A thrash vonal egyik nagy zászlóvivője, Eric Forrest és zenekara az E-Force májusban szinte egy komplett magyar turnét bonyolított le. A debreceni bulin sikerült elcsípnünk és adott interjút a zenekarral és egyéb dolgokkal kapcsolatban. Őszintén és nagyon kedvesen állt rendelkezésemre. Az interjú készítésében távoli kolléganőm, Estelle is segítségemre volt.

Életed melyik pontján találkoztál először a metálzenével, és mik voltak az első kedvenceid?
Eric: Talán a Kiss vagy az AC/DC volt az, mikor tíz éves körül lehettem. Tizenhárom voltam amikor láttam a Judas Priest-et még a Screaming for vengeance turnéján, és valami elkapott. Azt éreztem: „Hűha, oké, nekem ezt kell csinálnom!”. Aztán jó pár 80-as évekbeli koncert videó után megszületett az életcélom: én csak rock and roll-t akarok játszani. Kedvenceim akkoriban? Nagy AC/DC rajongó vagyok, Deep Purple, Iron Maiden, tudjátok, a klasszikusok.

És mikor találtál rá a thrashre?
Eric: Velem is úgy történt, ahogy sokan másokkal. Meghallgattam a Kill ’em all-t a Metallica-tól, aztán jött a többi, az Exodus, a Slayer, Mercyful Fate és társaik. Amikor én elkezdtem játszani basszusgitáron, megtanultam a összes Iron Maiden dalt, de még csak nem is hallottam a Metallica-ról, és hogy a zenék egyre csak keményebbek és keményebbek. Én a mai napig jobban kedvelem a régi thrash-heavy zenekarokat, mert manapság annyi féle stílus, nehéz tartani az iramot, főleg úgy, hogy sok bandának ugyanolyan a hangzása. Visszatérve, körülbelül ’83-’84 körül lehetett.

Mikor fedezted fel, hogy szeretsz  énekelni, és hogy jó is lennél énekesnek?
Eric: Először elkezdtem basszusgitározni, hogy tudjam utánozni Rob Halfordot egy kicsit, a Scorpions-t meg ilyeneket. Egyáltalán nem játszottam jól, szerencsétlen voltam. Aztán elkezdtem pár feldolgozás aztán önálló bandákban játszani, ahol csak basszusoztam. Később megtanultam énekelni és én lettem a Thunder Circus nevű zenekarunk frontembere olan ’91-’92 körül. Az éneklésem olyan Bruce Dickinson, Judas Priest hangulatú volt, és kirúgtak, mert nem tudtam elég keményen énekelni. Szerintem megmutattam nekik nem? (nevet) A húszas éveim elején kezdtem egyre jobb és jobb lenni, aztán fél évre rá kaptam egy esélyt, hogy belépjek a Voivod-hoz, szóval elég jól alakultak a dolgaim.

Te Kanadában születtél, de most Franciaországban élsz. Mesélj egy kicsit, hogyan is történt ez?
Eric: Igen, körülbelül tíz éve Franciaországban élek, és van vízumom még két évig. a történet az,hogy Montrealban megismerkedtem egy francia lánnyal, később ő azt mondta haza akar menni, és mivel mi össze akartunk házasodni, akkor jó ötletnek tűnt, de kb. öt éve elváltunk. Hát ez az élet. Gondolkozom, mit lehetne tenni pár év múlva, amikor vissza kell mennem Kanadába, de úgy tűnik még mindig tudunk szervezni dolgokat, szóval tudunk majd például turnézni ugyanúgy. Egyébként én nagyon élvezem Franciaországot: a kultúrát, az embereket, az ételeket, a borokat – itt minden egy kicsit lassabb. Ahogy ott mondják: tranquille (csendes franciául). Rendben, Párizs egy rettentő őrült város, de ahol én élek, Tolouse-ban, kb egy millióan laknak, úgyhogy ott sokkal másabb, jól érzem magam.

Elég sok helyen megfordultok itt Magyarországon, konkrétan 4 koncertetek lesz. Melyiket szerveztétek elsőnek ebben az országban?
Eric: A budapestit. Pár hete otthon játszottunk pár este bemelegítésképp, mert új gitárossal dolgozunk, Frankkel, aztán Milánóban léptünk fel, aztán egyenesen jöttünk ide Budapestre. ott pár nappal ezelőtt játszottunk, aztán tegnap Szombathelyen, aztán jövő héten szeged következik. Utána Románia, Lengyelország, Csehország.

Hogy lehet, hogy ti ilyen sok koncertet adtok itt Magyarországon? Nagyobb zenekarok még csak Budapesten sem fordulnak meg, nem hogy még három kisebb városban is. Ilyen zenekarok csak egyszer szoktak jönni, vagy egyszer sem.
Eric: Nem értem miért, mostanában elég nagy versengés folyik a koncertdátumokért, csak hogy fizesse az üzemanyagot meg mindent. A dobosunk keresett időpontokat, és volt egy kontaktunk, aki megkérdezte, akartok-e 4-5 koncertet tolni Magyarországon? mi meg feleltük: „Oké miért ne?”. És egész jól érezzük magunkat itt. Budapesten kb. százan voltak, tegnap Szombathelyen is hasonlóan, szóval a fogadtatás is várakozáson felüli.

A legutóbbi albumotokról a The Curse… -ről fogok tőled kérdezni. Az eredeti címe a The Curse of the Cunt lett volna, és tudom a borítő is erre utal, de mégis, ezzel a figyelemfelkeltés volt a célotok?
Eric: Igen, ez a provokációról szól, és sok dalnak köze van a kísértéshez, a megszállottság a gyönyörű lányok felé, és amin mindenkinek (legalábbis a legtöbb férfinak, és néhány nőnek) át kell esnie (a Perverse Media c. dal pl. a Strauss-Kahn incidensről szól).

