RockStation

Az eredetinél is (Maidnem) jobb: Iron Maidnem @ Club202, 2015.03.07.

2015. március 17. - rockstation

ironmaidnem6.JPG

Amikor az ember úgy jön el minőségi metal muzsikával megtöltött kerek két óra után, hogy kapásból eszébe jut az autó felé menet legalább tíz nóta, amit még szívesen meg bírt volna hallgatni, az csalhatatlan jele egy remekül sikerült koncertnek. Ebben volt része a szép számban összegyűlt közönségnek ezen a kicsit hűvös, kora tavaszi márciusi estén az Iron Maidnem előadásában.

Alapvetően nem hoznak lázba a tribute zenekarok, mert ezzel is úgy vagyok, mint a CD-vel: vagy az eredeti vagy semmilyen. Viszont annyi jót hallottam már a fiúkról, hogy nagyon régóta terveztem a megjelenést egy bulijukon, de vagy az időpont, vagy a helyszín nem volt megfelelő. Fotókat a Facebook felhasználók bőven láthatnak kisebb klub bulikról, ám úgy gondolom, hogy ez a zene nagyobb színpadot és jobb hangosítást érdemel, amire a „régi Wigwam” tökéletesen alkalmasnak bizonyult. Így megkésve bár, de törve nem, csak eljött nekem is ez a nap. Mire megérkeztem, már javában szólt az előzenekar, a Motörhand. Hozzájuk volt szerencsém emlékeim szerint 2008 késő őszén a Road előzenekaraként ugyanitt és nagyon tetszettek akkoriban, különösen a „magyar Lemmy” kinézetű frontember, mert tényleg azt az érzést hozta, mintha az igazi állna ott: ugyanazok a tetkók, mikrofon beállítás, basszusgitár, felhajtott ujjú fekete ing, szakáll és minden, ami Lemmy. Kicsit sajnáltam, hogy most nem ezt láttam, bár így is jól nyomták és melegítették a nagyérdeműt a zajosnál zajosabb rock and roll klasszikusokkal.

motorhand.JPG

Rövid áthangolás után a meghirdetettek szerint pontban tíz órakor felcsendült némi könyörgés az orvoshoz, azaz megérkeztek a Doctor, Doctor hangjai, majd elementáris erővel és gyorsasággal robbant be a névnapját ünneplő ezerarcú Kiss Zoli. Mi mással is kezdhettek volna, mint a Be Quick or Be Dead-del, ha már sebességről van szó. Hallottam olyan véleményeket, hogy Zoli nem hiteles, mert játszik legalább hat zenekarban. Ez az esetek 99%-ban talán meg is állja a helyét, mert valóban nem tesz jót, ha valaki egyszerre túl sok vasat tart a tűzben, de Zoli minden kétséget kizáróan az 1%-hoz tartozik. Profi mentalitással, szívvel-lélekkel, remek angol kiejtéssel (sok év angol tanítás után merem ezt leírni) és tiszta hanggal mozgatja és tiszteli meg a közönséget, ahogy azt egy vérbeli frontembernek kell, legyen szó bármelyik zenekaráról. Sőt, még a szövegeket sem szokta elrontani, pedig aztán van mit megtanulnia. Szép gesztus volt tőle a Bruce-nak küldött jókívánság is, azt hiszem mindannyiunk nevében elmondható, hogy vele vagyunk és hiszünk a teljes gyógyulásban. Hajrá, Bruce!

Az első három-négy dal során volt egy pici gond a hangzással, de mire az Operaház Fantomja megelevenedett, már rendben szóltak Cserfalvi „Töfi” Zoltán és Bevíz Mihály gitárjai és a ritmusszekció is szépen beállt. Az Iron Maiden szinte teljes pályafutását átölelő válogatással örvendeztették meg a publikumot: volt Deja Vu érzésünk, csináltak egy kis esőt is és megreptették Icarust, de nagy örömömre a Di’Anno korszak Prowlere sem maradt ki. Nem kicsit nyűgözött le egyik kedvenc eposzom hibátlan megidézése, ami nem volt más, mint az Alexander The Great és közvetlen utána az egyik „legfeelingesebb” Maiden szerzemény, a személyes kedvenc gitártémámat rejtő Wasted Years. Ekkor éreztem közel 19 év elpazarlását azzal, hogy nem jártam még ezelőtt Maidnem koncerten.

ironmaidnem2.JPG

Egyszer egy nem metal-rajongó ismerősöm – jelenlegi főnököm – kérdezte: ha rá kellene venni valakit, hogy metalt hallgasson, melyik nótát javasolnám? Talán nem meglepő módon habozás nélkül a Troopert vágtam rá válaszként. Ezzel a kihagyhatatlan örökzölddel fokozódott tovább a hangulat, miután Zoli átöltözött és egy brit lobogóval a kezében autentikus katonaruhát viselve énekelte el nekünk. A buli vége felé felszállt egy kis szent füst – érdekes, hogy erre a közönség nem volt annyira vevő, pedig szerintem jó kis dal -, majd elmentünk, khm, szórakozni (bár Zoli nem egészen így konferálta fel :-)) az Accacia Sugárút 22. szám alá, azután pedig megáldatott az Úr neve. A show záró dala az anyazenekarról elnevezett nóta volt, mialatt Eddie is tiszteletét tette a színpadon és bizony nem rejtette véka alá, hogy el fog kapni bennünket.

A születésnap nem lenne születésnap ráadás nélkül, amiből ezen az estén kétszer kettőt is kaptunk. Először némi sötétségtől való félelem járta át a termet, majd következett egy kis matekóra, ahol a feladvány megoldása a 666-os szám volt. A második ráadás némi menedékhelyet rejtett számunkra, majd a Wicker Man tempós, ritmusos, fülbemászó dallamával és a közönséget maximálisan megtisztelő meghajlással zárult a kereken két órát kitevő koncert. Egy biztos: több elpazarolt év nem lesz, reményeim szerint idén ismét sikerül valamikor találkozni a fiúkkal, mert óriási élményben volt részem ezen a kicsit hűvös, kora tavaszi márciusi estén.

ironmaidnem1.JPG

Setlist: 1. Be quick or be dead 2. Deja Vu 3. Rainmaker 4. Flight of Icarus 5. Phantom of the Opera 6. Prowler 7. To tame a land 8. Bring your daughter… 9. The trooper 10. Alexander the great 11. Wasted years 12. Stranger in a strange land 13. Holy smoke 14. 22 Accacia avenue 15. Hallowed be thy name 16. Iron Maiden 17. Fear of the dark 18. Number of the beast 19. Sanctuary 20. The Wicker man

Köszönet az estéért a Motörhand és az Iron Maidnem zenekarnak (Kiss Zoli, Cserfalvi „Töfi” László, Bevíz Mihály, Boros Béla, Balogh Krisztián), a fotókért Tőrösné Kolozsy Erikának, a setlistért pedig az Iron Maidnemmel is időnként fellépő Szadló Tamás gitáros cimborámnak.

Beszámoló: Molnár János, további fotók ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr107276711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum