A Watch My Dying december 23-án sokak nagy örömére új anyaggal jelentkezett négy év után. A 4.1 elnevezésű 6 dalos EP az eddigi kritikák alapján mindenhol siker, a zenekar pedig közben nagyban járja az országot a Stagediving Fesztivál keretében. Az új anyagról Veres Gábor énekessel és Eszenyi Imre basszusgitárossal beszélgettünk.
Kezdjük is ezzel: Milyenek voltak a napokban adott koncertek? A közönség, hogy fogadja az új dalokat?
Gábor: Igen.
Négy év után jelentkeztetek új anyaggal. Eleve EP-ben gondolkodtatok vagy csak nem lett elegendő számú dal?
Imi: Inkább egyik sem. Lemezben gondolkodtunk, és lemez is lett, csak még nincs kész. Ezért kiadtuk az első részét. Ha ugyan ilyen tempóban haladtunk volna tovább, már az értelmező szótárból kellett volna kikeresni a wmd-t mire megjelenik :-) A megjelenteknél több dalra van ötletünk vázlatunk, sőt kész nóta is akad valahol elszórva. Egyébként az hogy mindenki EP-nek tekinti, nem azt jelenti, hogy rövid az anyag, hanem csak azt hogy nem vagyunk elég kemények. A Deicide-nak a Legiont senki sem merte EP-nek nevezni, pedig az sem sokkal hosszabb. :-)
Gábor: Rá se írtuk, hogy EP, csak hogy 4.1. Nyugodtan lehetne demó, mindegy minek hívjuk. Ez egy ilyen mértékegység biztos. 2014-ben meg tegye fel a kezét aki leül végighallgatni egy kétcédés metáloperát. Azt sem tartanám kizártnak, hogy néha csak egy-egy-dalt kidobjunk. Mivel nem EZ Drummert használunk, így azért nem olyan olcsó poén ez.
A Moebius-on minden dalban felbukkant egy vendég énekes. Egyszer elég ellőni ezt a poént vagy az új dalok karaktere eleve nem adta ezt a lehetőséget?
Imi: Ennyire azért nem szoktuk átgondolni a dolgokat. Most nincs vendég az biztos.
Gábor: Annyiban lett átgondolva, hogy a zenekar megkért, hogy ezen ne legyen már senki más, mert sosem fog elkészülni, meg már kihoztunk mindent abból a koncepcióból. Amit meg nem, azt meg megcsináltam a Jolana Blastbeattel meg Lupával.
Az új dalokban mintha több elektronikus hatás bukkan fel, mint eddig bármikor. Tudatos törekvés volt most ez részetekről?
Gábor: Nem, nem volt kitalálva, csak tökvéletlen bekapcsolva maradt a tetrisz, Márk elkezdett rá dobolni egy groove-ot.... és egyszer csak azt vettük észre, hogy kész az új dal. Először ilyen folkmetalos dolgot akartunk, de ez jött össze.
Imi: Igen kicsivel több van mint eddig, de nem nagyságrendekkel több. Inkább most abban a tudatban, hogy koncerten is teljes vállszélességgel tudjuk hozni a lemez hangszerelést, bátrabban használtuk a gépeket, egyéb hangszereket funkció, és keverés szempontjából.
A hat dal milyen munkamegosztás alapján született? Ki, mit tett hozzá?
Imi: Százalékos arányban most is Sanyi viszi a vezérfonalat, de most Gábor, Viktor, és én is hoztunk zenéket. Küldözgettük, meghallgattuk egymás dolgait, hozzátettünk, elvettünk, aztán egyszer csak összeállt. Nótaírós próba azért nem volt...úgy emlékszem.
Gábor: Eddig az volt, hogy a zeneszerző írta a zenéket, most volt hogy a szövegíró is csinált zenét, de fordítva nem.
A hazai metal színtéren mindig is vérprofi produkcióként könyveltek el benneteket. A zene is abszolút kompatibilis a nemzetközi színtérrel. Korábban vagy akár mostanság nem gondoltatok arra, hogy egy próbát megérne a külföld felé nyitni? Egyáltalán a hazai színtérről mennyire reménytelen nyugatra jutni?
Imi: Azt gondolom hogy ha csak egy valakinek is sikerült akkor az bizonyíték, hogy lehetséges. Van akinek sikerült, tehát nem reménytelen. Régebben az volt a terv, hogy Magyarország után meghódítjuk Európát, a világot, mi leszünk az első zenekar aki a Holdon ad koncertet, és komplett turnét nyom a Tatooine-on, de meggondoltuk magunkat. Majd nyit külföld felénk ha akar :-) Viccet félretéve... Mi már nem valószínű hogy sok energiát fogunk ölni a külföld meghódításába, vagy bárkinek is a meghódításába :-)
Gábor: Az is közrejátszik ebben, hogy zenekari szinten nem követjük nyomon az újabb zenei megoldásokat, amikre a koncertre járó fiatal réteg rámozdul. Nincs breakdown, nincs dubstep, nincs deathcore, nincs djent, nem lehet ránk ugrálni, csúnyák vagyunk, a metálrajongók többségének furcsák vagyunk, a többieknek meg metálosak. Ha nem is tipikusan, de magyar a produkció, de abban az értelemben, mint mondjuk annó a Korog, a Leukémia, a Bedlam, Slogan, stb. és ez egy európai embernek nehezen értelmezhető. Szerintem az IHM is bukta volna angolul, bármekkora nagy is, amit művelnek, vagy legalábbis ki lenne húzva a méregfoga.
A Harmatátkozó az egyébként zseniális Travoltás videó után kapott hivatalosat is, ráadásul elég látványosat is. Mesélnétek egy keveset a forgatásról, a készítés körülményeiről?
Gábor: 1977-ben kezdődött a forgatás és igazán sok edzés meg táncóra kellett, hogy mindenki pontosan mozogjon a koreográfiára. Ez még a nagy sikerű Grease előtt volt.
Imi: Egy lepusztult gyártelepet választottunk, mert az metál, reggeltől estig forgattunk, mert ennyire futotta, és elég hideg volt, úgyhogy igyekeztünk mindent felgyújtani, amit lehetett, az meg benne maradt a klipben, mert a vágó azt hitte, hogy a klip része :-)
Milyen tervekkel vágtok neki a 2014-es esztendőnek?
Gábor: Kicsit koncertezünk, aztán ha mindenki rendezte a sorait, elkezdjük összerakni a 4.2 anyagát. Illetve várhatóak további szólóprojectek is.
Vannak már esetleges tervek, dalötletek a 4.2-höz?
Gábor: Van egy 4.1-ről lemaradt dal Viktortól, tehát már csak ötöt kell összegereblyézni a többi félkész közül.
A zenekar mellett még mindennel foglalkoztok?
Imi: Gábor rajzolgat, és embereket szurkál, Sanyi sokasodik, én a pénznyomtatás teaor kódját keresgélem a neten, Viktor kever-kavar, Márk pedig dobol. A dobosok mindig csak dobolnak :-)
Gábor: Vannak, akik a zenekar mellett más zenekarokkal is foglalkoznak. Elég szerencsétlen kikapcsolódás.
FOTÓK: KELEMEN BEÁTA
