Dr. Devin rendel: Devin Townsend Project, Periphery, Shining @Barba Negra, 2015.03.12

2015. március 13. - sebiszabi

0devintownsend2015_13.jpg

Két éve napokig évődtem, hogy nem sikerült az akkori Devin Townsend koncertre eljutni, amikor a Fear Factory-val együtt szántották fel a Hajó színpadát. A mostani alkalmat semmiképpen nem akartam elmulasztani, ezért gyakorlatilag fél éve, mióta kiderült az őrült/zseni kanadai mágus újra nálunk teszi tiszteletét, ezt a napot várom koncert szempontból, az év koncertje címet simán oda is adtam neki volna látatlanban. Ha maga az, hogy a Ziltoid kapitány jön meghódítani minket, senkiházi Földlakókat, nem lenne elég, az este másik nagy attrakciója a Periphery volt. Aki ezt a djent/progmetál világot szereti, sok mindent nem kell mondani. Ők a színtér zászlóshajója. Mindketten új és persze zseniális albumukat jöttek megmutatni élőben.

Devin a Z2-vel és kis kávézabáló űrmanójával tért vissza ősszel duplalemez formájában, a Periphery pedig januárban tolta arcunkba Juggernaut címmel az "év lemeze" gyanús kiadványát, szintén kétlemezes verzióban. Minden adott volt ahhoz, hogy jól szórakozzon a nagyérdemű. Emellett a nagy tömeg is garantált volt már a buli előtt, hiszen a nagy érdeklődésre való tekintettel kiszorult a buli a Hajóról és Barba Negrába költözött. Teltház azért nem volt, de ez a tömeg, azért a Hajóra talán necces lett volna valóban

A bemelegítésért felelős norvég Shining zenekar személy szerint nem ismerem, sajnos időt sem sikerült szakítani előzetesen arra, hogy mivel is foglalkoznak, de északiak és metalt nyomnak, definició szerint nem lehetnek szarok. Nem voltak. Magukat, mármint a stílust, amit képviseltek, jazz-metalként aposztrofálták, de igazából úgy tűnt, hogy minden stílust kevertek mindennel. Néha az volt az érzésem, hogy azt csinálják, mint itthon a Tudósok nevű csodazenekar, csak éppen prog metalba oltva, de volt itt egy kis Deftones hangzás, egy kis Beastmilk. Végletesen bonyolult és disszonáns képletekkel megtekert zenét nyomtak, de minden ilyen téma végén csak kilyukadt valahova az egész. Szóval nem volt egyszerű, de legalább nem öncélú. Az látszott, hogy zeneileg nagyon ott vannak a szeren és hogy szeretnek kütyüzni. Állandóan csavargattak valamit a gitáron, a sampleren, persze a dobos nem... Úgy tűnt, hogy élvezik is, amit csinálnak. Nem tudom, hogy tudnám-e venni magamat, hogy jobban megismerjem munkásságukat, de érdekes volt.

A leeresztett függöny mögött a Periphery alakította át magának a színpadképet, miközben halkan duruzsoló Katy Perry-re eresztették a népek a sört ki és be. Viszonylag sokat pöcsöltek a beállással, ezt azért fontos kiemelni, mert az eredmény kiábrándító lett. Spencer Sotelo hangja valahol a kábelben maradt, a gitárok azért rendben voltak, de dobok nagyon előremásztak. Amúgy nagyon bírom, ahogy Matt Halpern kezelni a szerkót, de ez most sok volt. A Periphery hozzánk sem érkezett külön setlisttel, a korábbi helyszíneken jól bevált dalokkal jöttek, melynek természetesen a gerincét a Juggernaut adta, két nem idei dal fért fel a nagyjából negyven perces műsorba, a Icarus Lives! és a Make Total Destroy. Legalább mire ideáig eljutottunk, addigra a hanggal is kezdtek valamit és már lehetett élvezni a műsort. Tényleg a jó dalokat hozták el (The Scourge, Psychosphere, 22 Faces,The Bad Thing, Alpha), de talán én nem a Graveless-szel zártam volna a műsort, bár a nem túl spontán circle pit azért nem volt rossz közben. Amiért viszont kissé haragszom, hogy a Juggernaut legjobb refrénjét, a The Bad Thing-ét is majdnem sikerült elkefélni és alig lehetett hallani valamit. De a fenti idegesítő apróságok ellenére is rohadtul élvezetem a koncertet, főleg a 22 Faces,The Bad Thing, Alpha hármas környékén. Egyetlen negatívum velük kapcsolatban (ami más oldalról pozitívum), hogy nem lopták el a show-t Devin elől (esélyük sem volt), mint azt tették két éve a Between The Buried And Me előtt. Tudnak ők ennél sokkal jobbat - láttuk már.

0devintownsend2015_16.jpg

Devin Townsend és bandája számára megépített színpad annyira nem volt összetett, hogy igényeljen ilyen mértékű időhúzást, persze azért ebben volt némi hangulatfokozás is. Bekapcsolták a ledfalat is, ami ment végig és folyamatos animációval támogatta meg a mesteri zenét. Mint írtam korábban az előző két banda is remek volt, de Devint hallgatva olyan volt, mintha más nem is nagyon lépett volna fel aznap este. Totálisan uralt mindent. Szárnysegédjei tökéletesen és pontosan segítették a mágust abban, hogy mint cirkuszmester a legjobb formáját hozza. Ő pedig hozta. Hol mint konfernszié, hol mint stand-up comedy arc, hol mint bohóc adta elő magát és mind jól állt neki, nem lehetett egy pillanatra sem érezni, hogy túltolt műmájerkedés lenne, hitelesnek tűnt és élvezte az estét. Hosszú kis settel készült, mondjuk ahogyan ő tolja ki magából a lemezeket, úgy nem volt nehéz válogatni. Ennek megfelelően a '98-as Infinity-ről nyitott a Truth-szal, remek kezdés, persze Devin szét trollkodta az egészet. Az új lemezről a Fallout irgalmatlanul nagyot szólt és el is kapta a publikumot, meg is indultak talpak. Egy kis visszatekintés jött a Nemaste és a Night dalokkal 2000 környékére, de így legalább sokkal intenzívebb volt a élmény a koncert közepét tekintve. Ez a nagyjából 30-40 perc (Storm, Hyperdrive, Rejoice, Addicted!, March of the Poozers, Lucky Animals) volt az egész este csúcspontja. A koncert végére kicsit én elfáradtam és az akusztikus "Devin egy szál gitárral" performansz alatt kicsit úgy éreztem, hogy leül a buli, de azért emberünk fegyelmezetten ezt is elhülyéskedte, szóval nem fulladt le sztori. A koncert végére a tuti király Kingdom jött, természetesen hibátlanul

0devintownsend2015_06.jpg

Végig azon agyaltam, hogy ez a koncert konkrétan egy csoportterápia. Tök mindegy, hogy milyen szarságokkal érkeztél aznap, arról elfeledkeztél. Egyszerűen a csávó átragasztotta a jó hangulatát a hallgatóságra. Komolyan nem találkoztam még ennyire szuggesztív előadóval! Ha még ezt überelni tudták volna azzal, hogy Anneke is színpadon van, talán szét is kapjuk a helyet.

Persze a Periphery is nagyon jó volt és a Shining is odatette magát és hálásak is voltak nagyon, de ez az este most a Devin Townsend utazó cirkuszáról szólt. Végre élőben elcsípni pedig a zenei újságírás non plusz ultrája. Hatalmas köszönet az A38-nak a lehetőségért és még sok ilyen bulit kérünk szépen!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. MÉG TÖBB ITT. TOVÁBBI KÉPEK HAMAROSAN

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1007265139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum