Itt van a nyár újra! Süt a nap, virágzanak a fák, nem kapunk levegőt az allergiától, és elindultak a fesztiválok. Nálunk a fesztiválszezont idén a Rock In Vienna nyitja. Már itt vagyunk Bécsben, és ha megnyomod a tovább gombot, megkaphatsz minden információt az első napról!
Délelőtt indulás Budapestről pár óra autókázás és már itt is vagyunk a Duna szigeten. Már csak be kell jutni a fesztivál területére. Na, ezzel szokás szerint adódik egy kis probléma, de semmi gond, készült a sajtós! Elő a kinyomtatott levelezést és hoppika, már bent is vagyunk.
Mit érdemes tudni a Rock In Vienna-ról? Első alkalommal rendezik meg Bécsben, egy kis szigeten. Úgy képzeld el, mintha kb. a Margit szigeten császkálnál. Jobb oldalt a szabad strand, ahol mindenki ejtőzik a vízparton, vagy éppen hűsöl a habokban. A fesztivál a maga kialakításban kegyetlen jó! A küzdőtér két részre van osztva, addig engedik be az embereket, amíg az első szakasz meg nem telik. A színpadokból pedig kettőt találunk rögtön egymás mellett. A délután folyamán, nem viccelek öt perces váltásokkal kezdődtek a bulik. Amíg az egyiken beállnak, addig a másikon még megy a buli.
Délután az első értelmes koncert a Gojira volt. Tűző nap, negyven fok, messze a hűs árnyékot adó fák, de kibírjuk, ha már itt vagyunk, megnézzük! Mivel ez a második koncert volt a fesztiválon, így nem igazán voltak sokan, mondhatni kevesen voltunk, de akkor is egy igazán élvezetes koncerten vettünk részt. A srácok az égető nap ellenére is teljes beleéléssel csapatták a bulit. Bevallom, annyira nem ismerem a munkásságukat, mint kéne, de így sem lehetett rájuk panasz. Ahogy körbenéztem, nem csak én bólogattam hevesen. Remélem, hogy nem sokára láthatom őket egy klubbulin is. Apropó, negyven fok! Ha mentek idén bármilyen fesztiválra, akkor NAPTEJ és SAPKA. Ezek nélkül meg fogtok tébolyulni.
A következő koncert, amit kötelező volt megnézni, értelemszerűen a Testament-é volt. A Chuck Billy által vezetett brigád mindent beleadott, ám még itt is eléggé szellősen voltunk, és emellett komoly gondok voltak a hangosítással. A Gojira álom hangzásához képest... az énekes, ha ordított a mikrofonba egyszerűen torzított az egész. Mellette pedig vagy Alex vagy Eric gitárját nem lehetett hallani. A koncert gerincét még mindig az utolsó Dark Roots Of Earth című lemez adja. Rövid műsor, annál keményebben megszólaltatva. Amikor pedig azt hinnéd, hogy van egy perced pihenni, tévedsz egy hatalmasat....
Ahogy a Testament alatt át sandítottam a másik színpadra, már láttam, hogy fekete biztonsági őrök állnak a színpad szélén. Elején csak poénra fogtuk, de nem volt az. Tényleg biztonsági őrök vigyáznak a Body Count tagjaira, vagy inkább ICE "MotherFucker" T-re. Bevallom, töredelmesen, hogy ez a féle metal nem áll annyira közel a szívemhez, de mégis végignéztem a műsort, hogy kapjak egy kicsit abból a híres amerikai gengszter feelingből. Az árokból árult sapkák sikere mellett a zenekar is nagyot alakított, és a tömeg ezt meg is hálálta. Ice-T egy érdekes fazon. Szerintem, egy hatalmas adag show van abban, amit csinál, de mégis hiteles tudott maradni.
Rövid pihenésre van szükség, na megy egy pénz a méreg drága pizzára. Mindegy, nincs mese, enni kell. Gyors evés után pedig irány a kordon, ahonnan a következő jó néhány órában nem fogunk elmozdulni. A Faith No More halotti tort idéző színpadképe még mindig le tud nyűgözni. Mike Patton hangja, megjelenése még mindig magával ragad. Egyszerűen a forma annyira karakteres, annyira egyedi, hogy nem igazán tudsz másra figyelni, még akkor sem, ha akarnál. Két szám közt a frontember elhülyül olyanokkal, hogy a Metallica pólós kislány, aki az első sorban áll, hogy élvezne, ha a Metallica legénysége elkapná és bizonyos örömökben részesítené. Azért vicces volt a Motherfucker című dallal nyitni a bulit később meg jött a Matador, Superhero, Be Agressive. Itt már megtelt annyira a küzdőtér első része, hogy több embert nem is engedtek be, bár az emberek jó része sokkal inkább a fő zenekarra volt kíváncsi. Érdekes, hogy a srácok mennyire nem fiatalok már, de mégis mennyire simán, tele energiával tolták végig a bulit. Egy percre sem álltak meg, és az a röpke óra, amíg fent voltak az olyan gyorsan szállt el, hogy arra szavakat is nehéz találni.
Egy nagyon hosszas óra következik, amit végig kell szenvedni, amíg az egyik osztrák banda játszik. A nagyon gyengén szereplő brigádra nem is voltak igazán kíváncsiak az emberek, így inkább mi is haladjunk és jöjjön a Metallica!
Szabad egy igazi legendáról rosszat írni? Ha így teszek, akkor az lesz, hogy fikázom, ha meg dicsérem, akkor meg elfogult vagyok. Nos, voltam már pár Metallica bulin, de eddig itt volt a legjobb a hangosítás, meg a hangulat is! Mivel nem engedtek előre X ezer embert, így a koncerten nem fulladt meg az ember, kaptam levegőt, és nem nyomtak agyon sem. A hangosítás teljesen rendben volt itt már, mind a két gitárt, az éneket és a dobot is hallottuk.... Kellett ez nekünk csak ez a nagy kérdés?! A Fuel-al nyitó este nagyon ígéretes volt. Úgy tűnt, hogy mind a legnagyobb rendben, a nézőtér tombol, a közönség a banda mögött tombol, mindenki boldog! A hangulattal nem is volt semmi probléma egy percig sem, ellenben bizonyos emberekkel eléggé sok. Lars-ról tudjuk, hogy nem tudja eldobolni a saját témáit. Lehet ezen szépíteni, kerekíteni, de vannak tények. A King Nothing végébe például úgy belebonyolódott, hogy abból ő maga sem tudott kijönni, így a gitárokkal ért véget a dal. A Cyanide alatt valami gond volt a fülesével, így nem hallotta a gitárokat és újra kezdték a dalt, ami azért nem egy megszokott dolog. A One-ba bele se megyek, térjünk át inkább Kirk-re. A dal elején egyszerűen elfelejtette a szóló elején felhangosítani a gitárt, ami ennyi év rutinnal a háta mögött azért vicces. De valami volt vele az egész este folyamán, szétszórt volt. A két "szólója" pedig full felesleges, parasztvakítás volt. Az, hogy a rajongók pengetik a gitárodat, plusz a kamerán kinyomott wah pedállal húzogatod az nem szólózás. Emellett mellé fogott nagyon sokszor, és nem is tudom... valahogy nem volt az igazi.
Persze nem volt gond még így sem, mert James vitte a hátán a produkciót. És az egyik legfőbb dolog! IGEN! Van Nothing Else Matters nélkül Metallica-koncert! Ami külön tetszett még, hogy előkerülnek ritkább dalok, mint pl: The Frayed Ends of Sanity, Damage Inc., The Unforgiven II (Még akkor is tetszett, ha playback volt az eleje). A közönség zabálta, hiszen ez a Metallica, mi zabáltuk, mert egyszerűen nem tudsz rájuk haragudni. Letettek már annyi mindent az asztalra, letoltak már annyi bulit. Mindenkinek lehet szar napja, így elnézzük Kirk-nek az egészet. Biztos így van ezzel mindenki, aki a kordonnál állt, ugyanis a zenekar több maréknyi pengetőt szórt szét a rajongók közt. Ha legközelebb is erre járnak, akkor tuti meglessük őket megint.
Így hajnal kettőn túl már úgy érzem, hogy le kéne pihenni. A holnapi nap újra vár minket a fesztivál. Az a fesztivál, ami az eddigi legrokonszenvesebb fesztivál mind közül. Holnap bemutatjuk nektek, hogy mit érdemes enni, mennyi a merch, milyenek a rötyik. Na, meg persze azért jövünk pár koncert beszámolóval is, mert lesz Turbonegro, Danko Jones és Muse is!
