Nem lehet mondani, hogy az Orphaned Land elkényezteti albumokkal a rajongóit. Az itt tárgyalt Mabool utáni 10 évben csak két albumot (The Neverending Way of ORwarriOR (2010) és All is One (2013)) valamint egy DVD-t (The Road to OR-Shalem (2011)) adtak ki. Viszont cserébe mind mestermű a maga nemében. De miért is kellett újra kiadni ezt a lemezt? Mitől több? Mitől jobb? Mindjárt kiderül!
Ez az az album, ami meghozta nekik az áttörést annak idején, az itt szereplő dalok ma is a koncertek szerves részét képezik, egy évtized után sem vesztettek semmit az erejükből. Továbbá a keleti, vagy oriental metal első komolyabb mesterműve, ami rögtön egy konceptalbum. Jól feladták a leckét maguknak, mivel nem egyszerű témát választottak: a keresztény, a zsidó és a mohamedán vallás szent könyveiben is megjelenő történet, az özönvíz eseményeit járja körbe az album, amihez Izrael (hasonlóan vegyes felekezetű) fiai keverik a korábbi lemezek doom/death vonalát, a keleti zenét és a progosabb megmozdulásokat. Akinek ez a „keverék” furcsán hangzik, az is füleljen bele, mert nem fogja megbánni.
De hogy mégsem legyen egy szimpla reissue, végül is manapság már nem éri meg csak úgy újra piacra dobni egy korongot, Kobi Farhiék újrakeverték az egész lemezt, valamint hozzácsapták az akkor megjelent két EP-jüket is egy bónusz CD-n (The Calm Before the Flood (2003) és Ararat (2004)), hogy teljesen lefedjék az akkori időszakot. Baráti, még akkor is, ha azt nézzük, hogy az első EP az album limitált kiadásán annak idején már szerepelt.
De mit is rejtenek a korongok? Az első CD, ahogy írtam, az újrakevert album. Az eredeti, kicsit tompa hangzást tényleg sikerült felgyúrni, tökösebb lett ez a megközelítés, néhol az addig háttérben lévő sávokat előrébb hozták, új arcot kaptak a néhol epikus hosszúságot elérő szerzemények (az átlag számhossz is meghaladja az 5 percet).
Nagyon kiemelni nincs értelme a számokat, a koncepció miatt az album magával ragad, észre sem venni, hogy az idő milyen szépen eltelik, miközben megy a lemez. A keleties dallamok magával ragadóak, eredetiek, végigviszik a sztorit. Kobi dallamai talán még nem annyira kiforrottak, többet acsarkodik, mint az ezt követő albumokon, de ha énekre fogja a hangszálait, az mindig nagyon szépen rásimul a gitár (vagy mikor milyen húros/vonós) által játszott menetekre. Ha éppen sok lenne már a zúzda, hirtelen átváltanak egy kellemesebb dajdajozásba (Birth of the Three, Kiss of Babylon, vagy akár a teljes Norra el Norra), ami nagyon szépen beleillik a számokba, érezni, hogy sokat dolgoztak a legények az ötleteken.
A Mabool két klipes számmal büszkélkedhet, az egyik a vizes témát és koncertfelvételeket vegyítő Ocean Land, a másik a már említett Norra el Norra, mely egy zsidó imádság feldolgozása, vidám dallamának köszönhetően állandó koncertzáró szám lett az évek alatt. Mindkettőn érezni, hogy nem a legnagyobb költségvetéssel készült videók, de talán nem is ez a lényeg. Ez a két klip kitűnően megmutatja, hogy mire kell számítani a lemez bő egy órájában. Ha mégsem jönne be ez a két szám, próbálkozni még mindig ér, megéri!
A bónusz korong első fele a Calm Before the Flood EP, ami egy korábbi akusztikus koncert felvétele, kivonata, természetesen a korábbi albumok terméseinek átértelmezéseivel, megspékelve egy Paradise Lost szám (Mercy) feldolgozásával. Találó címet adtak neki a srácok, akárcsak az ilyen alapon levezető EP-nek, az Araratnak (nem megyek bele, hogy miért, szerintem mindenki tudja). Ezen a The Calm Before the Flood című instrumentális szerzemény „rászövegelős” remixe, két demo és a már említett Paradise Lost szám ezúttal torzítót is alkalmazó verziója simogatja a dobhártyákat. A demók inkább csak az érdekességet szolgálják, viszont becsülendő, hogy mindkét EP dalcsokra is felfrissített hangzást kapott a demók kivételével.
Méltó megünneplése ennek az egydekádos albumnak ez a kiadvány, de nem mondom, hogy egy DVD éppenséggel nem mutatna még jól a pakkban, mert ha úgy nézzük, valamilyen formában az összes szám beszerezhető volt, még ha az EP-k már régen elfogytak a boltok polcairól.
A jelenleg épp a zenitjét élő több mint 20 éves Orphaned Land legutóbb tavaly járt nálunk, viszont sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy az ünnepi turné, ahol végig felelevenítik ezt a remekművet, elkerüli hazánkat, legközelebb is Németországban lehet elkapni őket. Ha mégis erre járnának, mindenképp ajánlom őket!