Rockköltészet Napja, 2014 - a legköltőibb külföldi dalok, 2. rész

2014. április 15. - Nemesúr

calvin-hobbes-attention 2_1.png

04.11. A magyar költészet napja. Na jó, nem csak a magyaré. Innen csak egy ugrás a líraiság, és hát, tény és való: a legerősebb rockopuszok nem hódíthatták meg a világot gyomorszájon vágó, vagy éppen könnyfakasztó szövegek nélkül. De TE tisztában vagy-e rockirodalmad legszebb soraival? Hogy szólna magyarul egy klasszikus Rage Against the Machine, Joy Division... vagy éppen Deftones remek?

Nemesúr új cikksorozatában szubjektívan szemezget fordításaiból, s remélhetőleg rátereli figyelmeteket a (hang)sorok közt rejlő erőre... 4 részes toplistájának 1., klasszikusabb fele után jöjjenek a modern darabok!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

RATM - Fistful of Steel - Egy maréknyi acél

A világ egyik legnagyobb rejtélye, hogy miképp voltak képesek egy látszólag méregerős, mégis baromi egydimenziós receptből: politikus-aktivista rap, gettófunky és ugrálós rock házasításából 5 albumot kihozni Rage Against The Machine-ék. A zenei változatosság mellett ebben főszerepet talán a "maréknyi acél"-al világhódító Zack de la Rocha játszotta, aki hip-hop, improvizációs, spoken word és slam költői karrierjének is csúcspontjait élte meg a bandába fektetett erőhullámokat lovagolva: nem pusztán durrogtatja a társadalomkritika elkopott végű ólomgolyóit a hallgató fülébe, hanem nagyon precízen megválasztott témák szerint, konkrét üzenetekkel és kritikákkal, ritmikai mesterműveket kormányozva követi el a tömegizgatást. Szinte lehetetlen egyetlen számot is kiemelni az életműből, én mégis ezt választottam, mert ez igazán ROBBAN - az eladási listákat is beomlaszotta 4 hétre, mikor kijött a single ebből a meglepően anti-pop számból.

 "1-2-3, na figyeld!
A csend.
A csendben valamitől tutira bekattantam,
Mert a csendben erőszak van,
Mint elszelt csuklóinakban,
Hogy ha a hangzás öngyilkol,
Te a gombot nyomnád csendben,
De amíg lehajolsz,
A vágásokat megejtem:
Páran megütik a jó hangot,
De vékony, fojtott hanggal,
Ahogy a rádió is hallgat,
Csak a levegőt tölti zajjal,
Az adások megadásokra nevelnek, ez a cél,
Lehetetlen! Őrült srác-kezemben
Ott egy maréknyi acél..."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TOOL - Right in Two - Egyből ketté

A kategorizálhatatlan, progresszív-matekos-zseniális akármit játszó zenekar frontján Maynard James Keenean a metafizikai és spirituális költészet mélységeibe merül: az album artok és a szürreális, gyakran ijesztő és felkavaró klipek is mind-mind a tudatosság kiterjesztésének szimbolikájával dolgoznak. Egyéniesülés, a középpont meglelése, felülemelkedni az anyagi világ élesztette, gyarló vágyakon, erőszakon, traumákon, gyászon... ez mind-mind a TOOL lírai tematikájának középpontja, akárcsak az a sajátosan vallásos, fennkölt légkor, ami minden hangot és ütemet áthat náluk. Mintha Osho szimbolista-biblikus verseket kezdene írni. A szövegek meglehetősen egyirányúak, motivációs hangvételűek, ha megérted egyszer már, aligha értelmezhetőek félre. Itt se lehet kategorikusan 1 opuszt kiemelni életművükből, de (Buddha-)hasraütés szerűen álljon itt egy dal a megosztottságról és az emberi pusztításvágyról -  a szöveg és a fantasztikus videó üzenete itt különösen világos...[*VOLT, amíg szerzői jogi problémákra hivatkozva az animációs klipet le nem törölték a youtubenál. Ezért álljon itt egy standard slideshow. Ha valaki megtalálja a világpusztítós-gyurmaemberes eredetit, kérjük, kommentálja a cikk alá! - Nemesúr]

"Majom gyilkol majmot, s az is majmot öl
Egy földdarabért...
Buta majmok, hüvelykujjukkal bunkót
Faragtak, s a fejből fakad a vér
Ahogy lesújtják testvérük - hogy lehet az, hogy ily faj túlélt?
Rejtély... De taszító minden, mi él, minek szem rendelt
A mennyekbe nézni fel, tudva ideje teltét...

Mindent ossz egyből ketté.

Harcolnak, elhullnak
Földekért és égért,
Harcolnak létért,
Izomból, fényért s légért
Vágyért és napért és harcolnak vérért
Harcolnak, míg mindkét
Világra nem rogynak,

Megosztva azt!"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

DEFTONES - Beauty School - Szépségképző

Ha van zenekar, amit zeneileg és lírailag még a TOOL-nál is nehezebb puszta szavak szintjén körülhatárolni, az a Deftones. Chino Moreno nem csak egyedülálló, gumiemberként ide-oda hajló, alkalmanként torkaszakadtából üvöltő orgánumával és zenei maximalizmusával, hanem trip-szerű, gyakran teljesen inkonzisztens, mégis döbbenetes erővel megszólaló, képverses szövegeivel vált a banda védjegyévé: legtöbbször érzet- és hangulatközvetítés a cél, nagy hangsúllyal a külső és belső mozgások összehangolásán, néha pedig rejtett, rituális, mégis köznapi események, tettsorozatok sejlenek fel a háttérből. Egész munkásságukból kiemelkedik letisztultságával a Diamond Eyes lemez, s az ezen felcsendülő Beauty School nem csak az egyik leggyönyörűbb számuk, hanem egy kellő emlékeztető a szépség igazi természetére, ami mélyebbről hat mindenféle elvárásnál, sminknél és tanulmánynál. Valami azt súgja nekem, Chino nagyon szerelmes lehetett, mikor ezt írta... mégis kellően személytelen maradt ahhoz, hogy mi is élvezhessük a remekét. Bár minden létező Deftones-szöveg közül (és az lista kábé másfélszáz-kétszázra rúg már) talán ennek és a Change-nek van a legkoherensebb felépítése és üzenete, ha Chino magyarul szólalna meg, se kételkednék a sikerében - a Nyugaton (meg Kispálon...) nevelkedett hazai hallgatóságot a zenei erő tuti átlendítené az avantgárd dumákon. Legközelebb talán IHM Palika (Pálinkás Tamás) áll ehhez a hangnemhez idehaza, hát senki se legyen meglepve, ha még összefutunk vele...

Szeretlek, ha
Leveszed az arcod,
Minden fogad elrejted,
S bőrnél mélyebbre viszel minket...
Mert belehalnál, ha egyedül kéne megtenned.

Látom, mint megízleled,
Az arcod nézem...
És most élek, ezt érzem!
Hullócsillag vagy te,
Ágyú-szemed tüzelt el...
És őrületbe kergetsz
Kérlek, tüzelj fel!

Kedvelem, mikor
Felcsavarod a kábelt és
A telefont szobádba viszed:
Állítsd meg ismétléseinket,
És tekerd vissza, ha azt hiszed, hogy újratölt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

EDDIE VEDDER - Society - Társadalmam

A grunge-éra Fantasztikus Négyeséből (Cobain, Stayley, Cornell, Vedder) Eddie bá' öregedett a legszebben: ugyanaz a kisfiús vadság csillog a szemében, ugyanaz a dús kóc lengedez a fején, csak magára szedte 2 évtized súlyát és egy kis magányt. Már a Pearl Jamben is kultikussá váló, költői szövegeket írt, elég csak az összeborulva sírós Black-re, vagy az élettől lüktető Evenflow-ra, vagy a tombolóan dühős Evolution-re gondolni, de amivel végleg beírta magát a Nagy Szövegkönyvek... Nagy Szövegkönyvébe, az a Vissza a Vadonba filmzenéje volt, melyet teljes egészében ő írt, rögzített egy árva szál vén fenyőgitárral és érlelt ki egy hatalmas révületben. "Mintha 2 héten át az űrben élt volna az agyam. Semmire sem emlékszem az album írásából." - nyilatkozta később. Fáradozásai mégis célba értek: az album Grammy-díjat nyert 2008-ban, a Society és a Guaranteed helyet leltek félművelt amcsi tinik és Greenpeace-aktivisták tábortüzeinél, ezek a fájóan szép, egyszerű dalok pedig a szíveinkben. Szipp. Mielőtt elcsöppennénk, tehát a nóta:

Számomra ős rejtély maradt,
Hogy miért kapitalizáljuk kapzsiságunkat?
Majd azt hiszed, hogy több kell, mint mi juthat
Hogy míg nincs meg mindened, nem vagy szabad.

Társadalmam... bolond fajzat
Remélem, nélkülem is jól elvagy

Mikor több kell, mint miről hiszed, hogy kell
Majd többre gondolsz annál, amit eszeddel érsz fel
Én meg azt hiszem, kell egy tágasabb hely
Mert ha több dolgod van, mint eszméd, az egy jel

(...)

Aki szerint a kevesebb a több, olyan is van...
De hol a kevés sok, hogy tartasz rendet ottan?
Minden megszerzett ponttal visszalépsz...
A csúcsra jutva is nulláról élsz.
...Így nem lehet.

Társadalmam... oly bolond vagy
Remélem, nem baj, ha itt hagylak
Társadalmam... szegény beteg
Remélem, nem baj, ha ellenvetek
Társadalmam... bolond fajzat
Remélem, nélkülem is jól elvagy
Társadalmam... azt remélem,
Nem vagy magányos... nagyon...
nélkülem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ACRES - Tallest of Mountains - A Hegyek Legnagyobbjai

Így a lista végére, kedves olvasó, joggal háborodhatsz fel. Amíg nem hallgattad és olvastad el a szövegeket bandcampen. "Ki a tököm ez a zenekar? Világhírűek, legalább a saját műfajukban? Hol voltak eddig? Hogy érhetnek fel az eddig szóltakhoz?". Egy picike, bár rohamosan növekvő rajongótáború formációt alkot az angliai South Coastból ez az 5 fiú, akik a romantikus screamot ötvözik lassú post-rockkal. Így végeredményben valami post-hardcoreszerűt kapunk... De a hatásvadász tempós építkezésen, kristálytiszta gitárokon, fejlengetős dobon túl mi az, ami hozzátesz az Acreshez? Természetesen a dalszövegek. Richard Morgan a fronton ontja magából a szinte HIM-es szentimentalizmust, mi alatt viszont valódi történetek, valódi fájdalom és valódi veszteségek szólalnak meg, meglepően klasszikus köntösben, és metrikus pontossággal elüvöltve, olyan szép artikulációval, hogy talán az egyetlen "üvöltős" zenekar az övüké a Touché Amoré mellett, akik szövegeit a felvételről már első hallgatásra megértettem. Állítólag már rég a radarjukon van Magyarország, és most, a 4. EP után közelít valami igazán nagy kiadásának igénye is... és ezt a személyes kedvencet szívesen fogadnám pártucat (-száz?) hason(arc)szőrű emberrel idehaza. :) (Jó, a nyers szöveg lehet, nem kicsit giccses, de a zenével együtt tényleg beindítja néha a hagymákat vágó nindzsákat.)

Kifutott az időd
És nem a terveid szerint
Szemünket szurkálják
Emlékeink...
Megtettem, mit tehettem,
Hát halld e szavakat,
És megérted majd egyszer,
Ha az árnyak közül előlépve
A fénybe vészel el:

Közel jár az időd,
Mondd nekik történeted,
Engedd ki a véred,
Mondd el, mik történtek,
De végül nincs gondolat,
Csak a puszta szívem bár,
Kormányzó fényeddé lesz,
Örökkön-örökké vár

Hát mit lelhetek
A mélységes sötétben,
Hol a legmagasabb hegyek
Őrződnek meg?

Mondd meg, mit lelhetek?
...Itt várok még.

Csillagom, bár én is ragyognék oly erővel
Mint te ragyogtad be az éjeket...
De vannak fakó egek, s árnyai sötétnek,
Hát ne nézz így rám, kérlek, ne tedd!
Ne ily elhatalmasodva,
Hogy súlyunkat nyögi a föld,
Nem így láttalak... De szívemben
Helyed örökkön örökzöld.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

+1!!! Ami angolul is magyar, s mindkét nyelven büntet:

SUPERBUTT - Bonestar - Csontcsillag

Naná, hogy Vörös Andrisék most már szépemlékűnek mondható formációja nem maradhat ki a felsorolásból! Ahogy az sem, hogy külföldön sokáig szinte nagyobb rajongótáboruk volt, mint itt. Ahogy az sem, hogy nem értjük a Superbutt helyére ígért zenekar körül ott(nem)levő csendet. Ahogy az sem, hogy mi a toszért nem csináltak kétnyelvű különkiadásos lemezeket - az ostobán csak a hazai nyelvre kapó ősmetálos és fesztivál-fan is megkapta volna a magáét, és a külföldi nyomulás se veszett volna kárba... Annyi ha. De már mindegy. Ami nem mindegy, az egy apró, de jelentős részlet: a magyar, de angolul író dalszerzők 90%-a még az alapvető nyelvtannal sincs tisztában, további 5 ráadást "hozott" vagy rágóízűen klisés szarokkal tölti meg a dalait. Na, a Vörös aztán nem ez a mestör. Pop-kulturális utalásokkal, angol szófordulatokból kifejtett koncepciók és velejéig groteszk humor körül forgó lírai világa olyan, mint egy hangulatos gyomorrontás: a végére, együtt nyögve, távozik belőled az összes szar, amiről már azt se tudod, hogy kerültek beléd, szennyezni a rendszeredet. Ehhez párosul András "operás" és finomkodó közt tökösen manőverező hangja és súlyos színpadi jelenléte is, és már a 3. Superbutt-nóta után rájövünk (bármelyik lemezről), hogy az ország egyik legjobb angol szövegírója hallgat már bő 2 éve. Gyertek le a hegyről fiúk, szükségünk van pár új Dalís dalra!

"Apának kínunk kell,
Nyomor, s gyűlölet...
Anyának hitünk kell,
Egy nap majd megérted:
Ifjak áldoznak
Vének eszméinek...
De árat ki törleszt,
A mezőkön ki hal meg?

Elő a kardot, műsor van!
Hívnak minket, én már elindultam!
Gyertek velem, csak a fényt kövesd!
A Csontcsillag vezesse a léptedet...

Háááááát
Nem érted? Nem látod?
Ez a te érdeked, küzdj velem!
Nem érted? Nem látod?
Néked lesz jó, hogy meghalj nekem!

Apának kínunk kell,
Nyomor, s gyűlölet...
Anyának a sorsunk kell
Egy nap majd megérted:
Hogy a gonosz győzhessen,,

Csak a jók kell üljenek...
Történelmét újrajátssza
A tegnapi beteg"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

...HOLNAP JÖN A 3. RÉSZ...

A legütősebb MAGYAR dalszövegek!

~

írás és fordítások
by Nemesúr (/Nemes Márk)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr76025733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum