Nem vesződnék most sokat a bevezetővel, elvégre a chicagói Harm’s Way sem cifrázza a dolgot zeneileg. Élőben meg végképp nem. Ezen a bulijukon is annyi történt, hogy közel félórán át, minimális konferálás és minimális sampleres átvezetések kíséretében gyalulták le az agyunkat.

A Harm’s Way ereje pontosan az egyszerűségében rejlik. Ugyanakkor bármennyire behatároltnak tűnik a muzikális eszköztáruk, azért a 90-es évek metaljában gyökerező agressziót és a rideg, zajos ipari elemeket más nemigen képes ilyen organikusan beépíteni a hardcore-ba. Sőt, a Timingban példának okáért olyan direkt Crowbar hatású riff öklel, hogy ihaj! Szóval ha nincs is itt túlragozva semmi – ilyenkor szokás ugyebár olyan jelzőkkel dobálózni, mint „prosztó”, „tufa”, „paraszt” stb. –, attól ez még egyáltalán nem holmi agyatlan nehézfiú-zene!

A szétvarrt, kigyúrt James „Hammers McPligue” Pligge a jellegzetes törzsdöntéseivel és a levegőt csépelő karmozdulataival elvitte a hátán az élő show-t, bár a színpad méretei csak kis teret adtak neki a folyamatos mozgáshoz. Nem az övé a földkerekség legmarkánsabb hangja, az énekstílusa is leginkább vezényszavak fröcsögésére korlátozódik, viszont nem is nyomja agyon a számokat sűrű szövegsorokkal. Az idei Rust album egyik húzónótájában, az Amongst The Rustban, illetve a záró Scrambledben Bo Lueders gitáros (a másik hathúros és a basszer a két új arc a mostani felállásban) vokálmunkája is hangsúlyossá vált, ám ettől eltekintve a James testalkatához hasonlóan zömök, masszív riffeké maradt a főszerep.

Az előttük látott-hallott két hazai csapat közül a metalból éppúgy merítő, bár nyersebb vonalat képviselő Cold Realitytől meggyőzőbb, dinamikusabb előadást reméltem: egyedül a frontember Szabó Balázsnak sikerült némi tüzet belevinnie. A metalcore / deathcore alapoktól ügyesen elrugaszkodott The Southern Oracle – akik az Európa-turné második felében zúztak együtt James-ékkel – egyetlen gitárossal és kisegítő dobosként Pándi Balázzsal (!!!) lépett színre, de ez az átrendeződött tagság is kitett magáért. Honfitársaink ténykedése már csak azért sem volt mellékes, mert ők nagyon is odafigyeltek a gondolatok továbbadására, vagyis a közönséggel való közvetlen kommunikációra. Aligha távozott elégedetlenül bárki is. (a kép nem a helyszínen készült)