Rock a magyar tenger partján: Rockpart Fesztivál, Balatonszemes, 3. nap

2014. augusztus 03. - sandroo

DSC07636.JPG

Kalandosan indult az utam a múlt héten Balaonszemesen megrendezett II. Rockpart Fesztivál utolsó napjára. Három pajtással vágtunk neki a távnak Mosonmagyaróvárról. Már Győr magasságában belefutottunk egy olyan brutális esőbe, hogy nagyjából semmit sem láttunk kifelé az autóból, csak a rutinos sofőrünknek és az éppen a kocsiban üvöltő Blood for Blood-nak köszönhetjük, hogy túléltük azt a szakaszt. Ezt és egy székesfehérvári parkolóban az autó tetején felejtett 1/3 részben elfogyasztott kakaó sajnálatos eltávozását (R.I.P.), majd egy satufék az autópályán című történetet leszámítva nyugodt tempóban érkeztünk meg Balatonszemesre nagyjából úgy délután 4 óra magasságában. A becsületkasszás őrzött parkolási lehetőség egy nagy ötlet volt, viszont a kasszánál, röpke fél órát kellett várnom, hogy megkapjam a jegyemet, de végül is megkaptam és bejutottam a fesztivál területére.

A fesztiválon három színpadon, két kisebb és egy nagyszínpadon folytak a produkciók. Természetesen sörital vételezése után terepszemle gyanánt az éppen aktív színpad felé vettem az utam, ahol is a nem kimondottan az én zenei ízlésemnek megfelelő zenét játszó AWS zenekar tolta éppen a talp alá valót. Gondolom a korai időpontnak köszönhetően nem nézték meg őket túl sokan, a produkcióval viszont semmi gond nem volt, sőt egy totál profi előadást produkáltak a srácok. A hangzás fasza volt, zúztak a színpadon rendesen és meg kell említenem, hogy az énekes srác Siklósi Örs hangja nagyon ott volt a toppon, mind az éneklős témáknál, mind pedig az üvöltős részeknél és kimondottan rutinosan vonta be a közönséget a produkcióba. Szóval egy színvonalas koncertet láthattunk tőlük.

DSC07381.JPG
Ezután a Remorse zenekar vette át a stafétát. Szerintem őket nem kell senkinek sem bemutatni, ők az a zenekar, akik már több mint 20 éve szerves részét alkotják a magyar metál életnek. A tőlük várható módon, jó hangzással és profin tolták a muzsikát, a feszes pergő hangzás az nagyon király volt, rendesen kenték a muzsikát a népnek és a népnek tetszett a dolog, ugyan is rajtuk 5 perc után megduplázódott a nézők száma. Nem néztem végig a produkciót, mert elfogyott a védőital, ezért újból vételeznem kellett, közben megérkeztek a haverok is a balatoni fürdőzésből és inkább a nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol éppen a Biohazard beállása, majd a Dr. Living Dead beállása következett. Doktor úrék kicsit csúsztak a kezdéssel, de minket ez nem érdekelt, előre vánszorogtunk és felvettük a rokkenroll pozíciót a színpad előtt. Eleinte, ahogy körülnéztem kissé szomorú kép fogadott. Tekintve, hogy itt egy ilyen kurva jó banda, mint a Living Dead és csak kb.: 40 ember lézeng a színpad előtt, az kicsit gáz. Tudom, hogy először járnak nálunk a srácok, de azért én több nézőt vártam. Aztán ez a tendencia javult, mert amikor a koncert közepén körbenéztem, már legalább a négyszerese volt a kezdeti nézőszámnak és jó páran rúgták is a port rendesen. A 35 perc körüli produkció egy hamisítatlan trash/punk/crossover energia bomba volt, ismételten pozitívan csalódtam a Skandináviában, nagyon tetszett a svéd srácok műsora.

DSC07397.JPG

Gyors, feszes, energikus, ezzel a három szóval tudnám jellemezni a Dr. Living Dead koncertjét, ahol szinte minden állat nótát hallhattunk tőlük mindkét nagylemezről. Volt ott minden, kérem szépen, World War Nine, Revenge of John, Dr. Living Dead, Sings from the Other Side, és a többiek. Sőt még egy nótát is küldtek a mellettem álló cimboráimnak, akik felkészülten Dr. Living Dead sapkába figyeltek. A zenekar kinézete és összképe pedig csillagos ötös, ez a koponya maszk & bandana dolog nagyon nagy főnökség. Azt biztosra mondom, hogy ha legközelebb hazánkba látogat ez a banda, tuti meg fogom nézni őket, sőt klub bulin  még fincsibb lehet, mert ott mehet a mászás a koncert közben, ahogy illik. A srácok totál közvetlen arcok, a koncert után éppen sétáltunk italt vásárolni véletlenül összefutottunk velük és már tolták is oda a pálinkát meg a sört az arcunkba. Megtudtuk tőlük, hogy most új anyagon dolgoznak, de úgy néz ki, hogy a szervezés alatt áll nekik egy turné a Testament társaságában. Remélhetőleg többször is ellátogat majd hozzánk ez a király banda a jövőben. Érdemes őket megnézni. Ezután az energikus koncert után, elindultunk felderíteni a várost, kávé fogyasztás és a vízilabda döntő eredményének kiderítésének céljából. Sajnos az utóbbit nem sikerült megtudnunk, mivel mint kiderült a döntő akkor még el sem kezdődött.( ...aztán másnap megtudtuk a szomorú hírt..) Mikor visszaértünk a fesztivál területére, már a Sex Action a műsorának derekán járt. Elég sokan voltak kíváncsiak rájuk, de én nem tartoztam közéjük, így nem is néztem meg őket, viszont rengetegen, csak miattuk jöttek a fesztiválra.

DSC07597.JPG
Másfél óra szerelem démona után következett az a fellépő, akiket én a legjobban vártam...a Brooklyn-i kemények, azaz a Biohazard. A fesztivál konferansziéja eléggé felületesen készült fel, hisz több alkalommal is úgy harangozta be a bandát, hogy " eredeti felállásban " fellépő Biohazard, holott ez így totál nem helytálló információ. Na mindegy, ez legyen a legkevesebb baj, gondoltam és így is lett. A show minden perce istenkirály volt, az első hangtól az utolsóig, még a mikrofongerjedéseket leszámítva is atom volt. Hogy egy régi kedvenc bandámtól idézzek " Száz ütés az arcra!" , nagyjából én így éreztem magam a produkció alatt, az az energia ,ami a színpadon és a nézőtéren felszabadult az fantasztikus volt. A basszeros, Scott Roberts kinézetre egy igazi hardcore skinhead arc, kopasz fej, nadrágtartó, bakancs, farmer feltűrve,stb... úgy tolta az Evan által játszott részeket, hogy nem sokkal különbözött a hangja elődjétől. Az egész show közben ment a ugrálás a gitárokkal, Billy és Bobby részéről egyaránt, a tőlük megszokott tekerést láthattuk. Danny Schuler pedig olyan iszonyat erővel ütötte meg a dobcájgot, hogy a fejem majdnem ketté repedt. 

DSC07667.JPG

Szinte csak a régi úgymond klasszikus lemezekről (Urban, State, Mata. hármas ) tolták a jobbnál jobb nótákat a srácok. Chamber Spins Three, Urban Discipline, Shades of Gray, Black and White and Red all Over, Five Blocks To The Subway, What Makes us Tick, Love Denied, Victory, Tales From the Hard Side....és még rengeteg himnusz hangzott el a közel másfél órás döngölés alatt. Közben boldog születésnapot kívántunk Bobby Hambelnek, aki előző nap ünnepelte születésnapját, Billy Graziadei a közönségen egyensúlyozva zúzott a gitárján, ahogyan azt elvártuk és nem egyszer láthattuk már tőle, és természetesen az ugráló tömeg, mint fő motívum jellemezte a koncertet. A koncert vége felé még a két Dr. Living Dead koponyás őrült tag is feljött a színpadra zúzni és ugrálni. Az utolsó két nótára pedig, amely a Punishment és a Hold My Own volt, felhívtak nagyjából 20 embert a közönségből a színpadra és egy igazi hardcore unity feeelinget produkáltak a srácok. Hatalmas buli, király hangulat, aki ott volt annak biztos felejthetetlen élményt jelent, mint ahogy számomra is. Nem sokszor láthatja az ember fiatalsága egyik legmeghatározóbb bandáját élőben. Respect Biohazard, és köszönjük Rockpart.

DSC07826.JPG

Miután a Brooklyn-i négyes földbe döngölt minket, éppen fél órányi pihenőidőnk volt, amíg a germán istenek, azaz a Kreator a színpadra lép. Gyors és profi beállás után,amely egy tablet segítségével történt, a meghirdetett időben felcsendült az intro.....és a Kreator szó szerint berobbant. A fények, a pirotechnikai kellékek és a penge hangzással letaglóztak. A közel 50 éves Mille ördögien babonázta meg a közönséget és bejárta a színpad minden egyes szegletét.

DSC07888.JPG

Ebben a kultikus bandában mindenki a hangszerének a mestere, ez bebizonyosodott. Teljesen profi produkció láthattunk, mind hangzásban, mind zenekari teljesítményben egyaránt. Úgy szólt az egész, mint ha lemezt hallgattam volna, csak még az elő előadás adta plusz is benne volt. Kaptunk hideget, meleget a német metalhíróktól, volt ott Phobia, Enemy Of God, Extreme Aggression, Pleasure To Kill, Violent Revolution (amely konkrétan letépte a fejemet a helyéről) és még rengeteg klasszikus és disznó nóta. Akkora zúzdát kaptunk Mille Petrozza-tól és a Kreator-től, hogy csak néztem ki a fejemből és nem hittem sem a szememnek, sem a fülemnek.... Ritkán látni ilyen összeszedett, hibátlan és kegyetlen másfél órás mészárlást , az már egyszer biztos. Az előadás, a látvány, az egész show méltó volt a Kreator-hoz és örülök, hogy szerencsém volt látni őket ezen a fesztiválon. A koncert után hazafelé vettük az irányt és fáradtan, letaglózva, de rengeteg emlékkel vágtunk neki a három órás útnak. Én remekül éreztem magam ezen a rendezvényen, remélem jövőre még többen ellátogatnak, hogy jól érezzék magukat a Rockpart Fesztiválon, a magyar tenger partján....

FOTÓK: POLGÁR PÉTER.

Péter további képeiből ITT szemezgethettek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr726567385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum