Tulajdonképpen ez a szombati buli a Dohány utcai Roham Bárban már egy második rész volt, hiszen körülbelül pont egy éve ilyenkor zárta az AMD és a Leukémia a közös országos turnéját Pesten ebben a felállásban a két Boba bandájával közösen, ami takarja Bobafett és Bobakrome személyét, Longi Bradával és Zomblaze mesterrel kiegészülve. Az old school rap alapokra paraszt punk beleszarással hácé gitártémákat odaillesztő brigád már az előző alkalommal is jól passzolt a budapesti underground legendák vonalához és közönségéhez is. Szóval volt mit várni, egy ilyen program mindig ígéretes marad, na meg nagy ajándék is, hiszen elszóródtak már olyan információ morzsák korábban, amik arra engedtek következtetni, hogy ilyen többet akár elő se fordul.

A Roham is egy olyan hely a hétben, ahol, ha az utca frontról nézed a kis salátás pultot, mögötte a szolid kávéházi hangulattal, még azt is hihetnéd, hogy itt csak és kizárólag szuper kulturált fazonok csapatják, de szombaton már nyolc körül elkezdték belakni a bár előtti flasztert a mieink. Legfőképpen régi arcok. Ismét sürgős gyülekezésre lettünk felszólítva a még mindig viszonylag korai, kilenc órási kezdés miatt. Ami úgy nézett ki, hogy először Leukémia, majd AMD és a Bobák végül.

Már a beállásnál is lehetett hallani, hogy jól fognak szólni a zenekarok, de aztán jött a Leukémia és abszolút valósággá változtatta ezt a korai feltevésünket. Az első lejátszott agyafúrt akkordok pedig be is szippantottak mindenkit az utcáról, és indult az utazás, valahol a fejhajlító géphez közeledve. Amit a Kamion (ha közeleg) hozott el a számok sorában a harmadikként, de előtte még lepergett a Suicide és egy másik régi szám. Dani hamar kinőtte a színpadot, és a világ leghidegebb élű szövegeit hangja mellett a szemével verte bele az arcokba. Akik Laci eszement gitárrohamai által egyre inkább lépkedtek kifele a hátsósorok árnyékából, hogy a Szemét vagy az Olvadás egy - egy sorát beleüvöltsék a neurotikus zajpászmákba amik zúdultak le a színpadról. Tökéletesen biztos vagyok benne, hogyha tíz év múlva lesz még Leukémia buli, akik most ott voltunk, egészen biztosan akkor is ott leszünk valamelyik koncerten. Mert ez a banda is egy saját bolygó. Ezen a bolygón pedig nekem ezen az estén nem a Hidak és a kimaradt Ideg - Elme, hanem a Nincs Más volt a legmélyebb szakadék. Lelazításnak meg ott volt az Olcsó Kocsmák. Pont abban a töménységben sűrűsödött az egész, mint amire számítottam.

Szóval az AMD már a befűtött terembe csaphatott a punkok közé, és valljuk be ki fűthetne be jobban nekik, mint pont a Leukémia, vagy fordítva. Új számokkal kezdtek a Mindenen Kívül lemezről, és az Üvöltve, vagy a Ketten vagyok refrénjével az énekes Seza már nem maradt egyedül. Közben meg arra gondoltam, hogy a hardcore bulik is tök olyanok,mint a magyar esküvők. Egy darabig széles körben marad távol mindenki a színpadtól, de aztán elég egy valaki aki ledobva a pólóját beugrik középre, és utána azonnal elszabadul a pokol. És ez itt sem történt másként. A Pulyka környékén már rendesen élt a terem. Aztán persze volt Vese is, ami a műfajban azt gondolom tényleg alkímia magas fokon, igazi zaklatott hajsza, nálam mindig visz mindent. Mint ahogy a kép is, amikor látom, hogy középkorú fazonok apukás ingben, nyakba kötött pulcsival tébolyulnak meg a színpad előtt, és bokáznak a legsúlyosabb punkokkal. A Cukros Bácsit Sotár,a zenekar egykori énekese kedvenceként konferálták fel, és megkóstoltak még a Túlélők lemezről a Törvényre törve című számmal is, ami ritkán hangzik el. Keményen ki lett itt is pörgetve a repertoár. Hozzáteszem Seza aki később érkezett a csapatba hibátlan és kíméletlen frontember.

Aztán a két legenda után változott a kép. Felkerült a dj pult, lekerült a dob és minden komolyság a színpadról, majd robbantott a Kihova Tanui. A régi sulis rap alapokra, érkeztek súlyos témákat nyomató gitárok és, ha eddig a pokol szabadult el, mostantól a cirkusz. Az este névadó dala a Multcore szinte rögtön az elején el is csattant, és mire a végéhez közeledett Bobafett Laci már egy gyűrött alsógatyában nyomatta agymenéseit a gitárt cibáló másik Bobával közös albumukról, aminek stílusosan az lett a címe, hogy Aludnifogtál. Erről egyébként szólt még a Híradó, de a kihagyhatatlan volt persze a Videotéka klipnóta és az Amszterdami riksás hétköznapokat elmesélő Bobataxi is. A bandának egyébként szépszámú saját közönsége is leledzett a helyen, akik a veteránok után érkeztek csak, és az első sorban úgy tűnt, mind tudják kívülről azokat a szövegeket, amiket sokszor még Bobafett mester is elfelejtett. A Star Wars című számot például követelték tőle, de azt végig nyomni a maga kilenc percével nem lehetett, viszont előjött ezzel egy történet, miszerint a Balaton környékén valahol egy öreg Jani bácsi egy sör mellett elnyomta egyszer magnak a szerzőnek egy reggeli kocsmázás alkalmával. A srácok amúgy kurva jól bántak a közönséggel. Az utolsó szekcióban pedig már szimplán a rap ment, előkerült Bobafett régi csapatának a G.O.D. -nek egy száma, Bobakrome szerzemények, és azt is megtudtuk, hogy eredetileg cukrászok a srácok, amiről kiderült, hogy nem is olyan szép, mert Krome így szólt :"Az nem szép, ha a mérget úgy szorítom a térfogatba bele, hogy egy ember jól megegye." Na ez meg gondolom a színpadon elfogyasztott és kiborogatott italok mellett meg az egészség sarok volt. Nagy show volt, ahol ha minden el is volt rontva, akkor is teljesen rendben volt.

Köszönet a résztvevőknek és a szervezésért. Igazi családias este volt, mint ahogy az már megszokott ezeken az estéken mindig. Nekem az összetevőket és a hangulatát tekintve az év magyar bulija volt eddig.