RockStation

Sokkon innen, sokkon túl: Motörhead - Aftershock (2013)

2013. október 19. - KoaX

motorheadaftershockcd.jpgSzerinted, le lehet győzni Istent? Van Isten? Segít neked tényleg? Egyet rendesen megtanultam az évek alatt. Lemmy és Isten, ha szkanderozna, akkor nem lenne győztes, hogy miért? Pofon egyszerű. Lemmy az Isten. Mit is várhatok egy Motörhead albumtól? Miben más ez, mint a többi, eddig megjelent kiadványa a zenekarnak?  Miért is hallgatom meg? Miért fogod TE meghallgatni? Mennyi két gramm cukor? Ezekre a kérdésekre remélem a hajtás után választ is találsz.


Nos, egy ilyen patinás múltú bandát azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy miért szeretünk. Hozzák azt, amit elvárunk tőlük, azt viszont száz százalékig. Hogy szól az Aftershock ? Tökösen, egy percet sem tétovázik, és már a klipes nyitó nóta leviszi a fejedet, amit aztán megannyi másik dal követ. Mi a titka a Motörheadnek? Semmi, egyszerűen a totál szét effektezett, szarrá unt blast-beatek közt nyomat nekünk egyszerű, paraszt rock and roll-t. Ennyi, tényleg nincs itt semmi extra, semmi sallang. Tökéletes a maga szimpla felépítésében. Lemmy papa szépen oda teszi magát, és kiordítja, ami csak a torkán kifér. Rosszullétek, pészméker ide vagy oda, teljesen mindegy, mert az öreg most is hozza azt, amit megszoktunk tőle.

Motorhead_Sept2013.jpg

Ezek mellett valahogy fura, hogy az albumról igazából két olyan dal jön be főleg, amik szerintem abszolút nem vallanak a Motörhead-re. A Dust and Glass és a Lost Woman Blues. Utóbbiban Phil bácsi olyan ízes blues témákat varázsol a dalba, amire egyből fel kapja az ember a fejét. De azért nem kell betojni, vannak itt olyan húzós, örült tempójú számok is, mint pl a Going To Mexico, Queen Of The Damned. Egyszerűen nem értem, hogy ennyi idősen, hogy a viharba lehet ilyen lendülettel tolni. Igazából a fél karom oda adnám, ha egy olyan számot írhatnék, mint Lemmyék. Na, jó erre talán még van esély, hosszú az élet, de azért le a kalappal a zenekar előtt, mert megint megcsinálták.

De azért így a levezetőben legyünk egy kicsit szemetek is, mert hát ettől szép ez a szakma, hogy fikázhatsz mást is, nem? Nem… de része a munkának észrevenni a negatív, gyengébb dolgokat is. Feladat a következő: meghallgatni a Silence When You Speak To Me című új szerzeményt, és megmondani, hogy melyik Alice In Chains szám alapja a fő riff, ami a dalban van. Van ilyen néha, nem jön az ihlet, vagy az adott ötlet nagyon hasonlít, egy már megírt dalra. Ennél többet igazából nincs értelme írni, mert most lehetne dalonként elemezni az albumot, de úgy is hallottál már Motörhead lemezt, akkor meg majdnem az összeset hallottad. Szeretjük őket, ennyi elég is.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr935584839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum