Sztárüj véscs helyett szenvedést vígyeltünk: Red Fang, Faith No More @ Aegon Arena, Pozsony, 2015.06.10.

2015. június 12. - Ernő Hellacopter

l1050347.JPG

Nagy nap virradt szerdára, nem mást szlusálhattunk drúgommal, johdoesbasement-tel, mint ó a nagy Faith No More-t, nem messze innen, Pozsonyban. Hála a vendégszerető promóciós irodának, igazán bezumnüj kis fogadtatásban részesültünk. Sztárüj ptyicák csacsogtak, irányították a ti Alázatos Narrátorotokat, és az Aegon Aréna is egy igazán horrorsó helyszín, ahol a nagy sikerre való tekintet nélkül este 10-kor bezár a bazár, s minden málcsik időben jut az ágyinokójába.

Teli róttal villantottam zubáimat a Red Fang legénységére, mert ó testvéreim, a Red Fang egy igen bezumnüj kis banda, akik sosem hagytak még cserben. Ahogy a DOEN-ba belekezdtek, és ömlött a sztereóból az édes, édes kis muzsika, s áramlott a hangfalakból a zaj, tudtam, hogy a Bóg nem hagy cserben. A sok kis málcsik még távolról szlusálta Brian Gileséket, kevés értő fül keveredett a sok csolovek közé, de megtette. Mindhárom korongról szólaltattak meg tételeket, és a kihagyhatatlan slágerek megtették a hatásukat. A Prehistoric Dog/Wires/Blood Like Cream megmutatta a sok kis csoloveknak, hol a lakik a Bóg! Sztárüj kis ptyicák bólogattak, a füst legkisebb jele nélkül, átszellemülten, ahogy az bezumnüj!

l1050314.JPG
Az igazi tolcskolás 45 percre rá vette kezdetét, addig építették a serény kezek a 2009 óta már megszokott ravatalt. Testvéreim, régen vártam ennyire, hogy a Bóg áldása járjon át, és testesüljön meg a hangfalakból áramló zaj formájában! De ó, a várakozásnak immáron vége, hiszen mint ritka mennyei fémből szőtt madár, vagy mint nehézkedésnek fittyet hányó ezüstbor madár, mely űrhajóban folyik, jött Roddy Bottum ketyeréinek édes, édes hangja, mely elhozta, és jött a többi húros, amik mint ha selyemből font kalitkát varázsoltak volna körém. Sosem szólt még szebben szitokszó, ó drága Motherfucker. A megszokott From Out of Nowhere követte a sorban, majd a drága, drága Caffeine, ami a legszebb szlusálható tétel a Bóg kegyelméből.

És aztán, drága testvéreim, ahogy felcsendült az Evidence, Alázatos Narrátorotok megszűnt rajongó lenni. Mert mit is szlusáltam én itten, miközben horrorsó ömlött a króv helyette a zene? Mike Bordin, az én Hősöm, ki szebben veri az alázatos ütemet, mint Bóg a feleségét a mennyekben, ki könnyezi a tolcskolást, mitől élet szökken szárban itt a Földön, szóval a Hősöm nem találja az ütemet, és ettől az egész véscs valahogy félre megy. Persze az Epic valamelyest helyrebillenti a megtépázott bizalmat, de mióta e bolygó forog a tengelye körül kedves drúgjaim, az Epic mindig szól, s kimarad sok kedves, kedves tétel, mely megéneklésre vár. De a ptyicák és csolovekok imádják, és óóóó-znak, meg öööö-znek, és zubájuk, rukájuk jár fel s alá. Mert nem volt még nekik részük ebben a kegyben, mit rájuk helyez ó a nagy Faith No More.

l1050360.JPG

Én mondom, ettől viszont az én kedvem nem lett bezumnüjebb, sőt, a Black Friday-t, mint az újdonság varázsát sem áldotta meg a Bóg azzal, hogy pontosan kivitelezetten lehessenvígyelni. Szegény, szegény Mike Bordin csúnyán synthemescen maradhatott vagy egyéb véscs mehetett előző este, mert indiszponált volt, s ettől indiszponált lett mind. És Mike Patton, kihez foghatót a Bóg ritkán teremt, szidta, szidalmazta a helyben ülőket, ordibált nekik csúnya dolgokat, ami nem volt bezumnüj. S én mondom nektek, nagy razzdrazzra készültem, tolcsoklásra, akár még króvra is, de ó testvéreim, se króv, se tolcskolás, csak szolid szlusálás. Nem mozgott már a rukám, zubáim rejtve az édes, édes dalok elől, magamban dúltam-fúltam, mert éreztem, ez nem lesz jobb. Szkóró hagytam el a helyiséget, mikor megszólalt az Easy. Alázatos Narrátorokat ki lehet kergetni a világból, ha szól, szól az Easy, és én nem haboztam, eligyoltam, s vissza se tértem, mig nem Easysteneítették a termet. S hiába Midlife Crisis, ami nekem olyan, mint az Epic, s hiába az, ami nem olyan, mert az Everything's Ruined nem olyan, én már nem voltam oly bezumnüj, mint az elején.

l1050419.JPG

A Gentle Art of Making Enemies/Last Cup of Sorrow kasl kasl kasl köhögött, hol rendben, hol kevésbé, de helyén volt, s mire én oly nagyon vágytam, hogy majd az új tételek megtöltik a termet a Bóg áldásával, sajnos csak vágyálom, szövevényes cselszövést vizionáltam. Tán az urak ott fent neheztelnek, tán Bordinra való tekintettel változtattak a setlisten, de testvéreim, megállt a koncsertó. A Separation Anxiety, amit eddig tágra nyílt zubával szlusáltam, csak önmaga árnyékaként kergette az ütemet, ami valahol messze járt, a másik kedvencem, a Matador, pedig majdnem félbe is maradt, annyira nem telt benne kedve a Bógnak. Patton pedig csak szidta, szidta a kedves ücsörgőket, mintha bármit hozzátehettek volna a véscshez, és a tömeg még mindig csak óóóó-zott, meg áááá-zott, és a horrorsó csak ment, mintha sosem érne véget, de ó testvéreim nem velem. Mert én adtam még egy esélyt a második ráadásra, mert hátha csak előkerül a kalapból a nyuszika, kitesznek a deszkára valami kedveset, és akkor razzdrazz leszek tőle, de a From the Dead nem az, így hát eligyoltam, magára hagyva a málcsikokat, s azokat ott fent a deszkákon, had szenvedjenek, de már nélkülem.

Éjfélkor már a Kőrúton őröltem a vacak, vacak gyrost a zubáimmal, s ágyinokómon járt az agyam, s azon, vajon reggel majd mire ébredek. Arra ébredtem, hogy valami jó zenét akarok szlusálni, s drága testvéreim, az még messze, messze van, mire örömöm lelem ismét a Faith No More-ban, így a választásom a Red Fang-ra esett, meg a Growlers-ra, mert a Bóg őket megáldotta a tévedhetetlenség képességével. Engem nem biztos.

FOTÓK: BÉLLEY CSABA

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr947535266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

john666 2015.06.12. 17:22:08

Narancsból csakis a gépit:D
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum