Alig találom a helyem: VOLT 2014 @ Sopron, 2014. 07. 04., 3. nap

2014. július 06. - sebiszabi

DSC_1663.jpg

Végre ezt is megéltük. Rockstationként bejutottunk a VOLT fesztiválra. Több évnyi sikertelen próbálkozás után kaptunk lehetőséget arra, hogy fesztiválról tudjunk tudósítani. Igaz, hogy blogunk vonalába nem minden, sőt egyre kevesebb „voltos” fellépő illeszthető be, de azért van miről írni. Ugyan a korább napok eseményeiről lemaradtunk, különösen a Hatebreed-et sajnáljuk, de azért a pénteki és a szombati nap is jónak ígérkezett a programtábla alapján.

Ha jól emlékszem, nyolc éve voltam utoljára Sopronban a VOLT-on. Akkor még sokkal inkább „metalosabb” volt ez a fesztivál, ez volt, ami legelőször feltűnt. Sokkal inkább populárisabb lett és ez természetesen a közönségen is meglátszott. Ezzel szerintem semmi baj nincsen, kissé „szigetesedik” a VOLT, a látogatók számát nézve pedig nekik van igazuk. A Lővér kemping nagyjából meghatározza ugyan, hogy mit hova lehet elrendezni, de azért bazinagy jó pont a szervezőknek, hogy én, aki évek óta nem voltam a fesztiválon, egy perc alatt kiismertem magam, mert minden szinte ugyanott volt, legfeljebb az elnevezések voltak mások (még az amerikai hotdogos kocsi is ott volt, mint nyolc éve...)

A tiszteletjegy kiadása, átvétele és a bejutás olyannyira flottul ment, hogy csak néztem, így kéne ennek mennie mindenhol – hiába, na: rutin meg az évek.

A Novarock-on a brit metalcore alakulat, Bring Me The Horizon koncertjének csak a legvégére sikerült odaesni, egészen pontosan a Sleepwalking című dalra. Itt is ez volt az utolsó dal, de ne szaladjunk ennyire előre. Egészen nagy tömeg jött össze a BMTH  koncertjére és ugyan a zenekar Oliver Sykes köré épül és főleg az ő performanszára kíváncsi a közönség, azért a többiek is rendes iparos munkát végeztek. Jól szólt az egész koncert, ami persze az 2013-as Sempiternal albumra épül jórészt, majdnem lement az összes dal a lemezről. Nem csoda, hiszen ez lett az első olyan lemezük, ami tényleg nem a bóvli kategória. A főleg tinikből álló tömeg (a színpadhoz közelebb tombolók leginkább) ránézésre igen jól érezték magukat – az öregebbje (~ cikkíró) a küzdőtér végén a hangmérnöki sátornál a korlátnak támaszkodva fülelt. Együtt éneklés, circle pit, lecsücsülés a földre, ilyesmik mentek ott elől, igazi fiatalos core buli volt. Ráadás nem volt, mert jött a Tankcsapda.

Bring Me the Horizon_1414.jpg

Akik éppen idén ünneplik fennállásuk 25. évfordulóját, azért idén ez fémjelzi a zenekar koncertjeit. Intróként kaptunk egy promóvideót egy (illetve a) magyar olajipari cég valamelyik olajfinomítójáról, majd belekezdtek az új dalba, a Köpök rátok címűbe, ami ugye arról szól, hogy ők aztán nem adták el magukat... mindegy, ez talán kötözködés, de ettől független vérprofi előadást és másfél órát nyomtak le, egyszerű ám jól működő színpadképpel és pirotechnikával, füstökkel. Jól nézett ki az egész és jól is szólt a buli. Az első pár dal alatt kissé kevésnek éreztem a tömeget, de ahogy lement a nap, hatalmas tömeg jött össze, fullon volt a nagyszínpad előtti mező.

Persze egy 25 éves zenekarnak könnyű összerakni egy jó setlistet, de a Tankcsapda egy valóban jó dallistával érkezett, néhány vadiúj dal mellett inkább régebbi dalokat hoztak. A buli eleje inkább rákenroll dalokról szól, majd néhány agyalósabb nóta (A kísérlet száma, Agyarország). A majd’ hatperces Föld és Ég környékén volt egy megtorpanás a lendületben, noha személy szerint nagyon csípem a dalt, a vége felé már azért kissé unta a publikum a kínlódást. Aztán azért felpörgött a hangulat újra. Személyes kedvencem a koncert alatt a Félre a tréfát dal volt. Laza és még vicces is volt. Volt némi üresjárat a koncerten számomra – ezt főleg az új albumról hozott dalok okozták, ez az én bajom, meg az is, hogy nagyon hiányzott a Zajos lemezről legalább egy dal.

DSC_1668.jpg

A színpad beosztása szűk, de azért a Tankcsapdának bele kellett, hogy férjen három dal is ráadásként, köztük a California Über Alles, A legjobb méreg dalokkal. Jó kis rockdiszkó volt ez, de nem egy fasza Tankcsapda koncert. Ennek oka valószínűleg az, hogy a VOLT publikuma szépen meg is határozta az egész este hangulatát. Hiába mondta el párszor Lukács, hogy már az első VOLT-on (ami még a városban volt egy tornateremben ’93-ban) is itt voltak és hogy mennyire szeretnek idejárni és a közönség az mennyire király. Az első sorokban a rockerek helyett helyes kis topokban, felpolcolt cicikkel ugráló tini sunák voltak, akik a közönség felett pásztázó kamerákba tenyerükkel szívecskét formáznak és zavarban vannak, ha megjelennek az óriás kivetítőn, közben az elszórt ördögvillákon átbucskáznak a kifújt szappanbuborékok (tényleg)  - ez nem király. Ez szerintem szürreális. Erre még kicsit rá is tett egy lapáttal a Tankcsapda. Lukács pózerkedése a négyhúrossal, míg Sidi szólózott egyet, nekem sok volt. De profik voltak, mert úgy tűnt, hogy ez nekik a világ legjobb koncertje volt, amit valaha játszottak. Jó koncert volt ez, csak nem ide kellett volna, hanem egy rendes Tankcsapda koncertre.

A kemping területén este 11-kor végigszaladó szél azért már hideg volt, de még maradni akartam egy darabig, mert a Petőfi Rádió színpadán az ausztrál progresszív rocker bagázsnak, a Karnivool-nak volt jelenése, akik tavaly megjelenő Asymmetry lemezükkel, nálunk a szerkesztőségben nem kevés dicséretet értek el. Kicsit késve kezdtek, mire minden a helyére került, de megérte várni. Érdekes és megkapó progresszív zenéjüket profin módon közvetítették és a viszonylag nagy (mondjuk én meglepődtem, hogy mennyien érkeztek ilyen későn ide), de műértő közönség nagy szeretettel fogadta őket. Legtöbben helyben bólogatva, de jó néhányan a frontemberrel együtt énekelve hallgatták a koncertet, ami tényleg nagy élmény volt. Végig sajnos nem maradtam, mert hosszú az út hazáig, de a bakancslistára felvéve: Karnivoolt megnézni önálló koncerten.

Ez VOLT a pénteki nap, szombaton Volbeat és magyar rock meg metal az Akváriumban, ha nem mossa szét az eső az egészet.

FOTÓK: MAGASI DÁVID, www.kisalfold.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr396475263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum