Rockköltészet Napja, 2014 - a magyar dalszöveg-költészet gyöngyszemei, 1. rész

2014. április 16. - Nemesúr

calvin angry.jpg

04.11. A magyar költészet napja. Na jó, nem csak a magyaré. Innen csak egy ugrás a líraiság, és hát, tény és való: a legerősebb rockopuszok nem hódíthatták meg a világot gyomorszájon vágó, vagy éppen könnyfakasztó szövegek nélkül...

Nemesúr új cikksorozatában szubjektívan (örökzölddé ért és a maiaknak ismerősebb rockdalokból) szemezgetett fordításait  követve, idei zárásként zuhanjunk most át a magyar dalszövegírók legköltőibb részének méregerős munkásságán! A 3. részben a klasszikusabb hangzást részesítjük előnyben, a 4.-ben jönnek hazánk modernebb megmondói...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annyira sokat találkozok manapság magukat kiműveltnek mondó tagokkal, akik "elvből nem hallgatnak" magyar zenét, mert ott csupa szar van... Ezt a fajta tudatlanságot szeretném orvosolni. A szemfüles magyar bárdok vissza tudják lopni a költészetet a fülekbe ott, ahol a roppant korszerű hazai irodalomórák már eltömítették az igényt rájuk... Az megérne egy külön misét, hogy a rádióadók és egyéb médiumok miért nem foglalkoznak ezekkel, de talán ez is érthető: az igazi líra ott van, ahol fájdalom van, és a magyar néplélek és a fájdalom, akár régi, rossz szeretők: időről időre áttáncolnak egymáson. A másik ok talán ezen dalok forradalmi természete: olyan témákat, érzéseket fenyegetnek, vagy épp olyan kifinomultsággal szólalnak meg, amit születésük kora (mit pedig náluk jobban senki sem ragadott meg) nem tűrhetett el... néha pedig egyenesen tiltott. Az esetleges 3. csak erre aktuális: az átlag magyar zenehallgató nem is tudja, hogy nem fesztiválkedvence szarta a spanyolviaszt, hanem a ma formabontó magyar bandák szinte mindegyike kultikus, mára oktalan levénezett előadók örökségéből szökkentek szárba. Azért 1985-ben nem volt facebook, normális koncertszervezés meg máig is csak ímmel-ámmal...

A most következő válogatás nem a teljesség igényével készült. Nem is sikerült megállni 10-nél, de ne aggódjatok: a még visszatérő Rockköltészet Napjára is biztosan találunk eleget a remek szövegekből, persze, simán lehet, hogy innen is visszaköszön ez-az...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

URH - Ismeretlen Katona

Nem pusztán post-punk, nem pusztán new wave... Az URH az az ősi facsonk, aminek láthatatlan ágain máig rügyezni próbál a teljes magyar alternatív zene, bár azért tény, hogy a Spions volt a mag. Hiába "előző rendszer", hiába egyetlen évig létezés: a sorok olyan kísértetiesen korszerűek az ukrán híradások és a hazai népmentalitás égető kereszttüzében, pláne a nyomasztó dallamokkal megtámogatva, hogy az embernek önkéntelenül összeszorul a torka. Somoskői, Müller Péter és Menyhárt Jenő sokkal többet teremtettek a tulajdonképpeni magyar undergroundnál, és verseik újra és újra leporolt standardot jelentenek a hazai dalszövegírásban. És a 3. perc környékére már biztosan tudjuk, hogy hiába telt az idő, még mindig (vagy sokkal inkább: MÁR MEGINT) 1980-ban vagyunk.

Nem értesz semmit, csak érzed, hogy megnyílt a föld
Ártatlan ember vagy, aki még embert sem ölt
Bűntettrôl szó sincs, ne keresd megint a bajt
Jutalmad az lesz, ha valaki megbüntet majd
Minden rendbe jön, szerelmem


Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A nyár meleg, a tél hideg
Nem éri meg! Nem éri meg! 
Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy

(...)

Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt
Csak félig-meddig érted a híreket
Eszed, amit az agyad meghagyott
Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott
Az értelmed kettôs értelem
A civilizáció túltesz az életen
A test repül, a lélek hálni jár
A halál az állam szolgálatában áll

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Európa Kiadó - Igazi Hős

Menyhárt Jenő a nemrég újraéledt Európa Kiadóval vitte tovább azt, amit Müllerrel anno nem tudott... Hallható a törekvés egy egyszerűbb dalírásra, de az egyszerűség nem megy a tartalom rovására. Az Igazi Hős szinte kisdobosi hajrá-hurrá optimizmust idéz, ami kísértetiesen cseng össze a háttérben húzódó (politikai és szonikus) fenyegetésekkel, és előbb az állam, majd a média, a közvélekedés rád sulykolt nyomásának sújtóhangjaival. Légy egészséges! Légy szép! Légy jó! Légy, a kurva életbe, egy igazi hős! Bár senki se tudja, hogy kell azt, de az elvárás örök - egyfelől ott a magasmorál külső-belső elvárása, másrészt azért suttyomban mégis csak a dílert várod a sarkon ("Bűn és szégyen kéz a kézben: Keresem az emberem"). A bulizós-topogós aláfestés csak fokozza a dal komikumát, akárcsak Kirschner már most tetten érhető disszonáns felhangjai ebben a tökös kis vezérriffben (csak úgy halkan megjegyzem, hogy nemsokára ő lesz az ország kb. 1. és amúgy TOP noise-rock gitárosa). És ne felejtsük: ez még mindig a 80's évek...

Morális akarok lenni, akár egy gép,
Elsô osztályú vidéki srác,
Fiatal, egészséges és szép,
Olyan, amilyet csak a moziban látsz...

Egy igazi hôs, egy igazi hôs!
A KURVA ÉLETBE, egy igazi hős!


Se múltam, se jövôm, se pénzem,
De nem vesztem el soha a fejem,
Bűn és szégyen kéz a kézben,
Keresem az emberem...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Cseh Tamás - Születtem Magyarországon

Szerintem Cseh Tamás egy rockzenész. Ha a rockzene az öntörvényűség, a sarkos individualizmus, a "magam dolgát teszem" és a megalkudni képtelen, néha saját sebeiben fötrő hitelesség, akkor ehhez kétség se fér; ugyan, kit érdekel, hogy nem Jolana volt a gitárja, hanem Cremona? A Születtem Magyarországon hidegrázós dal, amivel Cseh Tamás végleg azzá válik, mint aki az amcsiknak volt Bob Dylan... A sajátos Antoine-Desirée dalvilág, a franciás, sznob értelmiségi-romantikus páváskodás (és elvágyódás) idegensége arccal puffan el a nagy magyar valóság szürke, pici tragédiáján, egy ország emberöltőnyi sorsát megszemélyesítő kisöreg személyében. Tamás dalai 97%-ának szövegét, igaz, folyamatos beszélgetéseikből és néha közös élményeikből, Bereményi Géza írta, igazából A Cseh Tamás Produkció tehát duó - és ennél nincs is jobb alkalom arra, hogy kiemeljük ennek az embernek a munkásságát, akinek empátiája, értő szeme és lírai mestersége nélkül Cseh Tamás minimum elképzelhető, hogy füstösen ismeretlen csehók sámlijára ragadt volna élete végig. Ez az a különös, tünékeny, és az akkori magyar utcai ember számára csak szeme sarkából elkapott világ, amit Gézával sokkal nagyobbra érleltek, mint amilyen valaha is volt, és ami újra és újra fennakadt az elmagányosodó értelmiség torkán. De nem ám csak az övükén. Érthető, miért egy panelszobában és így kellett rögzíteni a dalt, és hogy-hogy nincs koncertfelvétel róla. Eleinte talán elmosolyodsz a finom fikákon, de végül úgy jársz, mint az Antoine: már nem nevetsz.

Fejemben egy verkli jár,
Mely verkli így muzsikál:
"Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
Egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
De áll önök előtt!"

Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat...
És elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak.
Hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Deák Bill + Hobo Blues Band - Betegség Blues

Annyi nagy "slágere" volt a két kőbányai csibésznek, miért pont ezt a számot kellett idetenni? Mert mindketten (még ha Hobo itt csendestársként, szövegíróként is - Bill Kapitány is, szerzői értelemben, akárcsak "Csehék", duó-alkotta show volt, nem szólóelőadó) teljes lényegüket beletették a "majdnem mindenütt fehér" dalba. Adott egy késői Creedence Clearwatert és Kansast idéző, máig nemzetközi megszólalás, sajátos torzítós blues... És adott hozzá a Fekete Ország kifordítottjának is beillő, igazából nagyon, nagyon sokat mesélő, egyszerű szöveg. Hobo egyik nagy ereje, hogy képes más helyébe ülve olyan szöveget írni, hogy az hiteles legyen az éneklő szájából, mégis hobós is maradjon, sőt mindezt anélkül, hogy tövig tolná bele saját egóját. A Betegség Blues pedig ilyen dal, amit mégis Bill kapitány hangja, és főleg: személye tesz hitelessé. És adjuk azt is hozzá, hogy szinte észrevétlenül van elrejtve benne az ország egyik legnagyobb tabutémája: a cigányság (ön)tudata. A legelső ének ez a magyar rocktörténelemben, ami egyáltalán ábrázolja azt a sehova se tartozást és kirekesztettséget, ami a cigányság, pláne a rockot is kedvelő cigányság sajátja (az Ektomorf pedig bújjon el és maradjon ott). Tessék figyelni a szövegre, és rájöttök.

Fehér szobában, fehér az ágy,
Fehér a doktor, nem szól hozzád,
Fehér a mûtõ, fehér a csend,
Fehér a nõvér és fehér a rend.

Fehér a Nap és fehér az éj,
Fehér ruhában jár a veszély,
Fehér ki ad, és fehér, ki kér,
Fehér az álom, s az ima fehér.

Fehér pirula, fehér magány,
Kiért jön el a fehér Halál,
Fehér a fal és fehér a kõ,
Fehér az utca és a temetõ.

Fehér, ki simogat. Fehér, ki szúr,
Fehér, ki segíthet. Fehér az Úr!
Fehér a bõr, fehér a vér,
...Egyedül Billy nem fehér!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Neurotic Vén Véna

Nem kezdek el zenekarokat emlegetni, főleg nem a 90's években, akik egy az egybe a Neurotic receptjét akarták meglovagolni. Nem, nem, nem és nem, de nagyon nehéz megállni, annyit lehetne mondani... Inkább figyeljünk erre a dalra. A Vén Véna nem egy kellemes élmény, mintha Pajor Tamás is be lenne állva, a kiegyensúlyozatlan valcerek egzotikus, chillezős verzékkel váltakoznak... Majd rájövünk, hogy Pajor az egyik (ha nem az) első magyar rapper, és hogy olyan korban beszélt a drogosok hangján, mikor a szer puszta említéséért állami terápia keretében vertek-varrtak be évekig. Persze, jött a Hit Gyülekezete, a Rocktérítő, a rock elhagyása, persze, a rá jellemző kreatív hullámverés során megannyi pengeéles szöveg mellett pár gyengébb sor is egyre becsúszott, és egyre kevésbé törődött szövegei, zenéje sorsával... de legalább nem lett belőle a magyar Shannon Hoon vagy Curt Cobain. Bár mára egy másik emberré vált, aki lényegében megtagadta korábbi munkásságát, azért A budapesti látnok (1987-s, darabjaiban közkézen forgó egyetlen nagylemeznyi anyaguk) lírai lenyomata tetten érhető a Tankcsapda, Quimby, Hollywoodoo, Amorf Ördögök, meg még ki tudja, hány zenekar életművében. Ajánlom slamnek is beillő frissebb, felindulás-szerű felvételét, Az emberséges mestert. Látjátok feleim szümthükkel: így jut el valaki a cucctól Jézusig.

Borotvált kezem vérző szívedre teszem

Vén vénáján a láz, szívó szájában a bláz
Óz, a nagy varázsló a nadrágjába ráz
Itt hét Hófehérke hever
És a WC-be zárkózik mégis egy haver
Elő a metélttel, elő a mákkal
Elő a régi szexújsággal
Oly jó ez a bolygó

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

+1: egy kortárs klasszis:

Szabó Benedek - Kapuzárási Piknik

Na jó, ez annyira nem is rock talán. És a Zombie Girlfriendben meg ki tudja még, hány alkalmi garázs/hálószoba/konyhaprojektben szintén nagyot alkotó Szabó Benedek is talán egy valóban, mégsem iróniából negatív, fatalista faszarc, ahogyan lépten-nyomon olvasni lehipsterezett komment-szekciókban, hallani ismerőstől. (Mondjuk akkor legalább teljesen hiteles a nóta.) Én ezt kérem nem tudhatom. De azt de, hogy a fenti hatások mindegyike mellett az amcsi folk-revival egyszerűségével felcsendülő, gyerekdalos hangulatú önsiratója (külön pluszpont a xilofonért, az teszi igazán tragikomikussá) egy egész generáció minden kétségét belesűrítette csupasz 80 másodpercbe - és EZ igazán megérdemel egy különdíjat a mai listán. Meg még több hallgatottságot, meg a polcra egy lemezt, együtt mosolyogni a haverokkal végre közös nyelvet beszélve azon, milyen elbaszott is a mi kis magyar életünk. Mondjuk így: a coming-of-age story, Hungarian Edition. You're welcome.

Ez az a pont, ahol arra gondolok, hogy 
mi van, ha többet éltem már, mint fogok 
és mi van, ha több nővel voltam, mint leszek 
elég nyomasztó kérdések ezek 

és mi van, ha tényleg rossz dalszerző vagyok 
és mindenki, aki életemben elhagyott 
sokkal boldogabb lett utánam mással 
mit kezdek a rám nehezedő nyomással 

és mi van, ha nincsenek is barátaim 
csak emberek, akikkel beszélni szoktam 
még jól nézek ki, de a fogam már rohad 
és tíz éve sokkal gyorsabban futottam 

mi van, ha rosszakat gondolnak rólam 
vagy nem is gondolnak rám egyáltalán 
mi van, ha nem mások tehetnek róla? 
Mi van, ha minden az én hibám?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 ...HOLNAP JÖN A 4. befejező rész...
A magyar JELEN legjobbjaival.

~

válogatta
Nemesúr (/Nemes Márk)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr336038469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum