RockStation

Sarokba rúgott büdös zokni: Acid Drinkers - 25 Cents for a Riff ( 2014 )

2014. október 24. - csubeszshuriken

Acid-Drinkers-25-cents-for-a-riff.jpg

Lengyelországot és a metált nálam első körben nem az onnan származó fémgyöngyszemek kötötték össze, hanem az ott Takt Music márkajelzéssel és Biem Zaiks felirattal ellátott műsoros kazetták. Amik pontosan akkor kezdték elárasztani hazánk metál rajongóinak a polcait a piacokról, amikor az Acid Drinkers fiúk is éppen úgy döntöttek Bem apó szülőföldjén, hogy a maguk mocskával meg fogják ajándékozni a világot. A nyolcvanas évek végét írtuk, és ezeken a bizonyos kazettákon érkeztek az idő tájban az olyan izgalmas és újszerű thrash bandák anyagai is, mint az Exodus, a Testament, vagy a Sacred Reich. Én pedig ebbe, a saját gyerekszobám lerúgására is kiválóan alkalmasnak bizonyult vonalba kapaszkodónak ismertem meg, és így gondoltam a lengyel savakat szipkázókra mind a mai napig.

Így már abban is jócskán ott volt valami nem teljesen tudatos nosztalgia, ahogy a szemem megakadt a zenekar új, 25 Cents for a Riff című albumának, a szintén a régi időkhöz hű borítóján. Ez egyébként a gitáros poszton néhányszor változó, de alapvetően negyed évszázada fix bázissal dolgozó csapat tizenötödik nagylemeze. Amikből nekem csak az első néhányról sikerült emléket előkutatnom, de tény, hogy legalábbis a számok tekintetében mindenképpen komoly örökség marad majd az országában egykor legnépszerűbbnek titulált lengyel thrash fogat után. Marad majd, ha esetleg egyszer felteszik és megválaszolják maguknak azokat a kérdéseket a srácok, amiket én feltettem és magamban meg is válaszoltam az új album hallgatása kapcsán. Mégpedig, hogy mi ez? Metál maszat betegágyon? Vagy egyszerűen csak hanyagul a sarokba rúgott büdös zokni?

Mert miközben hallgattam, én bizony erre gondoltam. Hogy egy olyan múlttal és technikai tudással rendelkező brigádnak, mint az Acid Drinkers, ez a lemez körülbelül annyi energiabefektetésbe telt, mint egy rendes rockernek hajnalban a sarokig elrúgni a büdös zoknit. Aztán még az is beugrott, hogyha ez a lemez tényleg pont olyan, mint a sarokba rúgott büdös zokni, akkor ezzel ellentétben egyáltalán nem olyan, mint a fing. Mert a fing, azzal hogy ismétli önmagát, az erejéből legtöbbször mit sem veszít. Sőt, az idő múlásával sokszor egyre megdöbbentőbb, szúrósabb, és több örömöt is okoz. Nem úgy, mint ez az új cucc, ami az elismételt ötletek ötlettelen újraismételgetése csupán. A címadó 25 Cents for a Riff, és az azt követő Me, illetve a God Hampered His Life alkotta kezdő hármasból mindössze annyit tudtam kihozni, hogy a fülelésük közben vakargattam a tökeimet, majd a végén megszagoltam a kezem. Pedig a stúdió munka oda van rakva. A cinek, a gitár, az ének, szóval minden úgy szól ahogy kell. De valahogy mégsem. Pedig vártam és aztán két újabb felejthető számmal később már jött a Not by it's Cover, jött a Demise és ezek legalább hoztak némi thrash ízt, de mégsem. Végül elértem a Riot in Eden című nyolcadik számhoz, ami egy testes közepes Heavy Metal opusz, és minden ami ezután még történik a lemezen - egészen pontosan négy szám - az olyan langyos, mint a közétkeztetésben három óra körül a rizs.kofs_5326ac1eddb01afd0205814e7207854b6642051390.jpg

Persze lehet, hogy az én részem ebben a csalódásban pont ugyanaz, mint amiért savasék elkészítették ezt az újabb lemezt. Mégpedig egy régi érzés hajszolása, ami már nincs és nem is lehet, hiszen elmúlt. Mégis ott van az a nem kevés másik új lemez a kortársaktól, és a műfaj új csapataitól, amik igenis izzanak, mint a bedugva felejtett villanyrezsó. Ezt pedig mértékül képtelenség nem figyelembe venni. Ami viszont mindenképpen pozitívum és benne van ebben a lemezben az az, hogyha úgy alakul, hogy pirkadatkor a rockkocsmában még azt nézed, ahogy a cimboráid az utolsó Bostoni fojtogatónak csúfolt pogácsáért viaskodnak a pultnál, és te magad - aki éppen a zenegépet támasztod - is túl fáradt vagy már bárminemű élesebb muzikális katarzishoz, ezt még mindig berakhatod. Mert azért metálnak metál, de már egész biztosan senkire nem veszélyes.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr946808325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum