A kocsmarock nemesítéséről: Junkie Jack Flash - Vörös EP (2013)

2014. január 26. - Nemesúr


jjf vörös.jpgA pécsi Junkie Jack Flash már évek óta aktív a (dél-)dunántúli zenei téren, viszont 2013 volt nekik az év, amivel komolyan elkezdtek felfelé törni... valahová. A májusi Megér Mindent lelkesedése és kamaszos bája után, félúton az azévi R33 tehetségkutató első helyével jött lemezfelvétel megvalósulása felé, született a VÖRÖS EP, ami egyszerre volt nagyon ismerős és nagyon új számomra. Fontosságukat csak tetézték a megszaporodó, totális házibuli fílinget adó környékbeli és budapesti koncertjeik... A jenki cock-rockerség és az igazi, 80’s éveket idéző hard rock legjobb értelemben szólva rádióbarát, bluesos magyarítását készülnek elkövetni e legények, és a VÖRÖS alapján minden okunk megvan bizakodni!

És biza éves munka lehet ezekben a felvételekben. Lecsiszolt, néha kínosan tiszta, ráérős és retrográd muzsikát produkálnak, enyhe borszaggal és egy, a jó öreg Tyler papát idéző nyivákkal. Itt már nem arról a lelkes/tökös/ígéretes formációról van szó, amit még Elektromágnes néven ismerhettek meg személyükben a hasonszőrűek, hanem egy új, komolyabb hozzáállással és egy új taggal egészültek ki (Puskás Dávid basszerral, aki Sid Vicious egy diszkrétebb pannon verziója, szerencsére csak külsőben, és visszafogott meneteivel támogatja Vata Makk, Pető Szabi és Szénás-Máthé Nándi játékát). Ahogy hallgatom a lemezt, egyszerűen nem lehet letagadni az érést, ami egyszerre közeli és távoli, egyszerre nagyon is hazai és nyúlik a messzi-messzi nyugatra: a Rolling Stones – Aerosmith – Guns’n’Roses hőskorszaka és a kőbányai kurvapecérek megszólalása ötvöződik pár gimirenegát egyszerű, lendületes dalaiban.

jjf.jpg

Ők tényleg így, nem rajzfilm.

Mondjuk azért nem perfekt a dolog. Az album első két száma, az emlékezetes tappingelésre épülő Brittany és a keserédesen életszerű Te és Én azért egyértelműen nem kapnak el úgy, mint a gyönyörű harmonikatémával tűzdelt címadó Vörös és a loboncpropellereztetésre vert Pont Így. Az első két szám álmos; így sem feledhetetlen, de azért világos, hogy a vágtázóbb lüktetés, néhol jobban kitöltött ritmusszekció (több fill? sűrűbb dobmenetek? dominánsabb basszus?) hatalmasat dobna rajtuk. A gityók kevés torzítással, tisztán, középmagasan trilláznak, le se tagadhatnák a stratomániát, ahogy az kell is ilyesmihez. A szövegek meg nem elég, hogy magyarok, hanem olyanok, amilyet hazai hard rockban talán még nem is hallottam: személyesek, és jók. Szabika édes kis semmiségeket fűz fel a jó öreg rock’n’roll tematika fonalára: bajos nőügyek, adjunk az életnek, könnyűdrogok, de csak propagandamentesen – mindez megtöltve a csóró rocksztárság kínosan ismerős problémáival: a „kocsim jó lenne, de nincs autó – marad a dívány a teremben” sorra indokolatlan mértékben vigyorogtam, akár az „ó, ez kábít, mint megtekert űrhajó”-ra meg az albumot záró, kissé Papp Szabis „Viszláááát--- Helló.”-ra. Az, hogy „Sötét az ég, csak a lámpák égnek, Tudod jól, nem szeretlek már, Hogy nem is volt ilyen soha, de tényleg: Nincs meg más, csak a másik lány” a maga balladai homályával is piszkít. Ezek azok a tökéletesen dallamba simult, pofonegyszerű, de azért karakán sorok, amikben jóval több személyiséget véltem felfedezni, mint kb. bármi más hazai blues-rock számban kb. a HBB leállása óta. Az meg már csak a hab a tortán, amilyen hangon szól mindez: ez a majdnem-sikítós, nyávogós, direkt túlaffektált énekhang, amit Szabi kifacsar a torkából, ez MAGA a Hard Rock hangja, annyira tökéletesen klappol, annyira karakteres, hogy tán az országban nincs még egy ilyen. (Ha meg de, akkor küldjön kérem felvételeket, örömmel elemezném... Senki? Senki. Eddig nincs új jelentkező.)

jjf felirat.png...It's a YES, YES, YES.

A dalok harmatosan enyhe torzítottsága, erősen visszafogott, sörös-bagós tempója sajnos nekem levont a végtermék élvezetéből – egy ilyes sebességhez cizelláltabb, mélyebb, teltebb másod-gitárjáték kell, az itteni el-elveszett a lead mögött, vagy minimum vokálok, epikus menetelések, mert így az amúgy fullos témák lankadtabban szólalnak meg, mint ahogy tudnának... A harmonikának, a szaxinak (élőben megvillan ám az is a Nándinál, és de szépen!) SOKKAL nagyobb helyet tessék adni, ahol csak lehet, előkapni, őket alig halljuk másutt, itt meg kurvára jól szólnak! És elférne egy kis gruppi-vokál is. Az EP maga nem épp feledhető, de konkrét részleteket már nehezebb emlegetni belőle – mondjuk úgy, a feelgood-élmény tartósabb a „catch”-eknél, azokat se szégyen többször a fülünkbe rágni. Persze meredek egy ilyen célzatosan régimódi zenekarnál ilyet fájlalni, de egy kicsit több mozgalmasság, pár váltás az erőszakosabb húzás mellé elférnének: még Elektromágnes-korukban született Speed c. számuk - na arra tessék tapogatózni! Akár egy-egy erősebb kikacsintás is jöhet a honky-tonk vagy akár country felé...

jjf 2.jpg

Mindenesetre a fiúk bizonyítottak ezzel az EP-vel. Meg az Est Caféban, meg az A38-on, meg az R33-on, meg a Kiscsillaggal, meg az előző EP-vel... Azt, hogy a hard rock igazán még csak talán most érkezik meg kisországunkba, azt, hogy az Ivan & the Parazolnak, a The Headbengsnek meg nekik, a (csúnya közmondásossággal mondva) „lágyabb” old school rockzenének igenis van közönsége és létjogosultsága (de még MEKKORA mindkettő!) idehaza, azt, hogy a mohikán-bőrkabát sose megy ki a divatból...

Meg azt is, hogy némi tudatossággal és tiszta hitelességgel (elég rájuk nézni, könyörgök, ezek napszemüvegben alszanak, retró-turiból öltöznek, sört izzadnak és bagófüstöt finganak) LEHET (pláne magyarul) méltó és szórakoztató kocsmarockzenét csinálni. És a Junkie Jack Flashnek ez természetesen megy. Igen, sokat kell pótolnunk velük, igen, nekik meg kell tanulniuk a tiszta magasságokból a mocskos mélyekbe szállniuk, de egyértelműen egy generációs hiánypótló darabnak nézünk elébe a 2014 februárjára ígért nagylemez alakjában...

jjf 3.jpg

Talán túl disztingvált is lett ez az EP az említett italmérésekben leledző akelásoknak, de azok úgysem azzal lesznek elfoglalva, hogy a lemezbemutatón csápoljanak (plö itt: http://www.zsolnaynegyed.hu/zskn_program/UFO_KLUB_Junkies_es_vendegei_koncert/2014-02-28/20:00, de nyugi, tuti lesz majd budapesti is! KELL LEGYEN!). Mer’ én viszont fogok. És akinek füle (-farka) van, aki tehetségeket vadászik, aki szerint a jó rockzene nem csak a rockereket illeti, az ott rázza majd mellettem. Kételyek ide meg oda. Ezek után ez a legkevesebb.

~

Az eddigi EP-k, a Vörös és a Megér Mindent itt meghallgathatóak és ingyenesen letölthetőek. Jófejek.

http://junkiejackflash.bandcamp.com/

~

by Nemesúr
(/Nemes Márk)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr855782791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum