Bécset megjárva, hazaértünk hajnalban. Gyors éjszakai cikk írás, és kis pihenés után kelés reggel. (természetesen ilyenkor klopflonak húst, hogy aludni ne lehessen) Hullafáradtság, de pár alkoholos nedű - alias sör - erőt önt belénk, és elindulunk a Barba Negra Clubba, fontos, hogy a KLUBBA és megnézzük a Hellyeah-t huszonnégy órán belül másodszor.
Szeretem a Room Of The Mad Robots és a Magma Rise zenéjét is, de NEM itt! Sajnálom, de nem mentem be a két előzenekarra, inkább kint hallgattam őket, mert ez a depresszív, lehangoló zene, nem a Hellyeah elé való, ami sokkal inkább a partyzásról, a pörgésről szól. Az elcsípett infók alapján a szombati bécsi koncerttől nem voltak elájulva Chadék, sőt fikázták is, hogy ritka gagyi volt a közönség és kevesen is voltak. Jó, mit várunk egy délután egy órás kezdéstől? Három-négyszáz embert? Azért akárhogy is nézzük, hogy jó-e a Hellyeah vagy csak Vinnie miatt nézik a fiatalok, el kell fogadni, hogy Európában ők még csak kezdő státuszban vannak. Nincsenek úgy felfuttatva, mint mondjuk egy BLS, vagy hasonló kaliberű zenekar.
Kicsit be voltam tojva és úgy készültem a mai koncertre, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy lássam Vinnie Pauléket itthon élőben. Nagyon kevesen lézengtek a koncert előtt még tíz perccel is a klubban. Aztán valami történt, hirtelen bejött egy adag ember, amikor megszólalt a zene, és megtöltötték a klubot energiával. Igaz, hogy maximum százötvenen voltunk, de akkor is! Annyival jobb hangulat volt itthon, mint Bécsben, hogy az szavakkal egyszerűen leírhatatlan! A magyar közönséget nem hiába szereti annyi zenekar, és ha visszajönnek még a srácok hozzánk az csak ennek a maréknyi embernek köszönhető! Itt is, még egyszer respekt mindenkinek, aki ott volt. Természetesen maximális elismerés a zenekarnak is. Vér profik. Nem lehet másképpen leírni a munkájukat. Nem érdekelte őket, hogy több száz vagy csak pár embernek játszanak. Egyszerűen, ami az osztrákoknál nem működött (pedig ott is nagyjából ennyien voltunk a koncerten) az itt maximális fejletépést eredményezett.
Chad viszi a showt ezerrel a vállán, na meg persze Vinnie is kiveszi a részét a dobok mögött. De mellettük meg kell említeni Kyle munkáját is, aki megállás nélkül mászkál fel le a színpadon, illetve Chris-en is hatalmas, ismétlem HATALMAS felelősség van, hogy Tom helyén ennyire megáll a lábán. Nem tojtak be és mondták le a turnét, vagy hívtak volna még egy zenészt, francokat! Egy gitárral végig tolják a turnét, és ezért le a kalappal. A hangzással voltak bajaim. Nem a legjobb volt, a gitár szinte alig kivehető, ellenben a basszus és a lábdob rendkívül erős volt. Ettől függetlenül a magyar, a budapesti közönség zabálta a srácokat, és nekik is tetszett, amit itt láttak, átéltek.
A koncert után pedig még egy kis maréknyi emberrel megvártuk Vinniéket, egy aláírás miatt ácsingózva, amit boldogan ki is osztottak az öregek. Kicsit szeretném, ha észhez térnének a hazai zenekarok, akik azt hiszik ők az istenek azért, mert játszanak ezer embernek mondjuk jó esetben. Itt vannak zenészek, akik a világ tetején álltak, akiknek egy fingásukért meghalt volna több tízezer metal rajongó, és letolják a bulit pár tucat embernek teljes erőbedobással, mintha az O2 arénában játszanának. Fő hajtás, és maximális tanulás az öregektől! Béke, Szeretet, Metal!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.
