Jól szponzorált szórakozás: Suzuki viaDAL Live @ Akvárium Klub 2015.01.17.

2015. január 19. - theshattered

suzukiviadal.png

Kicsiny hazánk egyik jól menő autógyára a Suzuki ViaDal Crossover lemez után gondolt egyet és meg is turnéztatta ezt a csomagot. A szintén a Suzuki által szponzorált klipverseny nyertes zenekarai egytől-egyik megjelentek ezen a jó hangulatú éjszakán. Személy szerint én örülök neki, hogy ilyen zenébe fektetnek bele, inkább ezeket nyomják, mint az aktuális sztárocskákat. A koncertbeszámolóban rendhagyó módon kép helyett az autógyár által támogatott klipeket találjátok.

Az egészet érdemes ott kezdeni, hogy hihetetlenül baráti volt a jegyár (elővételben 1000, de a helyszínen is mindössze 1500). Ezt tetézte, hogy élőben hihetetlen energikus zenekarok léptek fel, így nem is meglepő, hogy még az este elején sold out lett a téma. Az egész precíz szervezésben zajlott, a Kis és a Nagy Hallban váltva mentek a bandák, ahogy az egyik végzett, a másik helyen szinte már kezdett is a másik zenekar.

A kvázi minifesztivált a Fatal Error nyitotta. Őket sikerült lekésnem, az utolsó két számot csak fél füllel kaptam el a ruhatári sorban. Tetszett, amit hallottam, utána fogok nézni az eddigi hangzóanyagaiknak. Tényleg sajnálom, srácok, a vidékről felutazás hátránya, hogy nem garantált az időben érkezés.

A „nagyok” közül a Fish! volt az első, ők kezdtek a Nagy Hallban. Ahogy Senior Hal elismerte, elfelejtették, hogy lesz ez a koncert, ezért tartották meg az évvégi búcsúkoncertjüket a hajón. Persze a nagy szünet csak egy májusig tartó lemezírós időszakot takar, aggodalomra nincs ok. Maróti András nászútja miatt (sok boldogságot neki!) beugrós dobossal tolták, egy szép számú, majdnem a keverőpultig tömött emberfal előtt nyomtak egy igazi best of-ot. Felidézték többek között a Majdnem Kaliforniát, a Konzervzenét, a Mi vagyunk ittet, a Suzuki által szponzorált klipes Nyomot hagyot, de a kötelező Gyere ki a rétre sem maradt el. A buli alatt többször előkerült egy „új szám”, ami nyilván csak poén volt. De ha felrakják a következő albumra, instant vevő leszek rá! Egy grindcoreos minitrackről van szó, a maga gyönyörű két másodpercével. A jól komponált fények mellett ledfal is segítette a látványt (ahogy mindenkiét a Nagy Hallban az este folyamán), a zárás előtt pedig az autógyár képviseletében kaptak egy aranylemezt is, a ViaDalbeli részvételük miatt – ezt minden banda megkapta az este folyamán.

Halékat a Dorothy követte a kisebb színpadon, viszont róluk lemaradtam, mert hirtelen el kellett rohannom, emiatt a Supernem elejéről is kicsit lekéstem. Tényleg sajnálom, lányok, mert a Road előtt meggyőzően toltátok, de majd máskor, máshol pótoljuk! Supernemék sosem voltak élvonalbeli kedvenceim, de ez a buli rávilágított, hogy sűrűbben kellene hallgatnom őket. A teljesség igénye nélkül elhangzott az Irány a moziba be, Hova megy, ki?, Viszlát, szevasz, Tudományos-fantasztikus pop, Nincs feszkó, tehát itt is egy slágergyűjteménnyel volt dolgunk. Itt is járt az aranylemez, illetve jött az este másik bevett mozdulata, a „kinek hangosabb a közönsége” közönségzaj mérés. Senior Hal, mint az este szószólója, vezényelte le a koncertek közötti átmenetet.

Őket követte az AWS a kisteremben. A budakeszi srácokkal ez volt az első találkozásom, de azt már most garantálom, hogy nem az utolsó! Jóféle modern metallal operálnak, ráadásul végig sütött róluk az energia. Az énekes, Örs kiváló frontember, amellett, hogy meg nem állt a 40 perc alatt, végig tartotta a közönséggel a kontaktot. A „szponzorált klipes” Budapestet leszámítva még más dalukat nem ismertem eddig, de itt is garantált a dolog, hogy a pótlás nem marad el! A közönség végig tombolt, énekelt, a zenekaron pedig látszott, hogy mennyire élvezik a közönségtől kapott töltetet. A vége felé még befért egy rövid Scooter feldolgozás is, amit a közönség jól fogadott (a barátnőmet leszámítva, ő allergás H.P. Baxxterék munkásságára).

AWS-ék maximálisan kihasználták az időkeretet, így mire leértem a nagyterembe, Subiék már a Final Relief nyitótaktusait szabadították a közönségre. Sajnos valahogy itt nem sikerült eltalálni a hangzást, az egész túl hangos és kásás volt, emiatt jópáran el is szivárogtak az első számok alatt. Néhol én is úgy éreztem, ha nem tudnám, mit kell hallani, nem fognám fel. Elhangzott még (megint nem feltétlen a teljesség igényével) az Every skin, The trice, Gazing, We are stardust, Álomtégla, Bitter boundary, zárásnak pedig egy Kiss and kill your boyfriend/Obsessive-compulsive medley. A szokásos őrült jövés-menés közben a The trice Bálint bokáját követelte, így felmerült, hogy a csillagporos daltól kezdve már bárszéken fejezi be a mulatságot. Nyilván nem tette, másfél lábon elevickélt a végéig. A hangzás végig olyan volt, mint az elején, a ráadásra tisztult csak egy kicsit.

Mire az Anna and the Barbies következett, már vasárnapba hajlott a rendezvény. A beállás elhúzódott, így mint később kiderült, emiatt kevesebb dalra marad idő, mint szerették volna. A buli a Mindenki másképpen egyformával kezdődött. Anna mindenhol ottlevése persze ezen a késői időpontban is megmaradt, úgy néz ki, neki, illetve a zenekarnak sincs olyan, hogy nincs kedvük a koncerthez, vagy fáradtak lennének. Végig pörögtek, vigyorogtak, Anna meg hol a színpadon volt, hol a kordonon, hol a közönségben. Persze voltak szokásos gegek, mint ruhadobálás a Loverman… elején, vagy guggoltatás, ugráltatás, integetés a Gombóc alatt, a nagyérdemű ilyen késői órán is maximálisan vevő volt erre. A csúszás miatt a zárószámot a közönség sikollyal szavazta meg, aminek nyertese az Ünnepélyesen fogadom lett. Én azért a Nyuszikának jobban örültem volna, de nem vagyunk egyformák. A nagy ziccer, a Subival közös dal, ami pont a fent említett kooperációs lemezre készült, sajnos kimaradt, pedig érdekességnek mindenképp jó lett volna. Aki esetleg lemaradt volna Annáékról és pótolni szeretné, február 27-én megteheti ugyanitt, akkor teljes bulit adnak majd.

A leghangosabb közönséget az AWS tudhatja magának, azt sajnos nem tudom, hogy ez milyen jutalommal jár, viszont gratulálok nekik, megérdemlik! Az éjszakát a Tesco Disco zárta hajnalig tartó afterrel, de azt már nem vártam meg.Az egész estéről, ha egy szóban kellene nyilatkozni, azt mondanám: profi! Remélem, nem ez volt az utolsó ilyesféle megmozdulás, mert mint kiderült, igény van rá. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr377087883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum