Hétfőn, megérkezve a Hajóra, a várt tömeg fogadott. Sima liba, sold out közeli állapot. Tudtam, hogy tele lesz, imádjátok a minőségi zenét! A God Is An Astronaut pedig nem árul zsákbamacskát, sokat látott, rutinos banda, tudják mi kell a népnek, és erre nálunk van is kereslet. Tavaly az Arenában, Bécsvárosban ugyanezen turné keretében erős félház volt, lagymatag hangulattal. Itt mindkét Düreres bulin együtt élt a zenekar, és a közönség, folyt a veríték, lüktetett az egész, ezúttal sem volt másként.
Kedden megérkezve a Tarfikba este 21:45-kor, csak pár picsarészeg szervező fogadja a brigádot, zene semmi, közönség zéró! Rögtön tudtuk, hogy ez fasza buli lesz! Az egész este olyan, mint ha félálomban történt volna. A hely, a körülmények, az állapotunk, és a külvilág állapota mind azt vetítette elő, hogy ezt az estét nem lehet elrontani!
Ahogy azt egy új lemezzel turnézó bandának illik, a God Is An Astronaut két új dallal nyitotta a műsort: Weightless, Transmissions. Jó lett az Origins, élőben is sütnek a dalok, így direkt jó, hogy a szokásos kötelező nóták mellett azért volt néhány újdonság is az eddigiekhez képest. Aztán az All Is Violent, All Is Bright-tal már ismerősebb vizekre eveztek, így az előttünk addig csak lassúzó, és egymás szájában matató párocska is odafordította arcocskáját a színpad felé. Egy ideig azt hittük, hogy ebből kemény milf sex kerekedik, de csak beálltak a sorba végül.
A The End of the Beggining, Echoes, Fragile, Fire Flies..., mind-mind tutista slágerek. Nem lehet velük zátonyra futni, és még iránytű sem kell hozzá! Alap, hogy a hangzás tiszta volt, de én még bírtam volna hangerővel. A zenekar is abszolút toppon volt, elég nagy elánnal, és átéléssel nyomták a műsort. Főleg a haja alatt meglapuló Niels volt a kedvenc, mint minden eddigi alkalommal, élmény hallgatni a bassztémáit, és látni, ahogyan előadja azokat. De testvére Torsten, és a szintis/kütyüs/gitáros Jamie Dean is hozta a formát. Lloyd Hanney viszont a dobok mögött pontatlan volt, sokat tévesztett, és ha csak rajta múlt volna, egy álltó helyemben elalszom. Nem tudom, hogy ez egy koncepció része-e, direkt kérik, hogy legyen olyan passzív, amennyire erejéből telik, mert akkor viszont király volt! A Fire Flies and Empty Skies alatt megérett az elhatározás egy füstölésre, gondoltam ez már úgy is a vége, és a színpad elől kiverekedtem magam a levegőre. De nem lett vége! Ha jól emlékszem 16 nóta ment le addig, ami már így is becsületes műsoridő, de Kinsella-ék nem azok az írek, akik csak úgy itt hagyják a lelkes, hálás közönséget, így nyomtak még 3 nótát, amiből kettőt csak kintről hallottam, de az uccsó az Route666 volt, tökéletesen lezárva az estét. 19 nóta, 1:50 perces koncert, mindez remek helyen, jó időben, egy sima hétfő este, parádé a köbön!
Kedden nem tudom mikor kezdődött el végül a koncert, vállalhatatlan káosz volt az egész este, sokat nem adnék ilyenkor egy külsős videósért. Azért a szervező arcokat igazolta az időhúzás, mert 35-40-en azért csak összegyűltünk kezdésre. A hollandok tavalyi debüt lemeze felkerült az év végi tízes listámra, azóta is sokat pörgetem, és idén már újabb lemezzel jöttek a srácok, nem sokat szaroznak, bár azt megemlíteném, hogy a magukról elnevezett első lemez közelébe sem ér az I Don't Undestand Them at All. Sokkal nyugisabb, itt-ott komoly gombafej addikcióval átitatott anyag, a lendülete meg sem közelíti az elsőét. Persze most mindez nem számított, mert csak a pirig-pereg tételek futottak.
Amúgy az első lemez összes kötelező nótáját elnyomták a srácok, innentől már minden egyes dal csak hab volt a tortán. Infected, Down in the City, az ultrakedvenc Kids, a szállós Wolf, a lázadó I Ain't Workin' This Summer, roppant hálás vagyok a szervezőknek azért, hogy táncolhattam erre kedd este a Trafikban! A srácok ultrakedves, fiatal arcok, akik éppen egy személyautóban szorongták végig az utat ide németből, mert bedöglött a buszuk, és ott kellett hagyni, megszerelni. Nincs mögöttük komoly kiadó, gondolom saját pénzből turnéznak. Nyugat európai srácok, örülnek, ha nem a melóban kell szívni, helyette utazgatnak, zenélgetnek, világot látnak: nekik van igazuk! Mi nagyon jól szórakoztunk, Traumahelikopterék is jól szórakoztak, így a hétfő és a kedd mellé berajzolok két kurv@ nagy pipát!
A képek nem a helyszínen készültek.
