Azzal akartam kezdeni a cikket, hogy “Aki az utóbbi pár évben nem a föld alatt élt, az tudja, hogy milyen zenét is játszik ma a Darkthrone.” Aztán egyrészt rájöttem, hogy pont egy Underground Resistance címmel rendelkező albumnál ez pont szarul jön ki. Másrészt, ha csak lépésről lépésre is, de bizony változik a kultikus norvég banda annyira, hogy a “black metal mit ein bisschen crust punk” egyre kevésbé állja meg a helyét. Persze nem azért mert annyira új stílust teremetenének, hanem mert egyre inkább úgy hangzanak, mint egy 30 évvel ezelőtt munkálkodó zenekar.

Befejezte új albumának felvételi munkálatait a Trivium. Az új album valamikor a nyár végén jelenhet meg a Roadrunner Records gondozásában. A csapat közel 25 dalt demózott fel, de hogy ezek közül hány kerül a David Draiman (Disturbed, Device) producelte albumra azt még nem tudni. A zenekar legutóbbi, In Waves címet kapott lemezéről 


Amikor azt hallod, hogy a dobost innen kirúgták, onnan meg lelépett a basszer, mert elege van, kicsit elgondolkodsz, hogy mi lesz így. Kik fognak gyilkos riffeket hozni, őrült groove-okat bemutatni, és úgy hörögni, sikítani, visítani, ordítani, dalolni, hogy a szőr is felálljon a hátadon? Nyugi vannak itt még bandák, akik azért rendíthetetlenül tolják a képünkbe a metált, és nem ismernek kompromisszumokat. Emlékszem még 2005-ben nyomta egyik angol óra előtt a Tanárnő a kezembe a Stabbing The Drama-t, hogy ezt feltétlenül hallanom kell. Haza jöttem be pakoltam, és azt mondtam, hogy nem rossz. Nem vagyok egy halál nagy Soilwork fan, de azért a mostani The Living Infinite-re azt hiszem érdemes egy kis időt szánni! Hogy miért? Kattints a továbbra.











