RockStation

Bono egy bacilus - avagy, hogyan lett a U2 kiirthatatlan worm az Apple-ödben?

2014. szeptember 15. - Nemesúr

u2-bono-south-park.png

Bono egy szar alak, és erre nem a South Parknak kellett (volna) rádöbbentenie minket. Vagy legalábbis engem. Ha pedig az előző megállapítással nem is értesz egyet, akkor is olvass tovább, van mit...

Elég világos bárkinek, aki olvasott Bono-dalszöveget ÉS Oravecz Nóráról is van némi fogalma, hogy a kettő közt csak a médium és a nem a különbség. Az ember egy igazi álszent, aki még a fingást is művies, megjátszós, kamuspirituális taglejtésekkel, szivárványos (és házakba kerülő) Barbie-szemüvegekben prezentálja, ezáltal lényegében ő a globális "rock"-zene Kozsója - oké, ez 1 dolog. No meg van 3 bűntársa is, a világ legtúlértékeltebb egóprojektjének kísérőzenekara képében, az meg a másik. Az Apple és az iTunes meg lenyomott azért eddig is elég sok mindent a felhasználóik szellemi tápcsövén az "ajándék" vagy arcodba tolva "ajánlott" ingyen letöltések címke alatt. Ez is még 1.

De e 3 egyrement (agyrament) a világ legaljasabb, legolcsóbb rekorddöntési akciójában: a múlt hét óta fél MILLIÁRD ember iAkármijére felkerül(he)t a legújabb U2 album. Akár akarja, akár nem. A címe az "Ártatlanság Dalai". És ez még csak a szarhegy legteteje, ahová merészelték Joey Ramone sírfeliratát is felskccelni...

Figyelem. A következő cikk néminemű indulati befolyásoltság alatt íródott.
Hiszek az objektív és kontextuális kritika erejében, de amit ...ezek... műveltek, annyi szempontból elítélhető, és elítélendő, hogy bátorkodtam élni a blog formátumban rejlő lehetőségekkel: nevezetesen, hogy lehet szubjektívnak is lenni, és ízlésesen rajta igenis bárki elküldhető a Universalon meredező, indie-gitárosok skalpjával kipiercingelt vén menedzserf*szba. Továbbá ez az írás egy reflexió a U2 tetteire és albummegjelenésére, az albumról magáról, a dalokról és a körülményeiről egy szót nem találsz majd ezen az oldalon, és ez így is van jól: a vélemény-nyilvánítás megvonása a becstelen és/vagy szar kiadványoktól az utolsó bojkott, amit a tudatos hallgató, pláne a rock'n'roll-zsurnaliszta megengedhet magának. Hiszen, mint kiderült, már a letöltései felett sem rendelkezik többé... De haladjunk szép sorjában.

Szóval. A "világ legjobb rockzenekara", ahogy roppant szerénységgel illetik őket (ők maguk), se szó se beszéd, mindenféle hírkampány nélkül kitolta az újabb adag futószalagon érkező, megzenésített nyálat. Ez nem új a zene világában, a meglepi-albumkiadásnak az utóbbi években épp elég képviselője akadt, bár ha már hasonló a mezőny, talán Beyoncé, a Coldplay és (bocsássa meg ezt nekünk) Jack White voltak, akik több-kevésbé hatásosan elsütötték. Csak amíg körülöttük önmagától pörgő élet, megújulás és állandó, néha személyes rajongókkal való kommunikáció bizsereg, addig... öhm... hol is volt a U2 2009 óta? Ja, a Vertigo Tourt nyomta. Meglepő médiacsendben. Igazából azt csinálta, amit 1990 óta: iparosi szinten koncertezett. Ám legyen, csak azért, mert pénzkereséssel van elfoglalva valaki, még miért vetnénk meg. A Vertigo (de szigorúan véve, a Rattle And Hum album) óta mondjuk semmi, de semmi figyelemre méltót nem tettek le az asztalra, csak egy szoros iTunes-Apple keresztszerződést, de oké. Végülis, a "szereteted megtanítja, hogyan éljek" Oshói sor prímán mutat egy darab túlárazott műanyag promóciójaként is, és kicsit sincs áthallása az Audioslave alig előtte kijött "Show Me How To Live" c. dalának szövegével. Ádehhoogy. Ám hagyjuk ezt is, ha a puszta selling out vagy olcsó hatásvadászat miatt bárkit összeverhetnénk, ma gyakorlatilag chatcsatorna lenne minden rádió, Johnny Rottent pedig rég halálra kövezték volna brit teavajjal.

Nézzük meg közelebbről akkor a lemezt, ami így fest.
Nyugi, csak a borítón, vinyl még nincs kilátásban. Még.

Tetszenek ezt látni? A korban, ahol az apró, önerőből, teljes heti munka mellett zenélő pici bandáknak - és kizárólag nekik - hála úgy látszik, ahogy itt is megírtuk, a hanglemezek reneszánszának nézhetünk elébe, az underground kultúra legnagyobb szimbólumát, pláne ilyen pofátlanul-romantizáltan direkt amatőrnek látszó vizuális formában, annak a zenekarnak is meg kellett ragadnia, ami koncertenként nem sokkal kevesebbet keres, mint az AC/DC, valamint milliókért csináltat albumot a Dalzene Stricijével, Will.i.ammel. Na kérem, ez nem csak hazug, hanem ízléstelen is. Szerintem. William Blake legendás verseskönyve után elnevezni az albumodat úgy, hogy ezt sehol másutt (se metaadatban, se kommunikációdban, és egyelőre interjúkban sem) nem hivatkozod le, szintén oltári prosztó. Mintha Ákos nagylemezt nyomna ki maholnap Nemzeti Dal címmel. (Mondjuk a dolgok jelen állása szerint ettől se vagyunk feltétlen messze.) Várható ezután persze egy második rész is, épp, ahogy Az Ártatlanság Dalait követte A Tapasztalás Dalai, a Bárány című verset a Tigris. Ez az album világosan a birka, és ezek alapján a folytatása is max. egy beviagrázott, punccsoló vadmacska lehet: szinte szórakoztató lesz látni, ahogy az itt tiszta lapot és vissza-az-alapokhoz hozzáállást sugalló album bégetését egy cicamintás playboyköpenyben adoniszként illegő ötvenes ír faszi nyavalygása váltja majd a jakuzziból.

Abban viszont semmi de SEMMI ártatlanságot nem lelek, ha egy üres, softrock dalt szentelnek (sőt az egész albumot is MÉG ENNEK TETEJÉBE) Joey Ramonenak. Aki, ha ezt hallaná, úgy forogna a sírjában, mint egy tourette-s grillcsirke. (Ha ezt régről tervezték már, akkor pedig nem csodálom, hogy kivárták, mire kihal minden egyes Ramone, nehogy még a végén ellenkezzenek.) Tommy Ramone még viszonylag friss halálának fényében (ugye nem csak én érzem ezt a finom implikációt) szintén könnyű volt egy "tiszteletből" letöltést kierőszakolni a jóravaló, csak naiv emberi apple-droidokból...

joey ramones real miracle_1.jpg

(Figyelem! Az idézet hitelessége vitatott. De csak egy kicsikét.)

Ennyire pofátlanul olcsó hatásvadászatot én még a két szép szememmel nem láttam. Valahogy beugrott, hogy régen Bono milyen szeretettel nosztalgiázott ifjúságáról, mikor -állítólag- annyira csóringer volt, hogy úgy szökött be csillogó szemmel megnézni a RAMONES-t egy tökig tömött ír pubba. Például ERRŐL az ifjonti ártatlanságról szólhatott volna az album, és megúszták volna ezt a cikket. Ehelyett ugyanazt a hígított "Love, Baby, Teach/Touch, Peace + 1 hangzatos jövevényszó" stb. egyengyárasított albumreceptet nyomják kb. 22 éve, olyan számcímekkel, amiktől máris beindul a bélmozgásom. A lábam viszont nem. A Mindless Self-Indulgence  (Agyatlan Önkényeztetés) lemezcím, ha már nem lenne egy sokkal értékesebb banda által foglalva, ezerszer beszédesebb lenne.

És hogy jut el mindez hozzád? Ki akarná ezt megvenni, a könnyedző szemű potyaíreken, vénhedő fotelrockereken és 1991-be fagyott milf-korú pszeudo-gruppi anyukákon kívül? Azokon kívül, akik úgy lemaradtak, hogy még a netjük is tárcsázós? Netalán SENKI?

apple-and-snake_1280x1024_2988.jpg

SEBAJ! A U2 és kedves barátaik, a lemezboltiről az online rablásra átállt Apple iTunes ERRE IS TALÁLTAK MEGOLDÁST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!444

Úgy egy hete ugyanis a Songs of Innocence felkerült MINDEN iTunes felhasználó kis adathordozójára. Nem csak úgy feltűnt, hanem félklikk, és felkerül a médiatárba. Letörölhetetlenül. Legjobb lövésed. az elrejtés az opciód (*UPDATE: 09.16-a reggelére a menedzsment egy külön speciális alkalmazással, azok számára, akik "nem akarnának élni eme ingyen felkínált ajándékkal", lehetővé tette a törlést*). Ezzel a visszataszítóan "zseniális" huszárvágással oldották meg, hogy a kutyának se kellő vállalatirock-albumuk az első héten 200.000 szerencsétlenhez jusson el, és egyből egy potenciálisan FÉL MILLIÁRD FŐS vevőkör gépének közelébe settenkedjen, akár egy mézes-mázos szavú, lila szemcsis cukrosbácsi, aki, ahogy félrenyúlsz, vagy nem nézel oda, komáival körbeállja, és lihegős-nyáladzós slágerekkel és hamis pátosszal recskázza tele a fülhallgatóidat. Ez számomra, ha nem is szexuálisan, kimeríti az erőszakos közösülés fogalmát. 

Tudjátok, a XXI. században létezik egy ilyen szép lehetőség, hogy ingyenes - és akaratlagos - letöltés. Ez a picike, feltörekvő zenekarok sajátja, a nagyoknak már csupán passzé... és máig várunk arra a bandára vagy előadóra, aki kizárólag ebből lehet képes karriert, világrekordot csinálni: eme zenekar egy új korszakot nyit majd meg a zene történetében. Nos, a U2 épp most hagyta le a teljes mezőnyt egy Hold-Föld távolsággal anélkül, hogy bárki, ismétlem, BÁRKI is vette volna a fáradságot felkeresni az oldalukat, és legalább megnyomta volna azt a nyomoronc, féltenyérnyi Download gombot. Akik a bolygón talán a legkevésbé szorulnak rá erre a rekordra. Ezek a... tagok itt. (Figyeljünk a könyvre... ha már ők nem.)

Bono FAIL.jpg

Mi a mai tanulság, tehát, gyerekek?

Az előadót nem lehet függetleníteni a zenéjétől, az Apple nem tartja tiszteletben a kulturális választási jogotokat, semmi és senki se szent, és létezik Coelho az ún. rockzenében. Ja, és még egy zárókép: az 1985-s Live Aid koncerten hangzott el eme gyönyörű, nettó ars poeticus sor angol verziója, aminek hála a zenekar a világsztár-státuszba katapultált. Úgy gondolom, illik a cikket kezdő orgánummal illusztrálni, ami kiválóan utal a U2 jövőjére, és reálissá teszi a kérdést: ezek a fazonok, de legalábbis Bono, vajon tényleg élő, öntudatra ébredt SZARDARAB(ok)? Küldöm szeretettel az ő sorait.

bono-south-park-turd_1.jpg

Az igazság odaát van, az Apple Store-ok pultjainak túlfelén, amik előtt most is emberek milliói virrasztanak iPhone 6-ra várva. Nekik küldeném az album zeneileg egyébként talán egyetlen meghallgatható számát: Sleep Like a Baby Tonight. Nyomjátok be magatoknak (jó mélyre), mielőtt eldobjátok az előző készüléketekkel egyetemben.

Megérdemlitek.

~

by Nemes Márk(/Nemesúr)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr76694967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

uzrksghfskbuzs (törölt) 2014.09.16. 11:54:24

Az miből derült ki számodra, hogy ez az album Tommy Ramone emlékére készült volna?

Sehol sincs említve, Joey Ramone is csak egyszer.

Nemesúr 2014.09.16. 19:06:22

Köszönöm az észrevételt, a pontatlanság javításra került!

Ugye az album beharangozó single-je volt a The Miracle (of Joey Ramone) és sokat hangoztatták, hogy a lemez egyik fő célja a tisztelgés gyerek/ifjúkori ikonjaik, a Ramones (és a Clash) előtt. Maga Bono mondta a single megjelenésekor, a cupertinoi Flint Centerben adott koncertjükön: "Szeretnénk ezt az albumot Joey Ramonenak, sőt, az egész Ramonesnak dedikálni." Aztán ez lett belőle... No meg a Ramone-ozás nem sokkal az utolsó tag halála után még meglovagolhatja a halálhír hátszelét.

steewbass 2014.09.16. 21:47:51

Hát ja meg... Én nem vagyok egy U2 rajongó, de egy ilyen írást azért volna kikre ráhúzni inkább pl: metallica, gunsnroses,nirvana, stb... Ezek az igazi semmirekellők. Tehetségtelenül világsztárrá válni és annyi pénzt keresni a haknival, mint ezek, az a művészet, de ez már nem a zenéről szól. Nem is beszélve a XXI. századi "rock" zenékről a világon, csak a semmiről szóló igazi "beépülők". Butul ezektől mindenki, ha van telefonja ha nincs, mert sok van belőlük és egyre több, és ezekből még te is örülsz jó párnak szerintem. Üzlet az egész világ, és fogyasztó benne minden férfi és nő!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum