A brit Metal Hammer a közelmúltban óriás-posztert jelentetett Eddieről, az Iron Maiden kabalafigurájáról, a másik oldalán néhány további klasszikus Maiden borítóval az 1980 és 1989 közötti korszakból. Aki ezt kiragasztja otthon a falra, annak a szobája igazi Iron Maiden kegyhely lesz. A poszterre került kislemezekről már olvashattatok egy összeállítást a készítő Derek Riggs kommentárjaival, azonban hely hiánya miatt nem került poszterre az összes kislemez, ezekről az újság internetes oldalán lehetett olvasni még két részben. Alább most a 2. részt olvashatjátok. 

SANCTUARY
Megjelent 1980. május 23-án

Eddie első nyilvánosan kivégzett áldozata nem más volt, mint az Egyesült Királyság akkor megválasztott miniszterelnöke Margaret Thatcher, akit annak idején gyakran emlegettek „Vaslady”-ként, és aki majdnem napra pontosan egy évvel a Sanctuary megjelenése előtt lépett hivatalba. Az alkotó, Derek Riggs azt állítja, maga is foglalkozott a gondolattal, hogy Thatcher asszonyhoz hasonlóra festi meg a halott nőt, még mielőtt a zenekar kereste volna meg ezzel, de először még elvetette az ötletet, mert „kissé ízléstelennek” találta. Az ellentmondásos személyiség hírében álló Riggs hozzáfűzi még, hogy a borítót hivatalosan soha nem tiltották be, csak a banda menedzsmentje cenzúrázta meg, hogy csapjon némi hírverést a bulvársajtóban a csapat – zenei és esztétikai szempontból is – legpunkosabb anyagának.

RUNNING FREE (LIVE)
Megjelent 1985. szeptember 23-án

Az első olyan Iron Maiden borító, amelyről Eddie rejtélyes módon lemaradt, egy Ross Halfin fotó Bruce-ról és Steve-ről (na meg Adrian lába is belelóg) a World Slavery Tour idejéből hősi pózban és hosszú fehér zokniban. Utóbbi talán azt hivatott kihangsúlyozni, mennyit fényképezte abban a bandát az évben Ross Halfin a koncerteken. A színpadképből vagy a bandából nem sok látszik (a kihajtható borító belső részében egy remek poszter látható, amely ebből a szempontból sokkal nyerőbb volt), ám a fotó így is tükrözi a 85-ös Maiden fellépéseinek izgalmát, erejét, színpompáját, forró hangulatát, léptékét és hangerejét.

RUN TO THE HILLS (LIVE) / PHANTOM OF THE OPERA (LIVE)
Megjelent 1985. december 2-án

„Az operaház fantomja a hegyek felé rohan” – így magyarázza Derek Riggs ezt a pazar dupla kislemezt, amelynek borítóját a 19. századi angol művész, John Martin hegyes tájakat ábrázoló képei ihlették. „Valami szépet akartam festeni a szörnyek helyett” – emlékszik vissza honlapján az alkotó. „A háttérrel annyit bíbelődtem, hogy nem is maradt elég időm Eddie-t megfesteni, úgyhogy gyorsan őt is be kellett illesztenem.” Eddie személyre szabott, csillogó orgonájával viszont különösen kiváló munkát végzett; az embernek még az is eszébe jut, hogy talán pont ennek a képnek a hatására kezdett a banda hirtelen a szintik iránt érdeklődni 1986-ban.

WASTED YEARS
Megjelent 1986. szeptember 6-án

„Kicsit fura, kicsit gány” – minősíti Derek Riggs a maga tipikus nyers stílusában ezt a borítót, amely minden 12 éves sci-fi bolond vágyai netovábbja. Ezen már az új, cyber-fejlesztésű Eddie árnyékképe látható egy, a Vissza a jövőbe filmet idéző időgép 8 bites képernyőjén, amint vélhetően a Somewhere In Time album borítója felé irányítja a masinát. A többi kijelzőn a The Number Of The Beast és a Live After Death egyes részletei láthatók, plusz a Powerslave piramisai és (feltehetően) az Upton Park, miközben a helyi idő 23:58 órát mutat (két perc éjfélig, azaz Two Minutes To Midnight).

STRANGER IN A STRANGE LAND
Megjelent 1986 november 22-én

Riggs itt rendesen Clint Eastwoodosra veszi a cyborg Eddie-t, aki szivarral a szájában, fenyegetően lép be egy, a Mos Eisley-i (Csillagok háborúja) becsületsüllyesztő által ihletett bárba és félbeszakít egy kártyapartit, amelyben ismét megjelenik a Kaszás. Gyönyörűen megfestett, lebilincselő alkotás, maga Derek is elégedettnek tűnik vele: „Volt időm dolgozni rajta, sikerült is tisztességesen megfestenem… úgyhogy jobban néz ki egynémely másik munkámnál” – jelenti ki szerényen a honlapján (majd hozzáfűzi: „Tetszik a zöld csaj, a zöld csajok dögösek”).

CAN I PLAY WITH MADNESS?
Megjelent 1988. március 20-án

Mintha a cyber Eddie már túl szexi lett volna, a szerencsétlen szörnyből itt ismét csak a fej látszik. Mi több, az agya kilottyant, az arcába csavarokat fúrtak, látászavarai vannak és a repedezett fej híg tojássárgájával van tele. A Seventh Son korabeli borítók megalkotásában Riggs szabad kezet kapott: „Derek feladata mindössze annyi volt, hogy valami szürreálist és kurvára meghökkentőt alkosson” – fejti ki Rod Smallwood a Martin Popoff-féle Run For Cover: The Art Of Derek Riggs című könyvben. Az őrületnek ezt a durva víziójába sikerült humort is csempészni az önálló életre kelt kanállal: „Eddie, a tojástartó" – ironizál Derek.

THE EVIL THAT MEN DO
Megjelent 1988. augusztus 1-én

Ezt a borítót a művész a leadási határidő előtti éjszaka készítette el, egy heti betegeskedés után, ami új értelmezést ad a füstölgő-villámló szárnyú démon alakjának, aki egy szerződést lobogtat a néző felé. Eddie feje itt végképp egy füstfelhőre redukálódott le, kígyókkal az agya helyén és börtöncellával a szájában. Ez a második a három Derek-féle koncepciózus Eddie-borító közül. Ködös elmélkedés az ítélet és a hatalom témájában, és pont úgy néz ki, mint amit egy beteg ember hozott létre.

THE CLAIRVOYANT
Megjelent 1988. november 7-én

A dalban megénekelt látnoki képességek ábrázolásához Riggs úgy döntött, három Eddie-arcot kapcsol össze a múlt, a jelen és a jövő szimbólumaként. „…Azt azonban nem tudtam eldönteni, mi legyen a szájjal. Végül a fúróval annyira állat módon nézett ki az egész, hogy ilyennek festettem meg” – emlékszik vissza Riggsy a derekriggs.com oldalon. Derek állítása szerint Freddie Mercury a The Clairvoyant festményből merítette az egymáshoz kapcsolódó arcok ötletét a Queen 1989-es The Miracle albumának borítójához.

INFINITE DREAMS
Megjelent 1989. november 6-án

Ez a koncertfotó, egyfajta kényelmes megoldásként, az 1989-es Maiden England koncertvideóról lett átmentve ide. Az 1981-es Live At The Rainbow vörös és zöld fényben úszó Eddie-jére utal vissza, itt azonban a szörny a The Trooperről ismerős brit zászlót tartja a kezében, miközben motoron ugrat át a közönségen. A festmény bizonyára megörvendeztette és felvillanyozta a banda népes motoros rajongótáborát, Derek Riggst azonban ez (meglepő módon) soha nem hatotta meg: „Utálok motorokat festeni, kivagyiság és dögunalom az egész” – lamentál a honlapján. A motorosokat vélhetően kiakasztotta, hogy a Maiden England 2013-as újbóli kiadásán a Riggs-féle motoros képet rejtélyes módon egy lovas Eddie váltotta fel.