Köd, víz, kétségek - Tides From Nebula - Eterhnal Movment (2013)

2013. november 11. - KoaX

tides from nebula.jpgBevallom őszintén az SPV nem a nekem szánt zenéket szereti főként kiadni. Jó persze, azért ott a Motörhead, amit mindig lehet kedvelni, meg akad még egy-két csemege, de akkor is a szívem inkább a Relapse-hez húz. De azért néha beakad egy két érdekes dolog. Azt is mondhatom, hogy vaktyúk is talál szemet, de nem biztos, hogy ez így igaz… Na mindegy, szóval itt a Tides From Nebula, akik most hozták ki legújabb albumukat a Ethernal Movment-et. Ha ez még mindig nem elég akkor érdemes tudni, hogy The Ocean társaságában november 21-én hazánkban is koncerteznek.

A borító keltette fel az érdeklődésemet. Egyből a Pink Floyd jutott eszembe, és igaz, hogy fényévekre van az Etehernal Movement a Dark Side tól, akkor is azért egy elég jó kis album. Főzéshez háziasszonyoknak nagyon tudom ajánlani, mert nekem krumplisütés mellé nagyon bejött.tides.jpg

De akkor térjünk is rá a zenére, hiszen ezért olvasol. A nyolc szám egy eléggé tömör mű, egy percre sem hagyja ez az instrumentális anyag, hogy a szervezetünk megpihenjen. Tényleg érdemes minden percére odafigyelni, minden hol van valami apró csemege. Ezért is nehéz csak úgy dalokat kiemelni az anyagról. Érdekes, hogy öt perc alá nem nagyon mennek a dalok ezért ráadásul egy eléggé hosszú anyagról beszélünk. A nyitó Laughter Of Gods, egy olyan elektronikus zenei ökölcsapás a képünkre, hirtelen a semmiből, hogy azt se tudod mi van, és paff jön már is az a király tekerés a gitáron. Nagyon el van kapva, hogy a sampleres lábledöntésből, hogy csapjanak át olyan gitárhangzásba, ami eléggé összefog kavarni. Miért? Nagyon vegyes érzelmek ütköznek ebben a dalban. Félelem, kétségbeesés, tutira nem hallgatnám azt a bizonyos gitár riffet, ha elveszek az erdőben, vagy csak azt a kis bontós témát, ami a dal közepén van. Még egy ok, hogy ne menjek erdőbe. A Satori számot, ha képekkel kéne leírnom, vagy egy videóban megcsinálnom, tuti úgy mutatnám be, hogy valami kínai természetfilmet, ami természetesen fel van gyorsítva, és közben ez a dal szól. Totál visszaadná a hangulatot szerintem tökéletesen. A levezető Up For Eden-ben marhára tetszik az a kicsit katonai dob. Ebben a dalban is remekül tudják a lengyel srácok, hogy mit mire kell építeni és miért.

Az biztos, hogy a harmóniák nagy mesterei, és tényleg egy érdekes utazásban lehet részünk, ha végig hallgatjuk az albumot. Viszont ehhez olyan körülmények kellenek, hogy tényleg nyugiban végig tudd hallgatni, és ne az legyen, hogy a felénél még le kell ugranod két tejfölért a boltba vasárnap délután. Ahogy már említettem nem sokára nálunk is játszanak, érdemes lesz meglesni őket.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr985622942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum