Láva-folyam: Magma Rise - The Man In The Maze (2013)

2013. augusztus 03. - sunthatneversets

magmarise_the man.jpgA Magma Rise nem mai történet, hiszen a zenekar 2009 nyarán alakult és a tagok egy részének korábbi közös zenei vonalát viszi tovább. A hajdani Mood romjaira épült zenekar a hazai és külföldi underground körökben is jól ismert, azt gondolom az egykori anyabanda tett is érte sokat, hogy ez így legyen. Abból az együttesből ma már csak Holdampf Gábor és Hegyi Kolos a Magma Rise tagja, bár 2012 januárjában, amikor Janó Mihály gitáros elhagyta az együttest, helyére Füleki Sándor került, aki Holdampffal és Hegyivel a Mood alapítója volt 1993-ban, így rövid időre a ¾ Mood újra együtt volt, de Füleki nem sokkal később szintén kiszállt a csapatból, őt Herczeg László váltotta, aki már addig is több koncerten segítette ki a bandát. Dobon továbbra is Bánfalvi Sándor (Neck Sprain, Ákos) gyomroz.

A Magma Rise bemutatkozó albuma Lazy Stream Of Steel címmel jelent meg 2010 márciusában. A korong megjelenését hazai és külföldi koncertek követték, a csapat játszott a legendás Doom Shall Rise fesztiválon, többek között a Voivod és a Saint Vitus társaságában is.

Magma Rise 2013.jpg

Az új lemez 9 dala háromnegyed órában méltóságteljesen hömpölyög, a legszebb Sabbath hagyományokat követve. A Hidasi Barna által kevert sound abszolút arányosan, értsd nem pince mélyen szól. A végig szinte középtempóban felvett dalok között sem nagyon találni minőségben eltérőt, hiszen végig egyenletesen magas a színvonal. Még az igazi number one dal sincs meg, tehát nincs Glow Burn Scream kistesó vagy ilyesmi, talán a nyitó címadó és a záró Breaking Pont lett egy kissé slágeresebb, ha ez a szó itt egyáltalán értelmezhető.

Vannak viszont többszólamú gitárharmóniák (de még milyenek), meg gyomrozó basszus, bazinagy riffóriások (Vertical Truth With Horizontal Lies) és igazi kerek dalok, amely több hazai zenekarnál hiánycikk. Dalokat nem is nagyon akarok kiemelni, mert egyben sokkal nagyobb élményt nyújt az album. Egyet azonban muszáj kiemelnem, ez pedig a Five címre hallgató gyönyörűség amely úgy hömpölyög tova, mint egy lávafolyam, a végén a szóló pedig az istencsászármetálsátán kategória. A dal maga már 2011-ben megvolt, de gyanítom újravették erre az albumra.

Bár sok van még hátra az évből ennyire kerek egész albumot nem sokan fognak készíteni. Süt belőle a profizmus, a zene iránt alázat. Hatalmas riszpekt érte.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr45438349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum