RockStation

Cselló metal újratöltve: Apocalyptica - Shadowmaker (2015)

2015. május 18. - sebiszabi

apocalypticashadowmakercd_638.jpg
Nem kell mindig rajongónak írni a kritikát és ez mindkét oldalnak jót tehet. Elfogultságról nem lehet szó az írás összeállításánál, másik oldalról pedig új dolgok hallgatása felfrissíti az embert. Pontosan így voltam mostani írásunk tárgyával is. Nem nagyon hallgattam korábban a finn csellós mestereket, egyszerűen nem kerültek hozzám közel. Ennek rengeteg előítélet és prekoncepció az oka, de valahogy ez a csellóra írt metal nálam legfeljebb egy lemeznyi újdonságot tudott ajánlani. Ezért is volt meglepetés számomra az Apocalyptica idei lemeze, a Shadowmaker.

Ez nem az az Apocalyptica, amire én emlékeztem, igaz, nagyon mélyen kellett keresnem ezeket az emlékeket, de akkor is. Persze igazi változás a banda életében a 2014-es év hozott, amikor gyakorlatilag teljes jogú tagként egy énekes is bekerült a bandába, az amerikai Franky Perez. A csávónak elképesztően jó hangja van (Myles Kennedy hangjára emlékeztet), nagyon ízlésesen illik is ebbe a csellós-metal felálláshoz.

Szóval ez már egy új Apocalyptica, ami ugyan a klasszikus hangszerből nem enged, de azért nem mindig tolakodik előre és enged teret egy kis zúzásnak, gitárszólónak és persze az aranytorkú Perez futamainak.
Mindezeknek köszönhetően egy igényes és kellemes kikapcsolódást nyújtó közel egy órányi rockzenét kap az ember. Dallamos, mondhatni rádióbarát szerzemények ezek, megfűszerezve persze a jellegzetes vonós dallamokkal.

Az albumot nyitó Cold Blood, a címadó Shadowmaker, és a Slowburn hármas első nekifutásra simán leültetett. Elképesztő jó dalok ezek és csak kapkodtam a fejem és nem értettem az egészet. Aztán egyszerűen hagytam, hogy győzzön az Apocalyptica és átadtam magamat a zene élvezetének. A Hole in My Soul lassabb tempója pont megfelelő volt ehhez, itt eléggé belassul a lemez, de kellemes folyamként úszik végig a hallójáratokon - jobb altatót mostanában nem találnék. Aztán a House Of Chains megint előveszi pörgést. Ugyan semmi olyan téma nem bukkan fel, amit már más rockzenekarok ne lőttek volna el, de átlagosnak mégsem mondanám. Jól szól, tekerős ki nóta ez is. A Riot Song az első (talán az egyetlen), ami tényleg arról szó, hogy a három zeneművészetis vonósmester előveszi a minden tudományát és összekarcolják a cselló végével a színpadot. De még ez is tetszik, mert nagyon fogós és tekerős témákkal dolgozik. Pontosan érzik, hogy egy lemezre egy ilyen belefér, még a maga majd' hét percével is, ettől még nem válik öncélú magamutogatássá az egész. A Sea Song újra visszavesz a tempóból, talán kissé vontatottá is válik, de azért nem okoz nagy kínokat abszolválása, de előfordult, hogy ezt átugrottam hallgatás közben. A Till Death Do Us Apart úgy tud az egyik legjobb dallá válni a lemezen, hogy instrumentális. Az a téma, amire felépítették a dalt, az annyira eltalált dallam, hogy szinte üvölt azért, hogy ez egy film aláfestő zenéje legyen. Az albumot lezáró Dead Man's Eyes egészen jó sikerült lezárása az albumnak, egyfajta búcsú a lemeztől. 

apocalyptica02.jpg

Talán egy dal környékén érezni némi üresjáratot, de ennek kivételével ez a lemez folyamatosan fogja a kezedet és nem nagyon akarja elengedni. Néha álomba simogatna, máskor rohan veled, mint egy félőrült és van, hogy megmutatja, hogy mekkora zsenik ezek a finn csávók. Egy szó, mint száz: jó az, ha nem mindig egy rajongó írja a kritikát. Magamtól nem biztos, hogy beleakadtam volna az új Apocalyptica lemezbe, de így hogy hozzám vágták, most már örülök is neki, hogy így lett. Ennek fényében az október 11-i Barba Negrás koncert is új értelmet nyer.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr307460414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum