Aki egy kicsit is járatos a progresszív zenében (vagy talán még ez sem szükséges), annak nem kell bemutatnom John Petruccit, a Dream Theater gitárosát, dalszerzőjét, szövegíróját. Ha bár olyat nem lehet mondani, hogy a világ legjobb gitárosa, talán nála kivételt tehetünk, vagy a műfaj legjobbja, vagy közel a világ legjobbja....a lényeg, hogy John igazi fenoménja hangszerének, egy legenda. A Dream Theater 12. nagylemezére készül, amiről egy számot, a The Enemy Inside-ot már hallhattuk. A dalból, illetve majd az interjúból is kiderül, hogy John, és a zenekar ennyi év, és siker után is tele van ötletekkel, amit a szinte új tagnak, Mike Mangini-nek is köszönhetnek, aki most vett részt először a dalszerzésben. John Petruccit az új lemezről, és a zenekar dolgairól kérdeztem.

Ha egy zenekar első lemezének címe megegyezik a zenekar nevével, azon senki nem csodálkozik, de ha egy zenekar a 12. lemezének választja ugyanazt a címet, annak már lehet valami oka. Nálatok mi volt?

John: Az volt a célunk, hogy ez a lemez mérföldkő legyen a Dream Theater életében.  Úgy éreztük jó az időzítés egy self-titled lemezhez, mert meg akartuk mutatni mindenkinek, hogy 11 nagylemez után is vannak új ötleteink, tudunk csinálni valami egészen különlegeset. A borítót azért hagytuk egyszerűre, hogy az embereknek szüksége legyen a lemez hallgatására mindenféle előítélet nélkül. Ennyi a története.

Ennek a lemeznek már úgy álltatok neki, hogy Mike Mangini is részt vett a munkálatokban. Milyen volt vele dolgozni?

John: Mike egy fantasztikus, tehetséges dobos nagyon jó személyiséggel.  Mint a zenekar legújabb tagja, rengeteg energiával és ötlettel érkezett. Ha dolgoztam egy riffen, vagy Jordan-nek új témái voltak, csak annyit mondtunk: "Mike, vannak új ötleteink", és egyből tudtunk jammelni, együtt játszani. Nagy tisztelettel dolgozott, nagyon jó volt vele a közös munka.

Másabb volt, mint Mike Portnoy-jal?

John: Természetesen, két különböző ember, ugyanakkor van sok hasonlóságuk, mint a kedvenc dobosaik vagy a stílus, ahogy játszanak, mindketten nagyon technikás zenészek, és Mike Mangini is metálosan dobol, de szereti a progresszív zenét, és igazából ezért a tagja a Dream Theaternek. De mégis két különböző emberről van szó, két különböző személyiségről, ezért más volt vele dolgozni.

Hogyan oszlottak meg a dalszerzési feladatok, mi volt a metódus?

John: Amikor együtt vagyunk a stúdióban, elképzeljük a zenekar teljes berendezését, felrakjuk, és egyből elkezdünk dalokat írni. Riffeken dolgozunk, megbeszéljük a számok fajtáját, címét. Ez teljesen közös folyamat, sokat jammelünk, felvesszük az ötleteket, és ezekből születnek meg a kész számok.

Mike írt dallamokat, szövegeket is, vagy kizárólag a dobtémákkal foglalkozott?

John: Nem, csak a dob. A dallam és a szöveg James, Jordan és az én feladatom volt. A szöveg inkább az enyém, mert egy kivételével mindegyiket én írtam az új albumon.

Az első megjelent dal az új lemezről a The Enemy Inside volt, aminek a hangzása sokkal keményebb a korábbi Dream Theater-höz képest. Mennyire lesz jellemző ez az új albumra, mire számíthatunk?

John: Úgy írtuk meg a lemezt, hogy az olyan érzést keltsen hallgatás közben, mint egy Dream Theater koncert. Elég összetett lesz, a The Enemy Inside csak egy darabja az albumnak, ami a zenekar energikus, keményebb oldalát mutatja meg. Minden dal egy kicsit más lesz, lesz olyan, ami sokkal dallamosabb lesz, lesz egy instrumentál dal is, a befejező dal pedig egy sok részből álló, összetett szám, ami a tetőpontja lesz a lemeznek. Az album egyben fog megszólalni igazán.

Van már kedvencetek az újról? Tudjátok esetleg, melyik fog különösen jól működni élőben?

John: Nem, még nem, azt tudjuk, hogy az instrumentált fogjuk játszani, a The Enemy Inside-ot is fogjuk játszani, meg persze a legnagyobb dalok el fognak hangzani.

Július végén megjelent James LaBrie szólóalbuma. Hallottad ezt a lemezt?

John: Persze, nagyon tetszett, remek dalok vannak rajta. (epic, amazing, really great)

A 2003-as Train Of Thought óta minden második évben megjelenik egy stúdióalbumotok. Annak idején Mike Portnoy távozásának egyik okaként azt említette, hogy kellene egy kis pihenőt tartani. Te sohasem gondoltál erre?

John: Nem, én szeretem ezt a tempót, amit tart a zenekar. A folyamatos munkát, koncerteket, a változatosságot, ez az, amit szeretünk csinálni. A Dream Theater nagyon különleges és ezt mindannyian értékeljük és nagyra becsüljük, hosszan visszanyúlik a zenekar története, ez nagyon fontos. Tehát mi nem érezzük úgy, hogy szükségünk lenne hosszabb szünetre.

Az új lemez a régi rajongóknak is szól, vagy inkább új rajongóknak? (új rajongók szerzése a cél?)

John: Mindkettőnek. Meg akartuk tartani a zenekar stílusát, ugyanakkor az újítások miatt más emberek is hallgathatják. A stílus minden albumon progresszív metál, amibe sok minden belefér. Új hallgatókat nagyon jó szerezni, vagy friss zenekarokat találni, akiket inspirálunk,és beleépítik a progresszív alapokat a zenéjükbe. De van egy fantasztikus rajongótáborunk a világ minden tájáról, akik a Dream Theater-t a kezdetek óta követik, azt gondolom nekik tetszeni fog az új lemez, ugyanakkor lesznek olyanok is, akik ezelőtt nem ismertek minket .

Gondoltál már arra, hogy 8 húros gitárt használj?

John: Persze, gondoltam rá, de most 7 húroson játszom, és nagyon szeretem.  8 húroson játszani nagyon jó dolog, de nincs nekem, tehát az új albumon sem lesz hallható.

Fotók: Réti Zsolt