Ez is mestermunka: Monster Magnet - Last Patrol (2013)

2013. október 28. - sebiszabi

monster-magnet-last.jpegNem túlzás talán azt mondani, hogy az év egyik leginkább várt megjelenése a Monster Magnet új lemeze. 2010-ben jelentkeztek utoljára és a Mastermind Dave Wyndorf egyenesbe fordulásának lemeze volt és így ennek megfelelően meg is voltunk vele elégedve. Szóval három év telt el és az év (talán) legfaszább albumborítójával itt van space-rock/stoner alapbandájának új lemeze, a Last Patrol. Az előzetes hírek szerint az album egyfajta visszakanyarodás a korai évekhez. Ez már előre felvillanyozott, mert azok a lemezek a kedvencek.

A Mastermind tekerései és gyors rocknótái kevesebb alkalommal köszönnek vissza az új lemezen, sokkal inkább az elszállósabb, pszichelikus hangulatú dalok sora szólal meg a lemezen. Ez nagyjából a Spine Of God és a Superjudge lemezre volt jellemző. Fogós riffek és szólók persze azért vannak, mint a címadó, nagyon hosszú Last Patrol, a Mindless Ones vagy éppen Hallelujah esetében, mégsem ez a hangsúlyos és nem is ez viszi az albumot a hátán. Nem illik viccelni Wyndorf drogproblémáival, de mégis a legtöbb dal hangulata mintha a módosult tudat környékéről érkezett volna. Persze a sokéves démonokkal való küzdés emléke éppen elég tapasztalat ahhoz, hogy ilyen nóták szülessenek. Sötéten és borúsan világvége feeling lengi be az egész lemezt.

monstermagnet2012bandnew.jpg

A lemezhez készített első videót a Mindless Ones-hoz forgatták és nem véletlen, hogy erre esett a választás. A lemez egyik legjobb dala. Másnapos beköszönés után a  pszichedelikus verzék és tekerős refrén szépen váltogatják egymást majd a dal végére teljesen bepörögnek, nagyjából az év legjobb rockdala. A videónak itt-ott van némi Pink Floyd (Echoes - Live at Pompeii) koppintás szaga, de ettől még teljesen oké.

Az egész lemez hangulata lüktető és folyamatosan leköti a hallgató figyelmét. Jó helyen vannak elhelyezve a tekerősebb dalok, nem engedi, hogy a lassabb számok miatt lefulladjon a lendület. A bónuszdalok nélküli verzióban a I Live Behind the Clouds és a Stay Tuned lassú gitártémái foglalják keretbe a dalokat, de azon belül viszont a tempó dalról-dalra hullámzik és ez nagyon élvezetessé teszi a Last Patrol-t. Viszont a két bónuszdalt én teljesen nem érzem annak. Nem két odavágott valamiről van szó. Szervesen az album részei, ott a helyük és pont. Sőt a bónuszként felpakolt One Dead Moon az egyik legjobb dal az albumon. Az ír gitárművész, Donovan által írt Three Kingfishers az egyetlen nóta, amit nem Wyndorf jegyez, de ez az átdolgozás is remek darab. Egyetlen gyengébb pontja a lemeznek a Hallelujah dal, nem igazán érzem a helyét az albumon.

A belassult és néhol inkább lamentálósabb témák nagyon jól szólnak, mellette pedig a világvége hangulat tépi az ember lelkét. Egy órányi utazás a lelkünk és elménk sötétebbik fele körül. Ezt hozza a Monster Magnet új lemeze, mely az én véleményem szerintem jobb lett, mint a három évvel ezelőtti Mastermind.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr645600067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum