A skandináv folk metal (vagy battle metal, kinek hogy tetszik jobban) egyik legmarkánsabb képviselője, a Turisas január vége óta turbó üzemmódban, minimális pihenőkkel turnézik Európában, március 2-án pedig Budapest is sorra kerül majd. Felvezető gyanánt Olli Vänskä hegedűs most még csak szóban „húzza el a nótánkat”... (fotó: Rob Orthen)
Márciusban már többedszerre játszotok Magyarországon. Milyen emlékeitek vannak az itten koncertekről?
Olli: Nálatok mindig nagyon jó! Emlékszem, amikor abban az indiános klubban játszottunk... aztán persze a Sziget is igazán remek volt! Óriási közönség, óriási energia. Legutóbb a híres nagy fürdők egyikében is jártunk. Hatalmas élmény volt, hátha most is lesz időnk erre...
Tavaly nyáron jelent meg új albumot, mely szimplán csak a Turisas2013 címet kapta. Ilyet általában akkor tesz egy zenekar, ha az életében új korszakot akar nyitni, nálatok is hasonló a helyzet?
Olli: Szerintem minden egyes albumunk jelentősen eltér a többitől. A legutóbbi talán amolyan kísérletezős anyag volt és nem hinném, hogy a stílusunk előre kiszámítható volna.
A 2012-es tagcserék mennyire játszottak szerepet abban, hogy az új album egy másmilyen irányt vett, mint az előzőek? Változtak ezáltal a munkamódszereitek?
Olli: A zenekartagok szempontjából nem túlságosan. A legtöbb dalt már készen feldemóztuk, Jaakko és Jesper meg feljátszotta, amit fel kellett. A legtöbb számot Nygård és Wickströn vette fel a saját stúdiónkban, nem pedig valami profi helyen dolgoztunk. Ez a megoldás elég jól be is vált.
Tavaly volt 15 éves a zenekar. Mi változott a kezdetek óta? Hogy érzed: ott tartotok, ahol tartanotok kell? Csinálnátok valamit másképpen?
Olli: A banda valójában még 1997-ben alakult, vagyis 2012-ben volt az évforduló ugyebár. Nos, a srácok akkor még jóformán gyerekek voltak, úgyhogy mostanra biztosan sok minden megváltozott. Én akkor még ott sem voltam... Őszintén szólva nem tudom. Lehet, hogy egy s más, amit 2004-ben vagy 2005-ben műveltünk, ma bájosnak és gyerekesnek hat, de hát nem ok nélkül tettük, amit tettünk és túl gyakran visszafelé tekintgetni nem jó.
Számomra fontosak a következő lépések és nyilván új szintre kell eljutnunk. Az elégedettségtől messze vagyok, a jövőben meg kell tízszereznünk a közönségünket!
A zenekar imidzsének meghatározója a piros fekete arcfestés, hogyan alakult ki ez nálatok?
Olli: Annak idején úgy indult a dolog, hogy kosszal és vérrel fröcsköltük össze magunkat, aztán ebből alakult ki fokozatosan a valódi, egyedi harci arcfestésünk. Ez a Turisas arcfestés, ez köti össze a közönségünket és a bandát.
Mind a négy albumotoknak Mathias Nygård énekes a producere. A praktikum hozta így, soha nem is akartatok neves producerekkel dolgozni?
Olli: A bemutatkozó albumunkat („Battle Metal”, 2004) valójában külső producerrel készítettük. Szerintem egyértelmű, hogy mással is ki kell próbálni a közös munkát. Korábban mindig azon dilemmáztunk, hogyan értessük meg egy nagyszabású tematikus album ötletét és vízióját egy külső producerrel. Bizonyos értelemben talán gyakorlati kérdés is volt ez.
Ahogy nézem, a koncertnaptáratok eléggé tele van. Meddig fut az új album turnéja? Van netán olyan koncert amit különösen vártok?
Olli: Igen, alaposan be vagyunk táblázva. Azt hiszem, az őszig tart a portya, utána talán leülhetünk és szövögethetjük a további terveket.
A folk metal az elmúlt egy évtizedben egy nagyon népszerű műfaj lett. Hogy érzitek, mennyi lehetőség van még a műfajon belül?
Olli: Azt hiszem, 2006 és 2009 között volt egy komoly fellendülés, de mostanában mintha lelassult volna a folyamat. Finnországban a 2000-es években állandóan erős volt a metal színtér, bár az utóbbi időben talán kicsit visszaszorult a föld alá... De valószínűleg úgyis visszatér majd, ahogy az mindig is történt.
Ebben a modern, internetes korban sok különböző zenekar számára van hely. Folk metal banda azóta sem tudott nagyobb közönség elé kilépni, de a lehetőségek határtalanok. Nézd csak meg a Ghostot – papíron mennyire tűnik nyerő formulának a sátánkultusz-témájú heavy rock? Azt mondom, az lehetsz, ami csak szeretnél lenni, amíg igazán faszán nyomod!