Őszinte leszek veled, az albumborító nem igazán jön be, de a zene nagyon király.
Estelle: Talán ez azért van, mert a borítóról az embernek nem a thrash jut először eszébe. Nem tartasz ettől, hogy az emberek emiatt nem hallgatnák meg a lemezt?
Eric: Volt egy másik borítótervünk, csak a kiadónk azt mondta, hogy nem kéne bedobni a „c betűs szót” , úgyhogy megcsináltuk ezt. Valami szexit, valami figyelemfelkeltőt akartunk, de tudod mennyi zenekar, mennyi stílus van, nem hiszem, hogy lenne valamilyen szabály erre, amit követnünk kellene. mi csak valami sokkolót akartunk készíteni. De nem mi vagyunk az elsők, pl. Jimi Hendrix és sok másik banda is hasonló utat járt.

Beszéltél a nők erejéről a lemezzel kapcsolatban, te magad is egy lány miatt költöztél Franciaországba – akkor mondhatjuk, hogy te konzervatívabb alkat vagy? Hogy nem annyira kedveled ez a szabad szellem dolgot?
Eric: Nem. Beszéltem ugyan a nők erejéről, de nem negatívan. Az angolok a „cunt” szót rengetegszer használják szitkozódásként, én inkább paródiaként szánom, nem kell túl komolyan venni. Az alap ötlet a válásom után keletkezett, épp kerestem új barátnőt. Úgyhogy ez nem egy tényleges átok, mint inkább egy vicc. Egy vicc, hogy az emberek mennyi mindent megtesznek azért, hogy megtalálják a szerelmüket, a románcot vagy akármit.

Visszatérve a borítóra, meglepődtem, amikor megláttam a hátulján Glen Drover nevét. A te ötleted volt meghívni?
Eric: Igen. Glen egy jó haverom, akkor találkoztam vele először, amikor King Diamond-dal zenéltünk Montrealban, és King bemutatott minket egymásnak, és dumáltunk egy jót. Utána ő megkapta az állást a Megadeth-ben, és egyszer felírt a vendéglistára Spanyolországban, de sajnos nem tudtam elmenni. A Modified Poison albumon is van három vendég, nem tudom, hogy hallottatok-e az amerikai projektemről, nem annyira thrash, mint inkább egy kicsit minden. Megcsináltam egy ki nem adott Voivod dalt, és tisztelegtem egy kicsit Piggy előtt: 10 Voivod dal, amit még senki nem hallott. Úgy gondoltam király lenne, ha három dalban három vendégzenész zúzna. És hát ez történt, örülök, hogy így alakult

Biztosan nagyszerű, hogy volt lehetőséged Piggy-vel zenélni.
Eric: Megtisztelő. Jó ember volt. Szomorú, hogy mennie kellett.

Zavarna, hogyha a Voivodból való távozásodról kérdeznék? Nem sokat tudunk róla.
Eric: Szögezzük le, ne higgyetek el mindent, amit hallotok. Ők azt mondják, hogy én léptem ki akkor, pedig ez sosem történt meg. 2001 márciusában volt egy meeting, ahol bejelentették a többiek, hogy leállnak a Voivoddal, pont. El sem tudtam hinni, azt gondoltam: „rendben, majd visszajön Snake”, ami vicces, mert Piggy-t ott hagytam. Piggynél volt az összejövetel, én pedig Michellel mentem, aki arrafelé lakott, és én mondtam neki, hogy: „haver, miért nem hívjuk meg ez a Newsted fickót? Csináljunk valamit, nem hiszem el, hogy abbahagyják!”. Szóval ezután, finoman elküldtek, mondhatni, de nem sértődtem meg. Ez az ő zenekaruk volt, ők ezt akarták, megélhetési problémáink voltak, szóval, amikor az eredeti fickó 8 lemezt csinált, és ex-Metallica basszeros akar velük zenélni, csak nyugodtan. Ez volt a helyes döntés, és bizonyos szempontból ez adott Piggy-nek még pár tiszteletkört, mielőtt elment. Azóta ugyanúgy barátok vagyunk, egyszer csatlakoztam hozzájuk a Hellfesten 2009-ben, beugrottam a Tribal Convictions című dalba énekesként, szóval minden rendben. Eljön a nap, amikor felhívom: „hé, haver, mikor jön a Voivod, Newsted, E-Force turné?” (nevet)

Elképzelhető, hogy még valaha dolgozol együtt a Voivoddal?
Eric: Vicces mert az Infini album készítésekor felhívtak, hogy dolgozzak velük pár számon Blacky-vel és Jasonnel, Piggy utolsó felvételein, aztán egy későbbi hívásban mondták, hogy: „bocsi, de Jason nagyon ragaszkodik a dalokhoz, úgyhogy ő szeretné feljátszani mindet”. De megértettem, sokat segített nekik anyagilag, megengedi, hogy nála legyenek, felvegyék a lemezeket. De nem bánt a dolog, mondjuk mindent újra kellett kezdenem a semmiből, de minden dologban van jó is  meg rossz is. Végül is itt vagyunk, és még mindig tudom játszani a zenét, amit alkotok. És a mai napig játszom Voivod dalokat.

Végezetül: el tudod képzelni az E-Force-t, tegyük fel, öt év múlva?
Eric: Persze, így vagy úgy. Hosszútávú terveim vannak a zenéléssel kapcsolatban. Az előző albumunk hat éve jött ki, közben kiadó és tagcserék, pénzügyi dolgok… egyszóval hosszú út vezetett idáig. De a kiadó új lemezt akar látni jövőre, szóval a dolgok most kezdenek beindulni. Reméljük, még sokáig zúzunk!