Büszkék szoktunk lenni, ha az olimpián a magyar válogatott elér valami nívósabb helyezést, nem? Akkor miért nem vagyunk büszkék a király magyar zenékre is? Illetve miért nem becsüljük meg őket, miért kell azt látni, hogy vannak zenekarok, amik simán tolják világszínvonalon, de még is csak az underground „csapdájában” maradnak. Van itt annyi jó zenész, akik nem a húsz éve majdnem „egyedi” cuccukkal vagánykodnak nekünk, akiknek acélból van a szívük, és a hangerővel még a gyémántot is átvágják, még se figyel rájuk senki. Nézzünk egy példát: Igor.