A WOLFENSTEIN: New Order kreatív/PR-stábja, a Machine Games a fiktív Neumond Recording Company alakjában (Újhold! mert szeretünk a Holdra szállásunkkal dicsekedni, ugye, nácikák?) olyasmit művelt, amire a játéktörténelem során még nem volt példa: megteremtett egy teljes fiktív kiadót katalógusostul, ezt az arche-árja slágergyárat, és egy teljes lemeznyi jampi-náci dalt is összehozott, amik groteszk aláfestést szolgáltatnak egy olyan világ vérgőzös, egyszemélyes szabadságharcához, amiben a nácik nyerték a II. világháborút, és leigázták, bekebelezték a nyugati (...és keleti ...és északi...) civilizációt. A színvonal és az atmoszféra döbbenetes, a vendégzenészek kitettek magukért, mintha csak MachinenGeweher 1960-asokat tartottak volna a fejükhöz. És minden elkészült szépen flottul időre, ahogy a Führer megkívánta.
A Neumond kínálata igazi bűnös élvezet... nem csak a retro rock vagy (urambocsá) a Birodalom szerelmeseinek! Villámkritikánk következik a sosevolt nótákból, mielőtt még megtalálna minket néhány Übersoldat Mistkerl.
Valami nagyon, nagyon rosszul sül el a XX. században.
Drei, Zwo, Einz, GO! ... "Ballag a katona"
A titkosszolgálatok minden sikeres szabotázsa ellenére, a IV.-ként újjászülető Birodalom mégis bedarálja a Nyugat erőit a moszkvai szőnyegbombázás és a megsemmisítő Liverpooli Bukás után. 1948-ra leigázzák Oroszországot, az Amerikai Egyesült Államokat, hamarosan provinciájukká teszik Kínát és Japánt is, majd 1951-ben kolonizálni kezdik a Holdat. Nagytotál fajirtás, fasiszta dieselpunk esztétikum, robotizált-übermenschesített seregek, meghajolt emberiség... Ezek várják B.J. Blazkowiczot, az élőholt, technokrata és kiborg nácikatonákat már többször tornyokba gyilkolt polák eksönment, a szabad emberiség Ellenállásának utolsó reményét, mikor magához tér majd' 14 éves kényszer-gyógykezeléséből egy orvosi horrorba illő lengyel elmegyógyintézetben.
Sok mindenre fel volt készülve, de a század idusának újnémet popslágerei jelentette borzalmakra ő sem tudott. Hisz mi sem dobja meg a nácigyilkolás hangulatát jobban, mint egy cuksi kis Lied itt, eine kleine bissen Jingle ott, persze mindezt a fehérre mosott amerikai popkultúra pusztulásra ítélt szűrőin át, hát nein?
A dalok egyszerre abszurdak és betegesen szórakoztatóak, egyszerre építenek a jampecek kivagyiságára és a német zene minden hátborzongató kellékére: kappanhang, lélektelenség, kínos precizitás, fúvósok, kristályos tisztaság, tátogó táncdalok... és a TUBA. Mindezt egy végeredményben görbe tükörként, professzionális kivitelezésben. Jens Matthies kreatív igazgató úgy nyilatkozott, a "60's évek teljes nyugati zenei palettáját kívántuk feldolgozni - hogy különösen ismerős bizsergéseket keltsen a hallgatóban, ugyanakkor tegye ezt egy kényelmetlen náci-szűrőn átpasszírozva". (Feketék híján és a durvaságot megvetve persze, kukázzuk is egyből a delta bluest, a funkyt, az igazán elektromos rockzenét, R&B-t és az összes többit...)
"Az 1960's évek... A béke, haladás és rock'n'roll ideje." Ist es so?
A Bethesda ezért az AKQA innovációs ügynökséget, ők pedig (miután kieszelték a gonosz popzene világhódító tervét) Jason Menkes és Ravi Krishnaswami zeneszerzőket keresték meg a Copilot Music + Sound Firmtől, egy reklámokra és filmzenékre specializálódott kollektíva élén. A felvételek analóg keverőkön, legalább 50 éves hangszereken, akkori eljárásokkal készültek a korszellem megidézésének érdekében; és pontosan úgy használták eme sötét korra a 60's évek amerikai ifjúsági/pop-kultúráját, ahogy a németek használták saját népükét a 30's-40's években. Az eredmény pedig... hallható lesz az összes gyönyörűre renderelt fali hangszóróból a játék kifordult világában, hallható volt a bostoni Royale Nightclubban a Neumond kényelmetlen launch partyján úgy 1 hónapja, és most már nálunk is!
Hát akkor, langsam, Junge...
(Elég elindítani és úgy hagyni az első vidit, a lejátszáslista pörög majd magától!)
1 - EINZ!
DIE PARTEI DAMEN (A Pártleányok) - Nowhere To Run (Nincs, hova fuss)
Stílus: hippiherélő R'n'B, lélekölő soul
E világi megfelelő: The Supremes
Tök jó topogós kis táncos nóta lenne ez. Csak... A fekete zene felszabadult vidámságát egy fenyegető mondanivaló váltja: futhatsz, de nem menekülhetsz, a Reich mindenhol rád talál... baby! Ami nálunk a hippik forradalmát hirdető summer hit, az itt az őket rémítgető, sikkes-édes temetődallá változik. MOND-ani sem kell, hogy tökéletes árja hölgyemények danolják a zűrzavaros német és az elég egyértelmű propagandát harsogó angol részek kényelmetlen kombinációját el felénk, csak hogy mindenki jól megértse, miről is van szó... Hiszen a feketéket és kultúrájukat a Reich majdnem teljesen kiirtotta az Észak-Amerikai kontinensről, részben meglovagolva a kor faji előítéleteit is, mondhatni, összekovácsolva az idegengyűlölet (és persze a táncestek) bűvöletében az ingó amcsikat - a pár túlélő most Afrikában, Indiában vagy Európában bujkál, de ez a bájos kis dallam őket is mindenhová elkíséri...
(Gamer tipp! A játék elején, mikor a szadista náci doki / ősellenség, Wilhelm "Halálfej" Strasse választani kényszerít téged, melyik bajtársad boncolja fel a szemed láttára, mentsd meg Wyatt közlegényt! Az így születő idővonalban összefuthatsz később Jay-el (J), a fekete félvér amcsi hippi-forradalmárral, aki mindemellett elképesztően tehetséges gitáros... Lehet tippelni, kit rejt a kendője.)
2 - ZWEI!
RALPH BECKER - Boom Boom
Stílus: Bauermann-blues
E világi megfelelő: John Lee Hooker
Ezzel a számmal kezdődött az egész őrült terv. Először még csak coverekben és beteg átiratokban gondolkodtak... de ezt a csodálatosan herélt John Lee Hooker-átdolgozást hallva már nem volt e téren hova menni (hitték ők, de még volt: a következő számban meghalljátok!). Talán az is persze közrejátszott, hogy ne csak feldolgozások szóljanak, hogy sok valódi előadó nem akarta akár fiktív nácik kezébe adni a műveit... De ez azért ül. Nem üt! ÜL. Mert ez az a rock'n'roll, amiben minden benne van, ami megöli a rock'n'rollt: modoros ének, súlytalan szünetek, semmi karc és mocsok, semmi húzás, helyette kimért, aki-nem-lép-egyszerre topogás, teljesen torzítatlan gitárok... A Bum-bum-bum-bum refrén pedig szinte komikus. Még az is lehet, Ralph saját kezűleg vette el az ötletet egy bizonyos koravén, pofátlan fekete gitárosgyerek elhalva remegő ujjai közül... E dal mindettől mégse rossz! Kiváló példája annak, hogyan olvasztotta magába, tette a saját játékává a IV. Birodalom Kultmachine-ja a fekete zenét, hogy ideológiai közvetítő eszközzé váljon az Új Rend gyönyörű idején.
3 - DREI!
WILBERT ECKART UND SEINE VOLKMUSIK STARS
(Wilbert Eckart és az ő Népi Zenés Csillagai) - House of the Rising Sun / Haus Abendrot (Alkonyvörös Ház)
Stílus: kamarazene, volk-wave, nácinóták
E világi megfelelő: The Animals, Bauhaus
Azért a kultúrmissziót nem lehet csupa tejfelesszájú Blödmannokkal lefolytatni! A Neumond bölcs öregjei is biztos erre gondoltak, mikor e nagyon is klasszikus hangszerelésű, szép, türingiai hangulatú muzsikus-csapat mellett döntöttek. Az instrumentális katyvaszt megkapó finomsággal váltja a karót nyelt, fátylas kanvokál, ami Neu-Berlin (nálunk New Orléans) szépségeiről regél, leginkább arról, mily jó is felhajtani kedveskéddel pár pohárral amott. Ami nálunk felkelő nap, az pedig ott az esti vérvörösbe nyugvó... (Szerkesztői megjegyzés: szerintem magasan ez a dal adja vissza legjobban az egész ötlet perverzitását. Andrew Dice Clay után szabadon, Eric Bourdon forog a sírjában, pedig még nem is halt meg.)
4 - VIER!
DIE SCHäFERHUNDE (A Juhászkutyák) - Zug nach Hamburg (Út Hamburgba)
Stílus: böses Beatrock
E világi megfelelő: Clarence Clearwater Band, The Beatles
Talán a lemez legjobban sikerült dala: tudva, hogy a Beatles mennyit játszott német nyelvterületen, sőt németül, látatlanba és kicsit sok mogyesz-snapsz után simán bekajáltam volna, hogy ez egy elveszett daluk. Hátborzongatóan tökéletes stílusgyakorlat lett a Zug nach Hamburg, a kolomp és a szájharmonika pedig - iróniamentesen mondom - egyenesen élvezetessé varázsolja. Az észrevétlen sugallt üzenet különösen ijesztő: "jegyet váltok Hamburgba, bár nem is tudom, miért" - magyarázkodnak a beatnik-pótló aranyifjak a rendszer kérlelhetetlenségét megtestesítő kalauznak. Hisz ha nincs, aki irányt, célt, keretet adjon az életednek, csak kilátástalanul tengsz-lengsz, keresed a helyed, vonatról vonatra, amin "egyébként sem vagyok érdemes fent lenni" mint holmi felkelők vagy hobók... Óh, hát akkor mi is lenne veled a Reich nélkül?!
5 - FÜNF!
DIE KäFER (A Bogarak) - Mond, Mond, Ja, Ja (Hold, Hold, Jee, Jee)
Stílus: Dumkopf-Dixie
E világi megfelelő: The Beatles, The Who
Ez a szám annyira üres és csinált, kiválóan figurázza ki az amcsi slágergyárosokat, és nagyítja fel meterségességüket, amikor a halálosan steril német hangzással keveri el hangsávjait valami fekete bőrkesztyűs, kérlelhetetlen kéz egy holdbéli szobában. A Mond, Mond kimeríti a "butuska kis dallam" fogalmát, de ezt is úgy, hogy közben magához dörgölőzik: lényegében egy egoista himnusz a náci Holdra szállás tiszteletére, mert felülről miénk a világ, oder nicht? Az Abbey Road-ot egyértelműen megidéző borító és a pofátlanul nagy fikát adó név (The Beetles (--> Beatles) = Die Käfer = A Bogarak) nagyobbat szólnak, mint ez a két percnyi... űr. És ha már az űrnél tartunk...
6 - SEX! (na nem olyan, Du Idiot)
THE COMET TAILS - Weltraum Surfen (Szörfözés a Világűrben)
Stílus: SS-space-surf
E világi megfelelő: Beach Boys, Man or Astroman?
A 60's évek nem lennének 60's évek szörfzene nélkül. És ha nem tudsz lehetetlenebbet elképzelni egy szívecskés-swastikás shortban szörföző SS-tisztnél, akkor képzeld el ugyanőt A VILÁGŰRBEN. Valami ilyesmit akar átadni a The Comet Tails munkássága is - a cukormázasan juppi refrént egy jóval bugisabb verze váltogatja, persze szigorúan mentesen a szörfrock-dobosok meglódult, sűrű filljeitől és improvizációitól (csak semmi bajkeverés, junge Mann!), viszont megbolondítva egy egészen kísérteties teremin-játékkal. Le a tisztisapkával. Nagy ötlet. Igazi kis móka-szám ez, s figyelmének célkeresztjében az űr, az új gyarmat, véletlenül sem a végtelen és rideg akármi, amiben mi vagyunk a legapróbb pötty (a mi világunkban/korunkban erről születtek olyan dalok, mint a Rocket Man Elton Johntól, vagy a Space Oddity David Bowietól) - ilyenről szó se lehet a Földön túlra törő Szép Új Világ rádióhullámain! Ritka hangulatos erre riszálni a popót, amikor B. J. bőrében végre feljutunk a Nagy Sajtra, a változatosság kedvéért gonosztudós ÉS űrrobot-nácikat kaszabolni. Lézerrel. Szörfzenére. Ez epikusságban már közelíti Wagnert.
7 - SIEBEN!
HANS - Mein kleiner VW (Én pici Volkswagenem)
Stílus: szolga-swing, lakáj-lied
E világi megfelelő: John Travolta, Eddie Cochran, Csonka Pici
A nagyon német arcélű "vasgyúró" a képen (és a miki túlfelén) nem más a játékban, mint az USA behódolt, utolsó elnöke. A hónapok megaláztatása, pszichológiai módszerekkel történő személyiségrombolása, agymosása, emberkísérletei és kondicionálása mégis sikerrel jártak: Hans (mert ezt a nevet kapta a horogkeresztségben) már akcentus nélkül, folyékonyan csivitel németül, és nem is nosztalgiázik többé (legalábbis hangosan), ha meglát egy fehér fejű rétisast. Amióta a Reich új emberré tette, a Führer alkalmi lakája és díszsofőrje, akinek még az is megengedtetett, hogy egy kedves kis lemezt vegyen fel, ahol dalaiban a német esztétikum köznapi örömeit: a jó hideg sört, egy szépen élezett pengét, az egyenruhák elegáns élét, robotkezét, vagy mint itt, picike Volkswagenét dicséri. Karcos-piszkos amerikai orgánumán arról rebeg Bill Haley stílusában, hogy nem kell neki a nagy dög Mercedes, alig várja, hogy egy dolgos nap végén kipattanhasson a szolgálati járműből, és egy esti körrel kényeztesse kedves kis bogárhátúját... Hát, volks, ha ez nem hautnah, akkor nem tudom, mi az.
8 - ACHT!
THE BUNKERS - Toe to the Line (Sorba Állni!)
Stílus: árja anti-punk
E világi megfelelő: The Kinks, MC5
Azért az nem járja, hogy még egy ilyen kiváló, árjanem-uralta planétán is lázadoznak egy ilyen tökéletes, hatalmas rendszer ellen. Hát nem értik ezek a bamba ifjak, hogy együtt vagyunk hatalmasok? ("Nur vereint sind wir stark!") A jelek szerint a Führer fia sem értette. Elkezdte ezt a punknak nevezett ostobaságot, ellenvetett édesapjának, megszökött otthonról, rosszul öltözött, rosszul gondolkodott és rossz zenét játszott rosszalló alakokkal... Mikor már a 4. zenekarának tagjai (és családjaik) tűntek el egyik napról a másikra az életéből (és a föld színéről, és a nyilvántartásokból), a lázadás magánya végül csak' visszaterelte a tékozló fiút a Birodalmi Sas gondoskodó acélszárnyai alá. Ennyi esélyt más nem is kaphatott volna a jó útra térésre. Most, egy gondosan összeválogatott háttérzenekarral, már csinálhatja a zenét, amit mindig is akart, amennyiben a Birodalomnak is kedvére tesz vele. A lázadás energia, Jugend von heute, csak jó mederbe kell terelni: ellenségeink felé! Mondjuk a punkok felé! (A dalról meg annyit: totál tökös, húzós, persze picit nyögvenyelős a német nyekegéssel, de totál valószerű lenne egy kortárs német retro-rock válogatáson. Ez kérem, el van találva! Külön pont a szuperhiteles "öreg" hangzásért. Csak merd az anarchista helyett nagyon is autoritárius szöveget üvöltözni egy mai német pubban...)
9 - NEUN!
VIKTOR & DIE VOKALISTEN - Berlin Boys & Stuttgart Girls
Stílus: san francos jellegű muzikel-macskaárjázás, némi örökzölden fogak közé ragadt utóízzel
E világi megfelelő: X-faktor, Fame, Elvis Costello élete legelkeseredettebb pillanatában
Jé, nekünk is van Viktorunk! Igazi Király! Ijesztő a hasonlóság eme újnémet Colgate-mosolygó pacsirta és a mi kisKirályunk között. De legalább annyira irritáló ez, mint az. Lám, odaát is van sztáripar; hogy ne lenne, mikor a Volk ikonokért kiált! A Viktor és a Vokalisták zenekarnév is kiválóan kifejezi ezt: a Sztár, (az Übermensch) és az asszisztensek találóbb lenne, mind megszólalásban, mind hitelességben. Mindenesetre ez a szám annyira, annyira gejl, hogy egyedül egy vállról indított rakétával tudjuk kompenzálni. Ha akad is önmegmentő kvalitása, az csak annyi, hogy biz' menő lehet lángoló bunkerek, ordítva égő Supersoldatok között kibugizni e csacska kis dalocskára a pályák széléről.
10 - ZEHN!
KARL & KARLA - Tapferer kleiner Liebling (Csendesen, Kicsi Kedvesem)
Stílus: bajuszlovas ballada
E világi megfelelő: Paul & Paula, Sonny & Cher
Még a sváb népléleknek is kellenek legendás szerelmespárok. Olyan mesesztorik, ahol a felső középosztály-beli tiszta vérű énekeslány a bajszos-szoborképű osztrák parasztgyerekkel kacsó a kacsóban veszik be a világot, és olyan sznob szarságokról danolásznak egymásnak, hogy mennyire szerelmesek a szerelmükbe, mert az olyan szerelmetes, gyere babám, töltsél még bort a kristályvázából, mert szomjazom rád. Lám, igenis minden igaz nácinak esélye és joga vagyon a társadalmilag korlátlan szerelemre! (Amíg azt a Neumond szponzorálja.) Szóval íme a torzkorszak Korda Gyurija & Klárikája, egy szupernyál, jellegzetesen country-jellegű aláfestéssel. Ó Jáá.-j.
11 - ELF!
SCHWARZE-ROTE WELLE (Fekete-Vörös Kút) - Ich bin Überall (Mindenhol Ott Vagyok)
Stílus: propaganda-pszichedélia
E világi megfelelő: The Velvet Underground, Jefferson Airplane
Azon gondolkozott-e már a liebe Lieserin, avagy lieber Lieser, hogy vajon Indiát még miért nem vette be a IV. Birodalom? Hát mert a Führer is ott világosodott meg, és ott akadt a Dicső Árja Faj nyomaira! Nem csoda hát, hogy a keleti pszichoaktív zene (100% hippimentesen) mégis beszivárgott - hipnotikus, altató dallamaival - az újnémet közkincsbe, akár egy LSD-s alpesi csermely. A Nagytestvéres szöveg és az indokolt színhasználat mellett az elbeszélt látomásos rész a fenséges démonokként ábrázolt ős-árjákkal az, ami igazán paráztat - a "mind egyek vagyunk" elvét így szent elrendelés-tudattal ötvözve sikerül kifacsarni a "mindenhol ott vagyunk, ezer szemmel látunk - ne rúgd fel a szent békességet" üzenetre. Bravó. Mennyei gyalázat, kiváló korrajz- és paródia.
ZiHálj!
Szerintem megérte ilyen mértékben kielemezni ezt a kis kreatív vadhajtást: a projekt önálló életre kelt, s mint az élő koncert is mutatta, többé vált puszta marketingfogásnál a belé ölt részletgazdagságnak, figyelemnek és profizmusnak hála. Maga Ravi mondta: "csodálatos dolog, amikor valami kitör a játék valóságából, és akármily ironikus formában is, létrejön ideát, a valódi világban. Ez az álmok megvalósulása maga."
Und jetzt, Leute, Küss Küss!
Bár ezzel remélem,
sikerül új sztenderdeket lefektetni a fiktív zenekarok kreálása terén a modern médiában,
azért mindnyájan hálásak lehetünk, hogy ABBÓL a világból csak ennyi jött át a miénkbe.
~
by Nemesúr (/Nemes Márk)
