoenix Music Hungary-nek a szervezésért, és persze az A38 hajónak helyszínért és a remek hangosításért.