Minden, ami doom és semmi, ami nem: Spirit Caravan, Magma Rise @ Budapest, A38 tetőterasz, 2014.07.01.

2014. július 09. - magnetic star

0spiritcaravan2014_50.jpg

Na, így hagyatkozzon az ember az internetre! A hivatalos és a leghitelesebbnek gondolt hírforrásból még a koncert napján is az derült ki, hogy nyolckor kezdődik a buli, de ehhez képest a Magma Rise úgy negyed órával előbb csapott a húrok közé. A későn érkezőket valamelyest azért kárpótolhatta a banda szokásosan feszes összjátéka és a kristálytiszta megszólalás. A műsor általam látott-hallott részében nem hangzott el semmi újdonság, viszont a For Those..., a Tombstone Eyes vagy a Five súlyát és erejét sokadszorra is jólesett megérezni.

Wino mester az utóbbi években úgyszólván hagyományt teremtett azzal, hogy az éppen aktív formációjával eljön Budapestre, a Spirit Caravannal pedig ezúttal duplázott. Méghozzá közel tizennégy esztendő után, amikor a gödöllői Trafóban lépett fel. Egyik előzenekaruk akkor nem mellékesen a Mood volt!.. Dave Sherman bőgős-énekes ugyebár adott (na, ő is csoda egy fazon: fehér atlétatrikója már csak egy mutatós pörköltszaftfolttal idézhette volna hitelesebben az itthoni szocreál időket...), az eredeti dobos Gary Isom azonban nem tudott velük tartani, ezért a Saint Vitusban remekül bevált Henry Vasquez foglalta el a helyét. Mondanom sem kell, itt is zseniálisan játszott, legfeljebb csak lazább groove-okat kellett ütnie. Egymaga szinte teljes értékű show-t nyújtott, ahogy hatalmas átéléssel, széles mozdulatokkal és elemi erővel püfölte a bőröket.

0spiritcaravan2014_18.jpg

Az egész bulinak megvolt a hamisítatlan örömzene-jellege, mint amikor három jó cimbora egymásra vigyorogva, felszabadultan, a külvilággal mit sem törődve muzsikál együtt. Így aztán attól sem jöttek zavarba, hogy a Healing Tongue-nak kétszer kellett nekifutniuk Wino húrszakadása miatt. De volt egy kis haveri kikacsintás Holdampf Gáborék felé is a Saint Vitus-féle Ice Monkey formájában – azt tudniillik a Mood feldolgozta az utolsó lemezére anno –, a Fanget pedig az idén elhunyt Jason McCash (ex-Gates Of Slumber) emlékének ajánlotta Sherman, aki egyébként nem csupán az énekrészeken, de a minimálisra vett konferálásokon is megosztozott Winóval.

A hangzás nyers és mocskos volt, ahogy illik. És hangos is. Részben a durván túlvezérelt, vaddisznó módjára röfögő basszus miatt az első sorokból éppen ezért kevésbé lehetett élvezni, de kicsit távolabbról hallgatva nemigen lehetett rá panasz.

0spiritcaravan2014_44.jpg
Egy tetőteraszos buli nagy hátránya persze, hogy (akárcsak előzőt héten a Trackben a Death To All esetében) este tízkor szigorúan be kell fejezni. Nyilván el tudott volna még játszani a trió egy jó darabig, ahogy mi is szívesen hallgattuk volna még őket, viszont itt legalább nem kellett megcsonkítaniuk az előzetesen összerakott számlistát.

Talán egyedül emiatt érzem azt, hogy a gödöllői koncertet nem sikerült felülmúlni. Ahhoz hasonlóan azonban ez az este is sokáig beszédtéma marad a stílus híveinek körében, efelől ne legyen kétségünk!

0spiritcaravan2014_26.jpg

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr446477083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum