RockStation

Fát vágtunk, értem?: Lumberjack Commando - Heritage (2015)

2015. március 26. - KoaX

lumberjackcommando-theheritage.jpg

Hányszor mondtuk már, hogy itthon virágzik a stoner élet? Hány zenekarra mondtuk már azt, hogy ez tényleg nagyon fasza. Egyszerűen el vagyunk látva itthon jobbnál jobb bandákkal, de valamiért még sem tudnak kitörni az underground "bilincséből" Ez nagyon relatív, hogy jó-e vagy sem egy bandának, ha megmarad a kis körében, nem is erről akarunk most vitázni. Sőt, vitázni se akarok, mert minek? Ízlések és pofonok. Most pedig jöjjön a Lumberjack Commando!

A Heritage a zenekar legújabb EP-je, ami összesen négy számot tartalmaz. Az előző EP-hez képest azt kell mondanom, hogy hatalmas a fejlődés!  Mondhatom úgy is, hogy mamutfenyő méretű. Az előző anyag sem szólt szarul, de valami mégis hiányzott belőle. Most azonban van egy olyan húzása ennek a négy számnak, amik miatt azt érzem, hogy újra meg szeretném hallgatni. A legnagyobb meglepetést nekem az énekes Kun Ádám okozta. Úgy estem neki az anyagnak, hogy  az előző négy szám nagyon nem hatott meg, sőt kaptam is bőven hideget azért, mert lehúztam. De úgy néz ki, hogy a srácok is belátták, hogy van még min anno gyúrni, ami mára be is ért! Ádám hangja nem egy Anselmo, amire egyből felkapom a fejem, de van egy saját karaktere, van egy olyan élce, amitől azt mondom, hogy jó énekes lett az évek alatt. Hiába, ha az ember akar valamit, akkor el is tudja érni.

lumberjack_2014.jpg

Na, de dumáljunk kicsit az új négy számról. Egy dal van, amivel annyira nem tudok mit kezdeni ez pedig nem más, mint a Red Code névre hallgató szerzemény. Valahogy nem illik nekem annyira a másik három szám mellé. Félre értés ne essék, jól szól, hangulatos kis dal, csak a másik három számnak van egy extra húzása, ami ennél annyira nincs meg. Azért éreztem némi hatást a srácoknál a  Helpless című dal az egyik kedvencem, viszont itt a gitár hangzáson, témán én érzek némi Apey And The Pea hangulatot. Semmi baj nincs azzal, hogyha valakire hatnak zenék, ez olyan, hogy a Sabbath is hatott Dimebag-re, csak itt azért nekem ez a hangulat erősebben megjelenik. Talán ezért is jön be annyira ez a dal. Az egész Heritage-re viszont van egy nagyon nagy jellemző hatás, amin rengeteget gondolkodtam, hogy mi lehet az, mi az, ami hasonlít hozzájuk. Vicces, hogy már a srácokhoz hasonlítok, de ez van. Szóval, éreztem az egész alatt némi Orange Goblin-t a magas ordibálások nélkül. De azt is szeretjük, nem? De, akkor meg?!

Igazából nagyon megvagyok elégedve a srácok munkájával. Több ilyen minőségű cucc kéne itthonra. A kis házi hangmérnököknek észhez kéne térniük, hogy szép az otthoni buhera, de kell egy rendes hangmérnök, stúdió az ember sejhaja alá, hogy ilyen eredményt érjen el.

Nem teljesen ide tartozik, de részben igen. A magyar stonerrel egy bajom van csak. Akármennyire is nyálas,elektronikus volt már a vége felé az Isten Háta Mögött, marhára hiányzik ebből a közegből! Marha sok jó zenész van itt, de mindenki angolul tolja. Persze, megértem, hogy a külföldi deszkák is vonzanak mindenkit, de marhára örülnék, ha jönne valaki, aki megcsavarná, facsarná a szavakat, mint Pálinkás Tamás a Kényelmetlenen. Nekem ez marhára hiányzik! Béke, Szeretet, Metal!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr377304776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum