A szentek estéje: Saint Vitus, Apey And The Pea @ A38, 2015.06.08.

2015. június 10. - KoaX

0201.jpg

Az ötödik nap felé már kicsit kezdek fáradni. Bécset végigbuliztuk, végignéztünk szinte minden koncertet. Köztük a Saint Vitus koncertjét is, akik méltatlan időpontot kaptak a fesztiválon. Az osztrák buli nagyon bejött, és eszméletlenül vártam, hogy Budapesten is lássam őket végre főbanda ként. Az estéről több részletet a hajtás után találsz.

Azért is vártam a bulit, mert végre láthattam Apeyékat a Hajón. Az egyik kedvenc koncert helyszínem ez. Kimész a fülledt teremből a kellemes nyár esti szellőbe és elfog egy kellemes bizsergető érzés. De most nem mentünk sehova, mármint a koncert alatt. A stoner-doom-grunge tököm tudja mennyi stílusú trió bő egy órát kapott, hogy megmozgassa az embereket és felkészítse őket a nagy öregekre.

Lehet egy két lemezes zenekarnál best of műsorról beszélni? A nyitó Hashman Blues levett a lábamról majd a gyilkos Abraham később pedig a The Four Horsemen a Nazareth, Hellish. Egyszerűen imádom ezeket a dalokat. A srácok rendkívül jól és kegyetlen hangosan szóltak. Különösen Apey, aki végre két ládát használt, aminek hála nagyon brutál hangzást kaptunk a képünkbe. Rosszat, ha akarnék se tudnék írni a srácokról, felkészítettek a Saint Vitus-ra.

0202.jpg

Két sör és a színpadon a doom legenda. Eszméletlen dolog, hogy két napon belül másodszorra láthattam őket, viszont a bécsi koncerttel ellentétben most nagyot csalódtam. Bécsben a cucc úgy szólt, hogy letépte a fejünket, és egyszerűen arra sarkalt, hogy örült szalmabábuként, akit a szél dobál ide-oda bólogassunk, itt viszont nem tudom, hogy mi volt, de csak azt éreztem, hogy állok és csak figyelek. Hiányzott a részemről valami, ami a napsütésben megvolt, itt a sötétbe burkolódzott teremben pedig nem. A hangosítással is voltak bőven problémáim. Dave gitárja egy nagy adag kása volt, semmi más, a basszus pedig nem volt annyira letaszító, megnyomorító, mint kellett volna.  Minden elismerésem a zenekaré, mert kegyetlen régóta vannak a szakmában, nagyon sokat letettek az asztalra, ezt nem is vitatom, de Scott Reagers nekem még mindig a nem jó frontember kategóriába tartozik. A hangja kopottas, oké… mit várhatunk tőle, régen volt már 1978, de érted…. Sumákolt témák, amik nincsenek úgy kiénekelve, elénekelve, mint ahogy azt kellene. Ahelyett, hogy letaszított volna a cucc, és beletiport volna a sárba, helyette azt éreztem, hogy csak ellök a földre, hogy kicsit poros legyek. A közönségnek természetesen ettől függetlenül tetszett a műsor, és eléggé sokan el is jöttek. Be kell vallanom, hogy meg is lepődtem, sokkal kevesebb emberre számítottam. meg merem kockáztatni, hogy többen voltunk itt, mint a Barba Negrában Hellyeah-n.

0203.jpg

Remélem, hogy lesz még lehetőségem látni a srácokat, de most nem győztek meg. Persze, idősek, túl vannak már a fénykorukon, de azért én ennél egy kicsit többet vártam Bécs után.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. A képek nem a helyszínen, ha nem a Rock In Vienna-n készültek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1007528872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum