RockStation

„Amivel teljes mértékben azonosulni tudok, az az erőszak nélküli ellenállás eszméje” – interjú Uli Jon Roth gitárossal

2015. április 08. - magnetic star

uli_jon_roth.jpg

Uli Jon Roth alapjaiban határozta meg az 1970-es évekbeli – vagyis a listavezető slágerek és aréna-, illetve stadionturnék előtti – Scorpions hangzását, kiválása óta pedig nem csupán zeneileg vált egyre sokoldalúbbá és teljesedett ki, de pozitív életszemlélete folytán is jelenséggé vált a rock muzsika világában. Művészként (és, mint látni fogjuk, afféle zeneelmélet-oktatóként!..) ma is a folyamatos előrelépés a célja, ahogy az az alábbiakból is kiderül, 2015 elején azonban egy időre visszakanyarodott a bő négy évtizeddel ezelőtti önmagához és egy dupla CD-vel jelentkezett, amelyre a Scorpions azon korszakának szerzeményeiből szemezgetett. Baráti hangulatú és hosszas beszélgetésünkre ennek kapcsán került sor.

A közelmúltban jelent meg a Scorpions Revisited című dupla albumod, amelyen a veled készült korai, vagyis 1970-es évekbeli Scorpions albumokról válogattál össze és játszottál újra dalokat. Mi adta az ötletet hozzá? Régóta érlelődött már benned egy ilyen anyag gondolata?
Uli: Nem agyaltam sokat rajta. Egy barátom vetette fel, hogy talán jó ötlet lenne a régi Scorpions repertoárral turnéznom. Lényegében ez indította el az egészet. Nekem ugyanakkor eszembe jutott, hogy mindezt felvenni és hivatalos koncertalbumként megjelentetni is jó volna. Szóval innen az ötlet.

A Scorpions szintén mostanában hozta ki a friss és eddig kiadatlan nótákat egyaránt tartalmazó Return To Forever anyagot és Herman Rarebell ex-dobos is az elmúlt év végén rukkolt elő a Herman’s Scorpions Songsszal, amelyen az ő szerzeményei hallhatóak különböző énekesekkel. Szem előtt tartottad ezt?
Uli: Nem. Amikor felmerült ennek a lemeznek az ötlete, még 2012-t írtunk, az első ehhez kapcsolódó turnéra pedig, amelyről felvételek is készültek, 2013 elején került sor. Úgyhogy nem voltam tisztában azzal, mire készül Herman vagy a Scorpions, de szerintem az ő ötleteik később születtek. Két éve legalábbis nem említettek semmi ilyesmit, amikor beszéltem velük.

Mennyire volt nehéz összeállítanod a Scorpions Revisited anyagát?
Uli: Nehéznek nem volt nehéz, de azért beletelt némi időbe, míg összesakkoztam, mert tisztességesen és kapkodás nélkül akartam megcsinálni. Készült néhány élő felvételünk, de nem éreztem elég jónak ezeket, úgyhogy folytattuk a munkát. Végül aztán minden tökéletes lett és összeállt az album. A személyes kedvenceimből válogattam, de volt olyan dal, amelyet azért nem bolygattam, mert más hivatalos Scorpions koncertanyagon már elsütöttük, vagy mert nem tudtam volna mit hozzátenni a már ismert verzióhoz. Egyébként nem azon igyekeztem, hogy minél aktuálisabb és korszerűbb legyen a hangzás, hanem egyszerűen a tőlem telhető legjobb megszólalásra törekedtem a magam képességeivel és eszközeivel. Nem riadtam vissza semmilyen változtatástól, hiszen annak idején is rengeteget variáltunk, akár az utolsó pillanatokban is. Ugyanakkor a kellő tisztelettel nyúltam a nóták hangneméhez, harmóniáihoz, hogy a dalok identitása megmaradjon.

Igaz, hogy ugyanabban a hannoveri helyiségben rögzítettétek az új verziókat, ahol az eredetiek is születtek?
Uli: Igen, viszont a Scorpionsszal csak próbáltunk és demófelvételeket készítettünk ott. A Fly To The Rainbow demóit. Egy valódi színházteremről van szó hatalmas színpaddal, rengeteg üléssel, kiváló akusztikával.

Gondolom, folyamatosan jöttek elő a régi emlékek a 70-es évekből.
Uli: Igen, nagyszerű érzés volt újra ott lenni. Mintha hazatértem volna, hiszen már az első zenekarommal is ott gyakoroltunk 1969-ben! Rengeteg és csupa szép emlék fűz oda.

Van esetleg olyan a most újravett számok közül, amelyhez különösen maradandó emlékeid fűződnek?
Uli: Nem tudnék ilyen szempontból kiemelni egyetlen kedvencet sem. Vannak dalok, amelyek szerintem kiváltképpen jól sikerültek más nótákhoz képest, úgy értem különösen jól játszottuk fel ezeket. Ebben az értelemben többek között a The Sails Of Charon, a We’ll Burn The Sky, az In Trance és a Fly To The Rainbow áll hozzám igen közel. De valójában még sokkal több is ennél, bár nehéz rangsorolni. Összességében nagyon is kiegyensúlyozottnak tartom az albumot, de nem volt könnyű megteremteni ezt az egyensúlyt, mert egyes számok annyira hosszúak és epikusak. Így mindjárt a megfelelő számsorrend komoly fejtörést okozott. Talán ez volt az egyik legnehezebb feladat, rengeteg időmbe telt, mire eldöntöttem, mi legyen a dalok sorrendje. Egyik megoldás sem adta magát egyértelműen, pár elenyésző kivétellel. Nem akármilyen kihívás volt a folytonosságot elérni a nóták egymásutániságában.

A Return To Forever kapcsán a Scorpions tagjai egy video interjúban saját szavaikkal mutatták be az egyes dalokat. A Rollin’ Home-ot Klaus Meine elmondása alapján a zenekar egészen korai időszak ihlette, amikor iszonyú szűkös, kényelmetlen és fullra megrakott kisbusszal turnéztatok. Ebből mi mindent tudnál felidézni?
Uli: Balesetre mondjuk nem emlékszem. Legalábbis amíg a banda tagja voltam, nem szenvedtünk balesetet. Az akkori turnébusz mindenesetre az életünk fontos része volt. Nyilván nem volt nagy; a nagy turnébusz az, amivel most Amerikában utazunk (nevet). Egy 7,5 tonnás Mercedes teherautó volt, mi magunk vezettük és volt benne fekvőhely is.

uli_jon_roth2.jpgIgaz, hogy a Te régi videokamerás felvételeidet is felhasználták Klausék a dokumentum-anyagukhoz?
Uli: Igen, igaz. Közben én magam is saját DVD-n dolgozom, ugyanis felvettük a tokiói koncertünket. Ugyanabban a Sun Plaza Hallban játszottunk, ahol a Tokyo Tapest is rögzítettük anno. A japán TV is felvette és remélhetőleg még idén kiadásra fog kerülni. Bónuszként itt is szerepelni fog néhány jelenet ebből a képanyagból. Egy dupla album lesz DVD-vel, a Tokyo Tapes Revisited címet viseli majd. Az egészet eleve így terveztem el, mert a kiadómnak dupla CD-t ígértem DVD-vel.

Alapvetően a megszokott zenészgárdával dolgoztál a lemezen. Nathan James énekest hogyan találtad meg? Valaki javasolta neked?
Uli: Már ismerem a többieket egy ideje, nem tegnap óta játszunk együtt. Nekem ők a tökéletes csapat. Nathant egy angliai barátom mutatta be nekem és az egyik koncertünkön a srác el is énekelte velünk a The Sails Of Charont. Igen komoly benyomást tett rám és úgy döntöttem, ezt az albumot vele fogom megcsinálni.

Az egykori Scorpions-beli zenésztársakkal ma is jó a viszonyod?
Uli: Igen, nagyon is!

2006-ban ott voltam Wackenben, amikor színpadra álltál velük néhány korai szám erejéig és a buliról készült DVD is ott van a polcomon. Azóta viszont megismétlődött a vendégszereplésed náluk.
Uli: Igen, több alkalommal. De még azelőtt, jó tíz esztendeje is volt rá példa. Kezdődött az egész 2005-ben Franciaországban. Azóta rengeteg alkalommal álltunk össze újból, többek között a Sweden Rock fesztiválon, aztán Görögországban, Angliában és Franciaországban meg teljes turnékat nyomtunk le együtt. Ahogy Németországban is voltak közös fellépéseink. A legutóbbi pedig 2012-ben történt, ismét Franciaországban. Vagy 2013-ben, nem emlékszem már pontosan…

Az ifjabb Schenkerrel, Michaellel is jó a viszonyod, igaz?
Uli: Igen, tavaly együtt koncerteztünk Dél-Amerikában.

Áprilistól ismét itt Európában turnézol, nyáron pedig a fesztiválok következnek.
Uli: Sőt, arra is gondoltam, hogy ősszel lehetne egy teljes akusztikus turném Görögországban. Az volna az első alkalom.

Ezeken a fellépéseiden is a Scorpions Revisited anyaga áll majd a középpontban?
Uli: Egy ideig még biztosan, hiszen a szervezőknek is ez a kérése és a közönség fogadtatása is nagyszerű mindenütt. Szóval minden okom megvan arra, hogy folytassam. Emellett azonban új lemezen is dolgozom, pontosabban már megírtam, csak még nem rögzítettük, úgyhogy vegyes műsort fogok játszani, amelyben néhány új szerzeményre is sort kerítek majd. Ezek nem a negyven évvel ezelőtti Scorpions számok stílusát viszik tovább, hiszen már nem úgy írok zenét, de rockosabbak lesznek, mint az utóbbi pár albumom anyaga. Dallamos hard rocknak nevezném az irányt. A pontos megjelenésről viszont nem tudok mit mondani, nálam sosem működött az, hogy határidőre dolgozzak. Hagyom, hogy vigyen magával az ihlet és majd csak elkészülök valamikor az albummal.

Amióta 1978-ban távoztál a Scorpionsból, mind a szólóban, mind pedig az Electric Sunnal készült albumaiddal rendre a világbéke üzenetét hangoztattad. A Fire Wind lemezt Anvar Szadat, a Beyond The Astral Skiest Martin Luther King emlékének ajánlottad, előbbin ráadásul ott van az Enola Gay dal is. Nyilván mindmáig megőrizted ezt a békeharcos mentalitásodat.
Uli: Igen. Ma is csodálom Martin Luther Kinget vagy Anvar Szadatot és mindazt, amit képviseltek. A „Szeretkezz, ne háborúzz!” jelmondattal viszont nem tudok mit kezdeni. Magát a „szeretkezés” szót sem kedvelem, mert nagyon lealacsonyítónak tartom. Ez amolyan tipikusan hippis dolog, én meg nem vagyok hippi. Amivel teljes mértékben azonosulni tudok, az az erőszakmentesség, illetve az erőszak nélküli ellenállás eszméje, amely már több száz éves, sőt egészen Jézusig vezethető vissza. Oroszországban Tolsztoj hirdette ezt, majd átvette Gandhi is Indiában. Martin Luther Kinget szintén ez inspirálta. Rendkívül hatékony gondolat! Az életben már beigazolódott, hogy csodákra képes, vegyük csak Gandhi esetét. Ezzel a mentalitással bőven lenne okom aggodalomra, mint ahogy van is, de mégsem nyugtalankodok. Rengeteg gyalázatos dolog zajlik ma a világpolitikában és a vallások terén is, de hát mit tehetnének ez ellen az egyes emberek? Én teszem a saját dolgomat, igyekszem megőrizni a pozitív beállítottságomat és valami pozitívot tenni a magam eszközeivel. Nem aggódhatok túl sokat olyasmi miatt, amin nem tudok változtatni. Ellenkező esetben csak elborulna az agyam és én magam válnék a problémává a megoldás helyett.

Van-e olyan ismert személyiség a kortársak közül (lehet politikus, művész vagy bárki), akire felnézel, és aki inspirál Téged?
Uli: A politikusok közül nem tudnék ilyet megnevezni. Lehet, hogy létezik ilyen, de nem tudom, mert nem szívesen foglalkozom politikával és a hírekbe sem ásom bele magamat túl mélyen. Mindig ugyanaz megy… Van viszont egy szingapúri barátom, aki küldött nemrég egy érdekes Youtube linket egy buddhista szerzetesről. Az illető jó barátja volt Martin Luther Kingnek, ha már beszéltünk róla. Az ő gondolkodását tartom helyesnek és jó dolgokat tanít. Thich Nhat Hanh a neve. A rock zenéhez ugyan nincs köze, de ha már felmerült a kérdés, ő valóban lenyűgözött. Ami a kortárs művészeket illeti, azt kell mondanom, hogy rengeteg a különösen tehetséges ember és ezzel állandóan szembesülök, de nagyon ritka az az eset, amikor bármelyikük hatni tud rám valamivel. Úgy tűnik nekem, a jelenkor nem igazán kedvez a művészetnek. Az emberek nagy részét jobban érdekli a szórakozás, az pedig nem az én asztalom.

A közeljövőre vonatkozó terveid közül nem beszéltünk még a Sky Academyről, holott biztosan lesz folytatása annak is.
Uli: Lesz. Nemrégiben három ilyen kurzust is tartottunk – Japánban, Szingapúrban, illetve Chicagóban – és mindháromnak nagy sikere volt, ami roppant lelkesítő és örömteli számomra. Az emberek rendkívül fogékonyak voltak rá. A Sky Academy nagyon fontos nekem és folytatni is szeretném, amíg csak élek. Kicsit olyan ez az egész, mint egy szeminárium, amelyre az emberek azért jönnek el, hogy tanuljanak valami újat és hogy új szemszögből láttassunk velük dolgokat. A zene rejtelmeiről és titkairól beszélek és próbálok mindenkit arra ösztönözni, hogy mélységeiben ismerjen meg bizonyos dolgokat. A mögötte rejlő filozófia folyamatosan fejlődött az évek során és rengeteget segített abban, hogy jobban csináljam, amit csinálok. Lényegében ezt igyekszem átültetni a résztvevők fejébe is. Persze ezt nehéz ennyire röviden elmagyarázni, ez egy sajátos élmény. Nincs olyan berögzült formula, amelynek alapján tanítok, minden alkalommal más és más a menete. Attól is függ, kikből áll a hallgatóság: haladókból vagy kezdőkből, fiatalokból vagy idősebbekből. Mindig azt tartom szem előtt, mi a legelőnyösebb nekik.

http://www.ulijonroth.com

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr597347522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum