Az év tuskó-metálja: DevilDriver – Winter Kills (2013)

2013. szeptember 03. - sunthatneversets

Devildriver Winter.jpgDez Fafara elég sűrű hónapokat él mostanában, hiszen újjáélesztette korább nu metál csapatát, a Coal Chamber-t és a DevilDriver is elég aktív maradt ahhoz, hogy ne unatkozzon. A csapat átesett egy basszusgitáros cserén, hiszen Jonathan Miller még 2011-ben távozott a csapatból, helyére először turnézenészként, majd ez év elején állandó jelleggel Chris Towning került. A basszusgitáros váltás mellett egy kiadóváltást is megélt a zenekar, hiszen kiléptek a Roadrunner kötelékéből és az osztrák Napalm Recordshoz szerződött a banda.

A zenekar most sem változtatott a két évenkénti lemezmegjelenés metódusán, így mondhatni várható volt a Winter Kills érkezése. Nos, a DevilDriver sosem a lemezenkénti totális zenei irányváltást szorgalmazta, hogy finoman fejezzem ki magam és talán esetükben nincs is erre szükség. Kevés zenekar játssza ugyanis náluk hitelesebben ezt a tárcsás ekés mezőgazdasági metált.

A Winter Kills sem szakad el a hagyományoktól, jön is a tufa metál rendesen, de a Mark Lewis producerrel a floridai Audiohammerben felvett anyag mégis másabb egy kicsit elődjeinél. Távol álljon tőlem, hogy nagyítóval keressem, hogy melyik téma mire hasonlít egy picit, de mintha Dez barátunk az elmúlt években sok Gojira-t hallgatott volna, ami mondjuk a legfeltűnőbben a lemez címadó tételébe kúszott be, de zenei megoldásokat tekintve több dalban is feltűnik.

devildriver 2013.jpg
Ettől eltekintve persze ugyanazt kapjuk a DevilDriver-től, mint amit megszokhattunk. Dez üvölt mint a fába szorult féreg, a ritmusgitár-basszus-dob kombó leszakítja a fejet, a szólógitár pedig hozza a dallamos svéd ízeket, és most talán a legfinomabb fajtából. Sokadszorra mondom el viszont, hogy a John Boecklin az egyik legjobb újkori metáldobos, elképesztő, hogy mekkora energiákat üt össze.

Dalokat kiemelni teljesen felesleges, mert mindegyikkel falat lehetne bontani, kábé erre a célra is készültek. Van itt gyors tempós ütvefúrás, középtempós faldöntés közel 50 percben, sőt még az Awolnation Sail című dalának feldolgozása is zárásnak, mely egészen ötletesre sikerült.

Nem a DevilDriver fogja megújítani a stílust, de ez nem is kell, hogy elvárás legyen velük szemben. Agresszió levezetésére kiváló muzsika ez, de beállt nyakkal azért ne nagyon headbangeljünk rá, mert fájni fog. Az év egyik legtuskóbb lemeze és ez a jó benne.  

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr885486182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum