Szóval, akkor stonerkedjünk egy adagot. Erről szólt ez a péntek. Összejön egy kisebb közösség, és meghallgatjuk egymás produkcióját, lefikázzuk a másikat, vagy éppen az egekig emeljük őket, vagy semlegesen beletojunk az egészbe. Illetve arról, hogy a negyven fokos meleget igazi sivatagi hőséggel tüntessük el. Az R33 nekem mindig egy érdekes helyszín. Van valami varázsa, de közben utálom is. Tudod ez egy ilyen teljesen vegyes érzésekből összefont szőnyeghez hasonlítható. Bent mindig iszonyat meleg van, amit télen szeretünk, de ilyenkor, amikor kint is megrohadsz, akkor annyira nem hangulatos bemenni a még melegebb terembe. Na, de akkor csapjunk bele, hiszen a zenekarokért jöttem, nem pedig azért, hogy a helyről magyarázzak feleslegesen.
Ma öt zenekar miatt vagyunk itt. A svéd Molior Superum, Head For The Sun a Burning Full Throttle, Let The Cigar Die, és természetesen az Urania miatt. Jó bevallom főleg Norbiék érdekeltek, mivel volt szerencsém látni, ahogy kialakul a mostani felállás. Amikor lent voltam a próbákon nem is csalódtam. Megdörrent a cucc, ahogy szokott a hangszóróimon is. Ám a mai nap voltak kis gigszerek. Norbi, Kormi, és Pali nyitotta ugye az estét, hogy így azért hátha többen bejönnek. Magyar stoner körökben azért mondhatjuk, hogy húzó név az Urania. Azt hittük, hogy az, de sajna nem így volt. A bulin alig lézengtünk páran, pedig megérdemelnék a srácok a figyelmet. Akárhogy is próbált velük a hangmérnök srác kiszúrni a feeling akkor is ott volt. Hiába keverték le a mélyet a gitárról, hiába keverték le a lábdobot, hiába nem harapott annyira Kormi bőgője, ott volt akkor is az igazi sivatagi hangulat. Még is mitől? A srácok egyben vannak, érzik egymást, és így tele tudják szórnia a termet forró homokkal. Palika néha pontatlan? Ki nem szarja le, már bocsi. Erről szól az élő show, hogy van hangulat, van lüktetés, van sivatag. Másoknak lehet azért nem jött be annyira a buli, mert most főleg a psichedelic-es rész volt előnyben nem pedig a tömör, döngölős dalok. StoneRose, Fire Dance, egy kis jammelés, Corvina új felfogásban. A lényeg. Nekem bejött a buli, élveztem, és jó volt látni, hogy nem csak az arcozás megy, hogy ki mekkora rocker.
Ezek után jött a Let The Cigar Die, és a többiek, akiket sajnos nem tudtam megnézni. Nagyon nagy bocsánat a szervezőtől, és a bandáktól ( Sorry Csabi tényleg), de családi okokból lépnem kellett a buliról, pedig maradtam volna szívesen. Na, de néha az élet így hozza. Van, aki meg TOOL koncerten nem járt még, szóval ennyi. Remélem minél előbb részese leszek megint, egy hasonló bulinak, és remélem többen leszünk.
Béke, Szeretet, Metal.
Amúgy egy fontos info még!!!! A képeket Dörgő Zsuzsi csinálta!
Peace!!!!