A KOZMOSZ zenekar háza táján - akár csak az Ország Háza táján - valami begyulladni készül. Nem is tudjuk, melyiknek örüljünk jobban! Az van, hogy Pál Zsombinak van (lett!) Egyetlen 1 majdnemhogy-pop bandája, ami kedvesebb hangszerelésben, de egy centivel se rövidebbre nyesett nyelvvel csinál a Kozmoszhoz első hallomásra hasonló muzikot, amin már az árnyékos romkocsmákban bujkáló-szerveződő 40-es értelmiségiek és az aktualitás okán, rövid élettartam miatt ágáló kritikusok sem akadhatnak fenn. Meg úgy kb. senki se, akinek még működőképes füle és agya van még ebben az országban.
Ezalatt, hogy nélküle se lassuljon a kozmikusra növő sebesség, Beke Dani énekelt egy új számot fel, meg vidire is, sej, totál egymagába, de az legalább erősen villanygitáros, és full speciálba' az országházas Jánosoknak is szóló. Bár talán nem lehet velük fácánt fogatni örömükben, miután meghallgatták. Dupla premier, egy tornácról, egyenesen ki az utcára!
És persze mindezek mellett nem mehettünk el - jó magyar szokás szerint - kérdések nélkül...
RS: Nyilatkoztad, hogy majdnem lett egy politikamentes zenekarod... miért majdnem?
Pál Zsombi: Ezt írtam ki Facebookra, amikor a Tedd le a kezedet című új dalunkat kiposztoltam. És azért majdnem, mert ez sem lett az, de ez az egy szál szám nem jelenti azt, hogy még egy zenekart eltolok a politikus irányba. A felrázós-megalkuvásellenes Tedd le a zongora meg a keletkezéstörténete miatt az Egyetlenbe illett jobban, és egy ilyen szám jó helyen van itt. A markánsan mással foglalkozó dalok között talán a súlya is más lesz, mint a Kozmoszban, ami lényegében egy maratoni dühös kiabálás, és inkább a koncert egésze ad ki egy üzenetet.
RS: Miért éppen Egyetlen lett az egyetlen neve? Mitől, vagy miben egyetlen vagy egyedülálló?
Pál Zsombi: Ha belegondolsz, az Egyetlen egy elég furcsán viselkedő szó: nyelvtanilag azt kéne, hogy jelentse, hogy valami, aminek nincsen egye, ahogy a kutyátlannak nincsen kutyája. Nekünk kicsit ezt is jelenti, de ha másnak nem, akkor is szeretnénk legalább annyira furcsán viselkedni, mint ez a szó.
RS: A tartalom hasonló, mint a Kozmoszban, de a hangszerelés sokkal lágyabb. Mi vezetett erre? Nagyobb közönségnek közvetíteni könnyebb formában a súlyos tartalmat? Vagy voltak olyan dolgok, akár ideológiában, akár zeneileg, amik nem illettek a Kozmoszba?
Pál Zsombi: Pedig nem annyira hasonló, egy rakás személyesebb, őszintébb vagy máshogy pimasz dal van, mint a Kozmoszban, de még elég keveset vettünk fel közülük. Az Egyetlen abból született, hogy másokkal is zenélni kezdtem a Kozmosz mellett. Eleinte nekimentünk egy rakás számnak, amit a Kozmosznak írtam, de különböző okok miatt nem lett belőlük Kozmosz-szám, és most már egyre inkább irkálunk közösen is, ami nagyon jó, mert ez már tök nyilvánvalóan más vizekre visz. Még formálódik, hogy mi fog igazán jól állni, milyen számból lesz sok: ott tartunk, mint a Kozmosz a 2012-es EP előtt, amikor sokat zenélve és keveset koncertezve keresgéltük magunkat.
RS: A G3-ban (katt a képre az eventért!) együtt játszik a két bandád, plusz a Fatal Error, a Twentees és az Így Telnek Napjaink. Az ilyen zenekarok mellett viszont a szintén ide illő Headstock, no meg a metálban tavaly hatalmasat alkotott Blind Myself és Ørdøg is végre valóban merész, több, mint társadalomkritikus szövegekkel rukkoltak elő. Furcsamód ezeken kívül mintha csak félszívű közhelyekbe botlanánk a megénekelt kritika terén/helyén a magyar zenében. Hogy látod, a hazai zenészek nem tudnak, nem mernek érdemi támadást intézni a magyar jelen ellen, vagy csak nem kapnak elég rivaldát az ilyetén próbálkozások? Kire érdemes még figyelnünk?
Pál Zsombi: Bencsik Andrásra érdemes figyelni, nekem ő a személyes iránytűm, és ha az én ajánlásom nem elég, 25 ezer követő a Facebookon akkor sem lehet véletlen! Arról, hogy olyan előadók, akiknek van gondolata, üzenete, és ez a zenéjükön is hallatszik, közéleti ügyekben miért maradnak passzívak, beszéltem már interjúkban: kicsi az ország, nem mindenkinek van kedve megkockáztatni, hogy indirekt módon tengelyt akasszon a Petőfivel vagy a legnagyobb fesztiválokkal. Szerintem ezeket a félelmeket kicsit intenzíven és felnagyítva élik meg: vannak olyan nagy zenekarok, akik sérülés nélkül is megtehetnék, hogy kiállnak valami ellen vagy mellett. Ugye, épp a Tedd le a kezedet című dal mondja el, mit gondolok, gondolunk azokról, akik vélt vagy valós játékszabályokhoz alkalmazkodva evickélni próbálnak azzal a rendszerrel, ami őket és a környezetüket is apránként halálba szívatja. De mindenki maga dönti el, mit vállal be és mitől alszik jól, nem is beszélve arról, akik egyszerűen tényleg nem gondolkodnak olyan elvont dolgokon, mint hogy mi veszi őket körül.
RS: Biztos nem a február 6.-ai lesz az egyetlen koncertetek, se az Egyetlen ep-tek... Mit terveztek, hogyan léptek 1-ről a kettőre?
Pál Zsombi: Esetünkben azért inkább a nulláról egyre lépésről van szó, ha őszinték vagyunk, és miért ne lennénk? Tavasszal szeretnénk felvenni és méltóképpen fellőni jó pár erős dalt, amik leverik a cövekeket, hogy mi az Egyetlen és mit akar, eddig inkább nyilvánosan kísérleteztünk. Aztán mielőbb vinnénk ezeket a dalokat emberek elé. EP-ről, nagylemezről, ilyesmikről felesleges volna jósolgatni, de ha jól csináljuk, mindenképpen hallani fogsz arról, hogy kész vagyunk és berúgtuk az ajtót.
RS: Most, hogy kijött az Egyetlen Zsomborral az élen, és velük szinte egyszerre az első Zsombor-vokál mentes Kozmosz dal, adja magát a kérdés: sose volt probléma a két-éneklős felosztásból, vagy sose törekedtetek egyfajta tudatos egyensúlyra, jött ahogy jött? Számíthatunk több Danis dalra-e?
Beke Dani: Amikor 2011-ben a Kozmosz elindult, én még máshol „éltem ki” a dalszerzős energiákat, úgyhogy nem volt megállapodás, hogy ki hány dalt kell, hogy írjon. A több dalt mindig is Zsombor fogja írni, de ha van bárkitől olyan ötlet, ami zenekari szinten is működhet, akkor simán megcsináljuk. Meg én rosszabbul is bírom a frontemberséget, úgyhogy tökéletes ez a felosztás. És igen, még lesz ilyen, de ezek mind Kozmosz-dalok, igazából nem számít, hogy éppen ki szerezte őket.
RS: A videóitok gyakorta minimalisták. Ez mennyire tudatos művészeti döntés? Vagy csak egyszerűen nem akartok nagy ügyet csinálni belőle?
Beke Dani: Azért Az Okosak Földjét, vagy az Üzensz-e Bármit? klipjét nem nevezném minimalistának... De tény, hogy nem mindig kell valami monumentálisat alkotni, szeretjük nagyon a szövegvideókat is. Az Összedől klipje is egyébként egy szövegvideó, csak Kálocz Tomi (*a Fishing On Orfű főszervezője) ötlete alapján mi is benne vagyunk, kvázi háttérként. A videót sokkal szívesebben továbbpasszolják egymásnak az emberek, így igyekszünk mindennek valamilyen képi formát is adni - a tudatos művészeti döntésektől meg azért még eléggé messze vagyunk...
RS: Jól alakul a felcsigázásunk a Volt márral és az Összedőllel... Egy szép kerek Kozmosz nagylemezt tolva a fülünkbe majd mikor bonthatjuk a rendet?
Beke Dani: Eredetileg azt mondtuk, hogy 2014/15 tél, ezt kicsit módosítva azt mondjuk, hogy hamarosan. Az biztos, hogy minden szempontból mérföldkő lesz a zenekar életében, úgyhogy addig kalapáljuk, amíg nem érezzük tökéletesnek.
RS: Pár potenciális téma akkor már: friss a párizsi Charlie Hebdo tragédia, megint terítéken a vallás- és szólásszabadság. Ugyanakkor ezer meg egy globális konfliktus van kibontakozóban: az ukrajnai félkatonai állapotok, a fergussoni felkelés, a Comcast infójogi lobbija... Ezekre, globális ill. külföldi illetőségű eseményekre fogtok-e reflektálni, vagy maradtok nagyon szigorúan a magyar (köz)életnél?
Beke Dani: Az ember nyilván azzal kapcsolatban kiabál a leghangosabban, ami a leginkább, legközelebbről hat rá. Lehet mondani, hogy „bezzeg erről meg erről miért nem írtok”, de akkor tessék fogni egy gitárt és írni róla. A köz- és a magánéleti dalaink sem egy konkrét dologról szólnak, inkább átfogóbbak, úgyhogy általában egy-egy történés után idő, amíg megszületik egy dal. Példának mondjuk ott az Összedől: nyilván lehetett volna arról is írni, hogy Lázár Jánosnak lézerblokkolója van, de az a dal kb. 2 hónapig lett volna érvényes, és utána a kutyát sem érdekelt volna. Minket se.
RS: Tüntetésen koncertezni milyen fíling?
Beke Dani: Bár a zenék hangosan kiabálósak, eddig direkt nem sok ilyen rendezvényen léptünk fel – aki okos beszédeket meg iránymutatást akar hallani, annak ott van a tüntetés, aki meg zenés ordításra szeretne ugrálni, az jöjjön el koncertre. Pár kivétel persze volt, mondjuk a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Nagyon Nagy Gyűlése, Kovács Gergőnek sosem tudtunk nemet mondani. Ugyanígy voltunk az átlátszó.hu 3. születésnapi bulijával is, mert ha van az elégedetlenkedésnek konkrét tettekre lefordítható folytatása, akkor az első körben a civil kontroll megerősítése, vagyis az ő támogatásuk. „Igazi” tüntetésen pedig egyszer voltunk novemberben, a Várban, azóta is azon gondolkozunk, vajon fogunk-e még Áder Jánoshoz ilyen közel játszani.
Ez utóbbi ismerős és vadiúj érzés is volt egyszerre: ismerős, mert mindig vannak olyanok, akik nem miattunk vannak ott, akik hátul állnak, akik nem értik a szöveget, akik szerint időhúzás az egész, és akik utána azt írják, hogy sajnos ott volt a Kozmosz is. Meg vannak olyanok, akik üvöltik a szövegeket az első sorokból. Vadiúj érzés pedig azért, mert addig még sosem csináltunk ilyet (valószínűleg nem is fogunk), és a közéleti számainknak nem is tudnék jobb helyet mondani.
~
Ja, és dikk, GYŐR, KAPUVÁR, MISKOLC, VESZPRÉM, SZOMBATHELY,
maga a Kozmosz kopogtat a falaitokon január 16., 17., 24., 30., 31.-én!
~
by Nemesúr(/Nemes Márk)
