Vajon de Sade márki, Edgar Allan Poe vagy Aleister Crowley, ha a maguk idejében megismerhették volna a death metal műfajt, rajongójává válnak? Élvezték volna például, ahogy az arcukba vért zokog a dermedt sikolyokkal kísért, svéd szélben álló Bloodbathl? Ha pedig igen, akkor melyik lemez inspirálta volna őket leginkább egy újabb halállal álmodó filozófia megalkotására, vagy egy minden emberi normát megfeszítő tivornyára? Az első és a harmadik album? Ami az Opeth frontember Mikael Akerfeldt fülsértéseivel horzsol? A második Nightmares Made Flesh a Hipocrisy alapítótag Peter Tagtgren morózus morgásaival? Vagy ez a mostani Grand Morbid Funeral, ahol a Paradise Lost soraiból ismert Nick Holmes próbál a legádázabb lenni?