A Truckfighters a kilenc évvel ezelőtti bemutatkozó lemezével, a Gravity X-szel nagyon megfogott, és az utána következő Phi, majd a Mania is elég sokat pörgött nálam. Mégpedig azért, mert a súlyos, de mégis kicsit melankolikus dallamok ebben az elmúlt tíz évben azért sikeresen felépítettek egy konstans Truckfighters atmoszférát. Sokáig a fuzz rock, desert rock jelzőket kapták meg (flancosabb kifejezései a nálunk inkább használatosabb stoner rockra), de ebben a svéd bandában jócskán több van.
Röviden néhány szó a zenekarról. 2001-ben Örebro-ban alakultak meg. 2008 óta három tagúra redukálódtak. Megjelent egy dokumentum film 2011-ben róluk Truckfighters címmel. Tavaly az USA-ban turnéztak, meg úgy alapjáraton sokat koncerteznek, elég jó nevű bandákkal. Buggyant művészneveik vannak: Ozo (Oskar Cedermalm; ének, basszus), Dango (Niklas Källgren; gitár), Poncho (Andre Kvanström; dob).
De az igazán fontos dolgok az Universe albumon dőlnek el. A Mind Control-lal kapásból belecsapnak a lecsóba. Aki egy klasszikus rock lemezre van felkészülve, az azért ne legyen meglepődve, ha bedugul a füle, mert a basszus, és a gitár olyan mélyen van keverve, hogy pár méterrel lejjebb már a dinoszaurusz maradványokból pumpálhatnánk fel a kőolajat. Az ezt követő The Chairman a feketeöves Truckfighters fanoknak ismerősen hangozhat, egy tavalyi EP-n már szerepelt ez a dal. Elég sok mindent belepasszíroztak, néhol már Mastodon-t idézően, de annyira azért nem komplikálva. Talán itt megemlítendő, hogy Ozo finoman fogalmazva nem éppen egy Pavarotti, szóval kicsit egysíkúak az ének témák, de könnyen szokhatóak, és könnyen kedvelhetőek.
A Convention lehetne hosszabb, mert igen kellemesen kezd, de kárpótlás az Universe hátralevő része. A Get Lifted – már nevéből sejthetően - inkább hajlamos az elszállásra. Ez pedig az igazi terepe a Truckfighters-nek. Keserédes lebegésből belebaszni a közepébe egy jó húsos riffet, ’oszt jó napot, meg vagyok véve! A Prophet már bőven a melankolikusabb vonalon mozog, meg nem is az az echte TF dal, de van benne valami kellemes. A Dream Sale szintén kicsit kilóg az életmű eddigi részéből, de ezek a dalok is hibátlanul működnek. Aztán a végén jön még a tizennégy perces Mastodont. Nálam az év eddigi legállatabb száma, minden benne van, aminek benne kell, hogy legyen.
A Truckfighters a Universe-zel rendesen megfogott. Talán a Gravity X óta az egyik legizgalmasabb lemezével volt dolgom. Bennem volt a félsz, hogy ez a lemez lesz a kifulladásuk első lépése, de hála, szó sincs erről. A Truckfighters él és virul!
