Az anarchia nem káosz...: Catharsis, Between Earth & Sky, Liberal Youth, Priests On Heroin, Wasted Struggle @ Budapest, Dürer Kert, 2013. 08. 04.

2013. augusztus 12. - magnetic star

0catharsis2013_45.jpg

2001. november 9-én járt legutóbb Magyarországon az anarchista hardcore / punk amerikai élharcosaként elhíresült Catharsis, majd nem sokkal a koncert után, az akkori turnéja végeztével fel is oszlott. Leállásuk nyomán hatalmas betöltetlen űrt hagytak maguk után, de munkásságuk, na meg a felejthetetlen gödöllői fellépés emléke – az azelőtti hazai bulikéhoz hasonlóan – olyannyira beépült a köztudatba a színtéren, hogy most, majdnem tizenkét év elteltével sem lehetett kérdéses a telt ház.

A budapesti Wasted Struggle rideg, barátságtalan, ám ötletes és izgalmas muzsikája (black metalos és sludge-os elemekkel egyaránt operálnak a srácok) príma felvezetése volt az estének. Hangzásukon lehetett volna még egy keveset alakítani, de legalább nyersen és koszosan szólaltak meg, akárcsak CD-n. Ahogy az illik is hozzájuk. A látványosságról elsősorban a frontember Robi gondoskodott, aki a színpad mellett a „táncteret” is alaposan bemozogta. Utánuk Pándi Balázs ült a dobok mögé, hogy felvételről bejátszott zajokra kanyarítson egy szólót. Az egésznek persze megvolt a maga koncepciója és felépítése, ugyanakkor a Priests On Heroin tökéletesen illeszkedik a Pándi mesterre jellemző formabontó produkciók sorába.

A Savaria Colonia Hardcore – fogalom az irányzat itthoni történetében! – mozgalom alapbandája, a Liberal Youth a lényegre törő, megalkuvást nem ismerő, gyors és még gyorsabb tempókra épülő régi sulis „hácé” képviselőjeként hozott plusz színt a felhozatalba. Ennek megfelelően roppant intenzív, pörgős félórát toltak a szombathelyiek. A konferálást is rövidre, de velősre vette az énekes Berci. Úgy vettem észre, akik nézték őket, többnyire eleve képben voltak a zenekar dolgait illetően, szóval nem is kellett itt túlmagyarázni semmit. A súlyosan beteg jó barát Ábrahám „Ábri” Attila (ex-United Side) javára tartandó szeptemberi segélykoncertre azért muszáj volt külön kitérni.

0betweenearth&sky2013_10.jpg

A Between Earth & Sky a Trial vezéralakjának, Greg Bennicknek egy régóta dédelgetett álma, amely most válik valóra. Pontosabban tavalyelőtt részben már valóra vált az Of Roots And Wings album megjelenésével, idén meg végre ki is teljesedett a rendszeres koncertezéssel. A felállás nyilván módosult a turnéra, hiszen a lemezt feldoboló Alexei Rodriguez a Catharsisnak is tagja, ez azonban cseppet sem gátolta Gregéket abban, hogy egy emberként adják át magukat a közös muzsikálás örömének és egy felszabadító erejű, mély érzelmekkel és gondolatokkal teli műsort prezentáljanak. A zene a Trialéhoz képest itt súlyosabb, általában lassabb, a szövegtémák pedig, ha lehet, még személyesebbek. Greg ugyanúgy hosszasan, de végig érdekfeszítően konferált a számok között, mint az anyazenekar bulijain, olykor filozofikus eszmefuttatásokkal is hangsúlyosabbá téve mondanivalóját (a halálról szóló elmélkedésével különösen beletalált). Vagyis újra megadta azt a lelki feltöltődést, amelyet ilyen stílusban és hatásfokkal csak ő képes adni.

0catharsis2013_38.jpgVilágnézetileg viszont a Catharsis oktatott. Kezdve azzal, ahogy Brian mindjárt a nyitó Panoptikon előtt megköpködött egy sor izmust... És hát nem is ő lett volna, ha nem száguldozik folyamatosan a deszkákon – sőt az egész teremben – fel-alá vagy nem rendez eszelős hangfal-mászást. Az ő frontemberi tevékenysége, egyáltalán az egész lénye, egyénisége döntően meghatározza a banda arculatát. A konferálást sikerült a megfelelő időkorlátok közé szorítania, de azért érződött rajta, hogy bőven lenne még közlendője. Ő ugyanis valóban megéli, amiről énekel! Ezt nevezik hitelességnek, nemde?.. Társai inkább összpontosítottak a játékra, mint a látványos előadásmódra, ám hangszerükön mindannyian osztályon felülit nyújtottak (Alexei szilaj dobolása külön élményszámba ment). A Catharsis zenéje pedig, legyen bármennyire kaotikus, meg is követeli ezt. A koncert tetőpontját nekem éppen az egyik legszélsőségesebb és leghosszabb szerzeményük, az Arsonist's Prayer jelentette, amely eredetileg a Newbornnal közös split anyagról lehet ismerős, ha emlékszünk még... Amennyire végletes és feszültséggel teli, annyira tudatosan és intelligens módon felépített darab ez.

Amiről régebben legfeljebb sejtésem lehetett – hogy tudniillik a hardcore nem szimplán zenei stílus, hanem konkrét mentalitás, hozzáállás –, többek között pont a Catharsis tette számomra napnál világosabbá annak idején. Most, felidézve a bevezetőben említett gödöllői koncertet is, a csapat csak megerősítette a hitében, akit meg kellett (az is milyen jó fej dolog már, hogy Brian szépen végignézte az előttük fellépőket egytől egyig!) – innentől kezdve viszont ezt az eseményt raktározzuk el a tudatunkban, mert nem lehet biztosan tudni, meddig tart az újjáalakulás! Ha egyszer arra kell ráeszmélnünk, hogy a színtér igazi iránymutató egyéniségei eltűnnek és nem lesz méltó követőjük, aki továbbvigye a zászlót, akkor dráma van!..

0catharsis2013_05.jpg

0catharsis2013_09.jpg

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr555457155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum