Dr. Gil Weinberg, a Georgia Tech Center for Music Technology (GTCMT) fejlesztője és professzora, aki nemzetközi hírnevet szerzett már magának robotizált zenészeivel, barátját, Jason Barnest látta el az egyszerre 2 verőt működtetni képes kar prototípusával. Jason jobb karját nem sokkal a könyöke alatt kellett amputálni 2 éve - viszont most, hogy - ahogy ők fogalmaznak: "lényegében kiborg" lett belőle - olyanokat is képes leütni, amiket más, kétkarú dobos nem: a karon az első verőmotor automatikusan üt az izmok küldte elektromos jelzések alapján, míg a második azokhoz illeszkedve, "saját indíttatásból" improvizál...
A feltaláló és a felhasználó: Gil és Jason.
Jasont a 2012-s év elején egy munkahelyi balesetben (szellőztető-szerelés közben) érte áramütés, és mikor az orvosok közölték vele, hogy ha egyáltalán képesek lesznek megmenteni a karját, a szétroncsolt artériák miatt akkor is alig tudja majd használni, érzékelni, mozgatni azt, ő maga hozta meg a döntést, hogy inkább vágják le, hogy továbbléphessen. Mindez 3 nappal történt az AIMM-be tervezett jelentkezése előtt (Alabama Institute of Music & Media).
Mégis megoldotta!
Édesanyja, Kerri szíve is majd' megszakadt érte, de Jason, ahogy hazaért, fél kézzel, alkatrészenként rángatta ki a dobcuccát a teraszra, hozzáragasztózta a kötéseihez a dobverőt, és pár perc kínnal teli játék után eltökélte, hogy ez neki így is menni fog...Tovább dobolt egy ruganyos, személyre szabott dobtartó műkézzel, bár többé nem lehetett multi-instrumentalista - előtte kiválóan játszott basszusgitáron, gitáron, zongorán és ritmushangszereken is.
Hailé "betanítása" folyamatban...
A tervező hősünk, Gil professzor sokak szerint a nyugati zenei világ egyik legnagyobb feltalálója és úttörője. Ifjú korában fellázadt az erősen kéztartásra és sztenderdekre épülő klasszikus zongora-oktatás ellen, amit próbáltak lenyomni a torkán még Jeruzsálemben, és állítása szerint ez a meghatározó élmény vezette mindahhoz, amit ma csinál. A zenei robotika szakág tulajdonképpeni alapítója ő, akárcsak a GTCMT-é. Találmányai a kreatív zenetanulási képességet fejlesztik, vagy modellezik le: egy progresszív karaoke-program, majd a Beatbug (8, sorba kötött digitális ütőhangszer, ami csoportos zeneterápiát és alapszintű jammelést is lehetővé tesz laikusok számára) és a Squeezable (nyomásérzékeny miniatűr babzsák-szintetizátorok halmai) feltalálása után kezdett robotizált zenészek (vagy zenei robotok?) fejlesztésébe. 2005-ben létrehozta Hailét, a világ első improvizálni képes robot(zenészé)t, "aki" eltanulja a vele zenélők ritmusmintázatait, és egyezések alapján kódolt algoritmusokat váltogatva teljes értékű jam-partnere lehet egy zenekarnak. Második találmánya, Shimon dob helyett már marimbán improvizált, zsánerszűrőket használt és a legnagyobb jazz-mesterektől "tanult". A tengerentúlon már egy-másfél éve forgalomban van legnépszerűbb találmánya, Shimi (eredeti néven Travis), az asztali, android-kompatibilis appal összehangolt minirobot, ami létező számalapokra és más Shimikkel közösen képes egyedülálló és vizsgált fájlokból kivont és széttördelt hanghatásokból (valamint saját mozgásaiból) teljesen új zenét létrehozni. És igen, minden találmánya élő zenészekkel "turnézik" mind a mai napig, évente 1-2 alkalommal, a nagy érdeklődésre való tekintettel...
Találkozásuk eredménye ez a remek kar, ami nem csak a mozgássérült zenészek életét forradalmasíthatja, de akár a játéktechnikák fejlődését is, a 3. "randomizált" verő által biztosított lehetőségekkel - egyszersmind új kihívások elé állítva a két karú dobosokat is.
A fenti felvételek Jasonról már az AIMM ígéretes tanulójaként készültek, Gil doki pedig igazán gyúrhatna egy gitáros-műkarra is... Drukkoljunk ennek a 2 remek fazonnak és a GTCMT-nek!
~
A robot-rock'n'roll amúgy nem újdonság, és van, aki még messzebbre vitte.
Lássátok a Compressorheadet...
Ezek után lesz igazán kemény olyan dobosokat találni, akik "úgy ütnek, mint a gép".
~
by Nemesúr
