RockStation

Valaki mondja meg, miért nem: Nomad – Hotel Polimer (2014)

2014. december 12. - sebiszabi

nomad_hotel-polimer.jpg

Hogy mióta van nálam a Nomad zenekar új lemeze, a Hotel Polimer, nem tudom. Azt sem tudom megszámolni, hogy hányszor hallgattam már végig az albumot. Ahányszor hallgatom, annyiszor van más véleményem, és a nagyobb baj az, hogy a véleményem a hangulatomtól függően a skála két vége között mozog és nem hajlandó valahol megállapodni. Az egykori Bedlam tagokból és a Csillag Születik című tehetségkutató műsorból megismert Juhász Marci énekessel összeállt Nomad nem könnyítette meg a dolgomat, így a hajtás után inkább a kínlódásaimat olvashatjátok, mintsem a lemez kritikáját.

Ha valaki a sárgolyónak ezen a szarabbik felén (értsd: Magyarország) arra adja a fejét, hogy rock/metal zenét fog játszani – szándékosan nem azt írtam, hogy megélni – , az már a minimum szerintem, hogy nem kezdem el szétfikázni, mert már az is megsüvegelendő, hogy lemezt adnak ki. Ennyire azért nem rossz a helyzet a Nomad esetében, hogy csak szánalomból nem írok rosszat, de szenvedéseim az album hallgatásával kapcsolatban konstans megvannak.

NOmad2014_5.jpg

Mint minden magyar zenekar esetében, akik magyarul is énekelnek nálam a következő három dolognak kell összeállnia.

1) A zene: nincs mit túlpofázni rajta, vagy megfogja az ember, vagy nem. Azért hallgat zenét ősidők óta az ember, hogy megérintse, ettől vagyunk emberek, nem állatok. A Nomad esetében ezzel semmi gond nincsen. Remek témák és riffek gazdag tárháza figyel végig a lemezen. Egészen modern a hangzás, itt-ott majdnem progresszívnak is mondanám.

2) A szöveg: teljesen nyilvánvaló ez is, ha anyanyelvünkön szólal meg a zene, sokkal könnyebben közvetít érzést, hangulatot, bármit. A Nomad háza táján ezzel sincsen különösebb probléma. Nem minden metaforát, szimbolikát értek teljesen, de ettől függetlenül igényes és színvonalas dalszövegeket írt Jánosi Cicó Szabolcs, melyek helyenként már költői magasságokba is emelkednek. Szóval ez a rész is pipa.

3) Az ének: nyilván ez is szubjektív, de ettől még nagyon fontos része az összképnek az énekes hangja, orgánuma, mert hiszen ő közvetíti a mondanivalót. Itt van a Nomad fő problémája szerintem. Többszöri hallgatásnak kellett ahhoz eltelnie, hogy egyáltalán meg tudjam szokni valamelyest Juhász Marci hangját. Még ma sem vagyok meggyőződve arról, hogy Marci hangjával van-e bajom, vagy egyszerűen azzal, hogy a zene mellé nem ez a hang illik. Egyszerűen nem akart összeállni nekem az egész, hogy ehhez a jó zenéhez miért párosul ennyire oda nem illő hang és főleg azt nem értettem, hogy ez másnak nem tűnt-e fel?

Tényleg a valódi mondanivalót öli meg az a hang, melyről azt gondolom, hogy bármelyik pillanatban bele akar halni az éneklésbe. Pedig milyen jó kis dalok lettek itt kérem összerakva!

Az albumnyitó A Tenger Meséi indulásnak például olyan remek témákkal indít, hogy ember egyből felkapja a fejét. Nagy kedvenc a Várj még című dal is. Dallamos hard rock feeling, lehetetlen nem szeretni. A Mammon Ország hangulata miatt befutó a lemezről, főleg az elején lévő lamentálósabb rész miatt és az agyas szöveg miatt is.

Na, a Fájnak a szavak dal az, ami tipikusan kiválóan illeszkedik Juhász Marcihoz, de sajnos egy rocklemezt nyilván nem lehet felhúzni csak ilyen balladákkal. Itt tökéletes az összhang, így természetesen az album legjobb pillanatait hozza el. Ahogy az Engedd, hogy mégegyszer is hozhatná, mert az okos szövegek mellé szerzett lelket tépő zene igencsak hatásos, mondjuk, a refrén lehetne kidolgozottabb. Az albumzáró Ajtó a Mennybe című dal viszont a refrénje miatt jön be.

nomad.jpg

Szóval kínok vannak és meg nem értés a Nomad új albumával kapcsolatban. Valahogy össze kell, hogy álljon a képlet, ami most még nem történt meg. Lehet, hogy ez egy következő albumnak a célja, mert az nagyon jól látszik, hogy nem kezdő zenészek szárnypróbálgatásairól van szó. De a darabkákat még össze kell illeszteni és ha ez meglesz, nem lesz kín csak öröm és boldogság.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr96966087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TakeMeCloser 2014.12.16. 20:49:58

Nekem az év magyar rock lemeze. Ennyi. Nem a szenvedés jut eszembe, miközben hallgatom, hanem az, hogy nem unom még ennyi meghallgatás után sem!
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum