Holdraforgó címmel megjelent és szabadon letölthető a Bálnalovas zenekar első nagylemeze. Az együttest a Polly Is Deadből Polonkai Tamás alapította. Az eredetileg több énekessel dolgozó projektből Máris Viktor Nárcisz énekes csatlakozásával lett igazi zenekar. Mellette olyan énekesek szerepelnek az első lemezen, mint az Apey And The Pea és a Neck Sprain zenekarokból ismert Áron András, Egyedi Péter az Óriásból vagy Sohajda Péter a Shapat Terrorból, aki egyben a lemez hangmérnöki tenedőit is ellátta. Május 3-án a zenekar lemezbemutató koncertet tart a Dürer Kertben, ahol fellép még az Angertea, a Benzin, a Kyuss feldolgozásokat játszó Green Machine, és a 2005-ben feloszlott Polly Is Dead is eljátszik két dalt a 20 éves jubileum alkalmából. További információk a koncertről ITT. Hajtás után pedig az album meghallgatható.
A texasi Drowning Pool élete igazán alakulhatott volna sokkal könnyebben, de nekik nem ezt dobta a gép. Majdnem egészen biztos vagyok benne, hogy rengetegen ismerik úgy a zenekart, hogy nem is tudják, hogy ismerik. A bemutatkozó albumuk leghíresebb/leghírhedtebb, a zenekar máig legismertebb dala a Bodies, egy rakat film betétdala volt. Azóta pedig öt albumon négy különböző énekes. Dave Willamst holtan találták a turnébuszban, Jason Jones-szal nem bírtak, így kirúgták, egyedül Ryan McCombs húzta két lemezig, de ő lelépett egy másik banda miatt, de legalább a többi tag állandó. Szóval így érkeztünk el Jasen Moreno-hoz és a 2013-as vadiúj lemezhez, a Resilience-hez.
Már két dal megjelent a matekfaktos The Dillinger Escape Plan 
Aki figyelemmel követi a Rockstation hasábjait, az valószínűleg találkozott már a Device formáció nevével. Akik nem, azoknak mondom: a Disturbed frontember David Draiman s az ex-Filter gitáros Geno Lenardo közös projektjeként jött létre, és idén áprilisban jelent meg a debütáló albumuk. A két úriember mellett elég komoly húzóneveket sikerült a projekt mellé állítaniuk. A lemezen szerepel az Avanged Sevenfold énekes M. Shadows, Serj Tankian, a Rage Against The Machine gitáros Tom Morello, a Halestorm énekesnője, Lzzy Hale, a Black Sabbath basszusgitárosa, Geezer Butler, de még Glenn Hughes is közreműködik az egyik számban. Már csak a lista miatt is érdemes kicsit részletesebben beszélni a lemezről.
Egy egész karriert fel lehet fűzni a címben is említett és már a '96-os debütáló lemez Family Tree című dalában is citált Don't Forget Your Roots jelmondatra. Persze ez cseppet sem reklámfogás Toby Morse és csapata, az H2O részéről, hiszen a hitelességük megkérdőjelezhetetlen, és a NYHC szubkultúra iránti feltétlen elkötelezettségük úgyszintén. A fegyverhordozóból (ex-SOIA road) frontemberré avanzsált Tobyból csak úgy árad a pozitív energia, igazán üde színfoltja a színtérnek. Nagy várakozással tekintettem a buli elé, mivel szeretem az H2O munkásságát, és a hosszú szünet után kiadott 2008-as Nothing To Prove lemez igazán nagyot szólt. Sajnos előző hazai bulijukról lecsúsztam, itt volt az ideje az első találkozásnak. 
E sorok létrehozása előtt visszalapoztam az előző, sokakból vegyes érzéseket kiváltó Ossian-album recenziójához. Jómagam a lelkesedők táborához csatlakoztam, elsősorban azt értékelve, hogy egy negyedszázados jubileumi torát ülő zenekar – szinte mindenkivel ellentétben – nem egy bénán összefércelt live cd-vel ajándékoz meg minket, hanem friss, ropogós nótákkal. Lángolásom elmúltával is őrzök néhány passzust emlékeimben: a gyilkos középtempós Negyedszázat, a száguldó Végsebességet, a balladisztikus Kettőből egyet, vagy a magyar „we are the championt”, azaz a címadót. Mégis, az Az lesz a győztest az idő keze a végén valahogy a középmezőnybe helyezte le nálam az Ossian-lemezek között.
